– Jó étvágyat! – tette a fiú elé a gyerekszobában.
Kenyérért és vízért még egyszer kiment. Hosszan beszélgettek, sokat nevettek.
– Jössz hozzánk ebédelni húsvétkor? – kérdezte most is.
Megismételhetnénk, gondolta magában. Hiányzott a beszélgetés, leginkább a nevetés.
A bárányt porhanyósra sütötte. A leves is finom lett. Egyikből sem evett, majd másnap, vele, gondolta.
Zavaró volt a zavaruk. Pedig csak a szokatlan, ismeretlen környezet tehette. És az elmúlt húsz év.
Kapkodott. Nem találta a saját konyhájában a tányérokat. Kereste, kereste, de nem lelte. Négy különbözőt tett végül az asztalra. A leves felfőtt. A túl sok laska beleömlött a túl kevés vízbe.
– Begyújtanád a lert? – kéri.
– Fogd meg, kérlek! – nyomta végül a féléves fiát a kezébe.
Egy pillanatra megakad a szeme a szép fekete ingjén és nadrágján, tiszta cipőjén. Tudta, a babácska tele van anyatejjel, elhessegette a gondolatát is…
Aztán mégiscsak kimondta.
– Több is veszett már… – jött a válasz.
Csak mozdulatlansága jelezte feszültségét. Hisz nincs gyakorlata. De a babák másképp érzik ezt, édesanyjuk szempontjából, ezért ott, akkor, a világon a legjobb kezek között csüngött, tudta is ezt jól a kicsi.
Leves az asztalon, alátét helyett egy lapító is pont megteszi. Kanalazzák csoportosan. Ahány evő, annyi hang, hisz annyiféle tányér. Mindenki beszél. Ő csak figyel.
– Mi a második? – érkezik a kérdés.
– Hát a bárány… – s nyakon is csípte valamiféle balsejtelem.
Így kerül, kérem szépen, a gebedt, kevés vízben főtt laska mellé egy báránysült meleg csontja. Hamar rájött, hogy a család többi tagja igencsak rájárhatott a sütőben hagyott sültre egy nappal azelőtt. Közös erővel levakartak róla annyit, hogy a hat éves lányának elegendő legyen.
Ijedtében kikapta a hűtőből a főtt báránynyakat, amiből a levest készítette. Rá se bírt nézni. De a két férfi felváltva szedegették a húst róla, nagyon finom, mondogatták.
– Egyszer ezen akkorát röhögünk! – érkezett a szíve legmelegebb csücskéből egy ismerős, kedves, lágy hang.
És végre elmosolyodott…
(2017. április 17., Szárazpatak)
(Borítókép: A szerző felvétele)
