Húzzunk bele!

Húzzunk bele!
Tegnap délután még mintegy 30 ezer aláírás hiányzott az európai kisebbségvédelmi kezdeményezés, a Minority Safepack támogatásához szükséges 1 millióból. Az RMDSZ által újtára indított kezdeményezés hosszú utat tett meg. Az aláírásgyűjtés jelképesen tavaly Kolozs megyében, Bánffyhunyadon kezdődött, és árpilis 3-ig kellene révbe jutnia. Az eltelt egy év alatt volt olyan időszak, amikor reménytelennek tűnt a siker, most viszont nagyon közel kerültünk hozzá. Fájó lenne, ha pár aláíráson bukna el az a kezdeményezés, amely beviheti a nemzetközi köztudatba az őshonos kisebbségek problémáit.

Látszott már az aláírásgyűjtés idején, hogy nehéz mozgósítani azokat a nyugat-európai nemzeti kisebbségeket, amelyek megoldottnak tekintik a helyzetüket, belenyugodtak sorsukba és talán nem érzik veszélyeztetve saját közösségüket, anyanyelvüket és kultúrájukat. Csak nyugtázni tudjuk, hogy irigylésre méltó a helyzetük, és mi is magunknak ugyanezt kívánjuk. Nehéz Európa keleti széléről egészen bizonyosan megállapítani, hogy mi is történik Európa másik felében az ottani nemzeti kisebbségekkel, egyáltalán mennyire összetartóak, mennyire ragaszkodnak identitásuk közösségben való megéléséhez. Tény, hogy olyan erős nemzeti közösség, mint a magyar, nem sok van Európában, amely annyira szorosan kötődjön érzelmileg az anyaországhoz, illetve főként ősei kultúrájához és anyanyelvéhez. A magyar nyelv megőrizte egységét, a Kárpát-medencében gond nélkül megértik egymást a magyarok, nyelvi akadályok nem állnak útjukba, maximum észjárásbeli, helyzetbeli, történelmi tapasztalatbeli különbségek nehezíthetik a kommunikációt, de ez teljesen normális figyelembe véve, hogy mennyire elszórtan élünk, milyen nagy földrajzi területet lakunk be.

Nem csoda tehát, hogy az európai kisebbségvédelmi kezdeményezés fő hajtóereje a magyarság volt, s ezen belül főleg a romániai magyar közösség, amely Európa egyik legnépesebb őshonos nemzeti kisebbsége. Ezek nagy szavaknak tűnhetnek, de akkor is egyszerű tényeken, adatokon alapszanak, amit időnként jó tudatosítani, amikor hajlamosak vagyunk kishitűek lenni, elbizonytalanodni. Kárpát-medencei magyar összefogással sikerült a kisebbségvédelmi kezdeményezést a siker kapujába tolni, és úgy gondolom, az sem túlzás, ha már az aláírások összegyűjtését sikernek nevezzük. A kezdeményezés iktatása még nem jelent garanciát arra, hogy sikerül rávenni az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet, törvényben szabályozza a nemzeti kisebbségek helyzetét. A vita elindítása azonban már megteremtené a nemzetközi tematizálás lehetőségét, amivel esélyt kapunk, hogy alaposabban megértessük Európával, Romániában és a Kárpát-medencében nem befele forduló, zsörtölődő, állandóan konfliktusokat kereső magyarok élnek, hanem olyan életerős, kultúrájukat és hagyományaikat ápoló dinamikus, kreatív közösségek, amelyek kisebbségi létükből fakadóan sajtos törvényi garanciákat igényelnek. Ezekre azért van szükség, hogy megteremtsék számukra kisebbségi létben is a nemzeti identitás közösségben való megélésének lehetőségét és végeredményben a legfontosabbat, a közösségek fennmaradását.

Még sok kérdőjel van, nem tudjuk, hogy Európa mennyire lesz nyitott kéréseinkre, problémafelvetéseinkre, de ha meg sem próbálunk rá hatni, akkor nem is fogjuk megtudni. Nem szabad irreális elvárásokat fűzni Európához, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a döntéshozás nem egy végérvényesen lezárt dolog, a világ gyorsan változik. A döntéshozók és a közvélemény számunkra kedvező befolyásolása érdekében nekünk is meg kell tanulnunk azt a nyelvezetet, amelynek segítségével rokonszenvessé tehetjük magunkat Európa szemében. Nem lesz egyszerű feladat, de nem is lehetetlenség. Addig is, húzzunk bele az aláírásgyűjtésbe a hátra maradt pár napban.