Húsvéti fogadalmak
Vissza

Húsvéti fogadalmak

Igen, úgy nézem, így a feltámadás ünnepére készülve sokan kicsit félreértették a szót, és úgy hallották: fel, támadás! – ez lehet a magyarázata a városszéli bevásárlóközpont felé kanyargó autósornak, amelynek utasai vélhetően szó szerinti támadást indítottak az ottani üzletek „ellen”, tévesen azt gondolva, hogy ez az ünnep is csak a fogyasztásról szól.

Talán ezzel a vásárlási lázzal magyarázható az is, hogy épp a napokban járta be a fél világot az interneten az egyik hazai blogger videója, amelyen azt leplezi le, hogyan csapja be az egyik üzletlánc a klienseit: egy összeg szerepel az akciós termék árcímkéjén, de annál 2 lejjel többet számol fel a pénztárnál a vonalkódolvasó. „Így veri át az X cég a klienseit” – vonja le a végkövetkeztetést a blogger, s csak azért nem írom ide az üzletlánc nevét és azt, hogy milyen termékről van szó, hiszen teljesen mindegy. Mert – mint ahogyan azt hiszem, már mindenki megjárta, s erről tanúskodnak a videóhoz érkezett internetes kommentek is – gyakorlatilag nincs olyan üzletlánc, amelynél ne lehetne hasonló „kereskedelmi praktikát” felfedezni. Persze, mindez puszta véletlen, semmi szándékosság nincs, sajnálatos emberi mulasztás történt – jön az üzlet részéről a másnapos bocsánatkérés, és lehet, hogy van benne valami, elvégre ki tudja, hány ezer címkét kell kitenniük, áttenniük, kicserélniük, átírniuk egy hónap alatt az alkalmazottaknak.

De mi van a becsapott klienssel? Háboroghat magában, kerüli a továbbiakban a boltot és bojkottra buzdíthatja a népet az üzlet ellen a Facebookon, vagy a fogyasztóvédelemhez fordulhat… Egyszer én is eljátszottam már ez utóbbit, még fényképeket is küldtem bizonyítékképpen (3,20 lej helyett fizettem 4-et y „akciós termékre”). Jött is a válasz a törvényes 30 napos határidőn belül, hogy kiszálltak a boltba (azt nem írja, hány nap múlva), megnézték a z (!) termék árát, és mindent rendben találtak. Hogy miért a z terméket nézték az általam reklamált y helyett, mai napig sem tudom, de én bizony azon nyomban megbocsátottam mind az üzletnek, mind a fogyasztóvédelemnek. Mert ellenkező esetben csak magamat hergelem tovább…

Hogy meddig érdemes tűrni az efféle sérelmeket, meddig érdemes elmenni, harcolni az igazunkért – támadni vagy éppen védekezni? Nincs jó válasz, csak azt tudom rá mondani: addig, ameddig képesek vagyunk azt mérgelődés nélkül megtenni. Mert azért a 2 lejért (vagy napi 2 lejért…) nem érdemes: nem ezen fog múlni a boldogságunk. Mint ahogyan egyébként egy sor olyan más dolgon se múlik, amit még ennyire se tudunk befolyásolni – közéjük sorolható az időjárás is... Dühönghetünk, de jobb „megbocsátani”, főleg ilyenkor, húsvét tájékán, s azt az energiát másra fordítani. Olyasmire, amitől valóban gazdagabbak, boldogabbak leszünk – és nem feltétlenül anyagiakban… Győzzük le tehát önmagunkat, anyagias oldalunkat, rossz szokásainkat – szóljon erről az előttünk álló ünnep néhány pihenőnapja, amelyek kapcsán meg merem kockáztatni: sokkal inkább most van itt a szilveszteri fogadalmak ideje. Hiszen mikor máskor változtassunk, ha nem most, feltámadáskor, amikor minden az (új) életről szól, amint azt szimbolizálja a tojásból kibújó csibe, a kifakadó rügyek, az újraéledő természet magával ragadó energiája…

Áldott húsvéti ünnepeket!


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Történelmi kisebbségeinkről
Szép énekszó múzsájának szólt a dal
Kampány: Mondjunk nemet a drogoknak és ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ