Sugárzóna
Táborozik a fesztivál
Augusztus végén volt egy tábor Mezőmadarason, meg egy Forgatag Marosvásárhelyen. Az előbbi képzőművészeti tábor, amelyen, pontosabban amelynek egy részén Noémi megjelent, és festett néhány gyönyörű képet, sőt, egy estére engem is meghívtak, tartottam egy felolvasást; az utóbbi városfesztivál, olyasmi, mint a Kolozsvári Magyar Napok, a város egész magyarsága elkezd zsizsegni, a Teleki Téka udvarán éppúgy zajlik az élet, mint a Borudvarban vagy a Ligetben, ahol a kézműves vásár meg a koncertek szoktak lenni (Rúzsa Magdi, Csík zenekar, Quimby), bor viszont nincs.
Nekem is akad néhány feladatom, például a színművészeti intézet kötetéről beszélgetést vezetni, a Bánffy-könyvemről Nagy Miklós Kund érzékeny, alapos kérdéseire válaszolgatni, meg egy kiállítás képeihez verset írni. Fülöp József csíkszeredai képzőművész képeit választom, hangulatukban nagyon emlékeztetnek Albert György Melankólia című szobrára, ez ragad meg a leginkább, mármint nem a rokonság, hanem az elesettség, a megtörtség szép ábrázolása.
Tiszta a levegő
Közben vendéggyerekünk is akad. Áront egy mesetáborban ismerte meg Noémi, az édesanyja írt, hogy itt vannak a kézműves vásáron. Hosszú hajú, lányos arcú fiúcska, játékfegyverével óv bennünket, előrelopózik, aztán int, hogy „tiszta a levegő”, mehetünk. Jólnevelt, ügyes, értelmes gyermek, egy délutánt nálunk tölt, aztán visszavisszük az édesanyjához.
Majom a focilabdán
Kedden focizom egyet. Egykori tanítványom hív el egy bőrkergetésre, én meg boldogan megyek. Rég nem fociztam, de még bírom, ahogy lehet, azután viszont majd’ elájulok. Hálistennek hazahoznak, mert olyan vagyok, mint akit a szívorvos rátett a biciklire, és nem hagyta leszállni. A kikapcsolódás ellenben nagyon jót tesz – a foci az egyik legjobb módja, az biztos.
