Honduras és az utazás
Vissza

Honduras és az utazás

Erről regényt lehet írni, és most lollozok egyet. (Ha valakinek nem jön át a "lol", akkor "hahaha", spanyolul "jajaja", ha ez sem, e’ van …) Hondurason a klasszikus értelemben vett tömegközlekedés még fogalmi szinten sem létezik. De helyette olyan vicces alternatívákat termelt ki magából, amely engem a végtelenségig szórakoztat és egyben az agyamra is megy. Szóval hadd soroljam fel a lehetőségeket.

Első és a legkevésbé költségtakarékos a VIP-taxi. Ez biztonságos. Hát igen, Honduras az az ország, ahol ezt nagyon is szem előtt kell tartani. Ezek a „VIP-taxik” itt különlegesnek számítanak, igazából csak egyszerű autók, amelyek azért vannak „kiváltságos” helyzetben, mert normálisok. Nem kell nevetni. Kb. annyira „szuper”, amennyire bármelyikünk barátjának az autója. Nekünk átlagos, Hondurason ez "szép", "rendezett", "VIP", szám nélküli, biztonságos autó. A taxis is elmondja magáról, hogy ő egy biztonságos taxi.

Kettes számú közlekedési lehetőség: a kollektív taxi. Hölgyeim és uraim, akik egy irányba mennek, miért ne utaznának ugyanazon taxival megosztva a viteldíjat? Na ugye, hogy van ennek értelme? Leinted az autót, ledumáljátok az árat és máris mehetsz! – gondoltam én, aztán hamar felvilágosítottak: a taxileintés nem járható út egy magamfajta ki/elrablást nem kívánó turistakinézetű lánynak. Legfennebb akkor ülhetek be idegenek mellé egy ilyen nem VIP-taxiba, ha valamelyik bevásárlóközponthoz tartozik, mert azok nem "annyira" veszélyesek.

Harmadsorban ott a Rapidito, ami "gyorsocskát" jelent. Az elnevezés megalapozott. Ezek a mikró/mini buszokat, amelyeket vélhetőleg a '90-es évekből felejtettek itt, úgy rohannak, törtetnek, előznek, mint egy őrült. Azaz igazi kaland, amikor a városok között sétálnak, ott jönnek az életveszélyes kanyarok! Eszement előzések és megmagyarázhatatlan gyorsulási és fékezései szakaszok hirtelen váltakozása.

Imádom őket! Teljesen új színfoltot hoztak a közlekedési eszközökről alkotott képemhez. Jön a busz, nyitott ajtóval, amin kilóg egy pasi és ordítja kifelé a busz célállomásait, útvonalát. Hadd ne mondjam, ez így eszméletlenül veszélyes. Ez a pasi nagyon fontos pozíciót tölt be a buszon. Ha úgy értékeli, hogy akadt potenciális utas, megveregeti a busz oldalát, a sofőr meg egy padlófékkel jelzi engedelmességét. Aztán az ordítós pasi leugrik, természetesen még mielőtt megállna a busz. Kinek van itt kedve az időt pocsékolni?

Hogy ne sózza oda magát, a leugrás után még szalad egy kicsit a mozgó busz mellett. Odamegy a lehetséges klienshez és elkezdi betessékelni a buszba kedves, becéző szavakkal: "amor", "bella" – ez mindössze kettő a gazdag repertoárjából, hiszen utóvégül is latinokról beszélünk. Felhasználva minden lehetséges marketing módszert, a becéző szavak után elmondja, hogy van ülőhely. Mindezt pörgő nyelvvel, minden egyes szót kétszer megismételve, ne adja Isten, hogy valamilyen fontos információról a kedves potenciális utas lemaradjon. Gyorsan-gyorsan, minden a másodperc tört része alatt történik. Utolsó próbálkozásként az álldogáló személy még egyszer gyors összefoglalót kap ezen utazási lehetőség erősségeinek listájáról: van ülőhely, kényelmes, tessék-tessék parancsolni. Karja védőburokként a lehetséges kliens háta mögé kanyarodva vezényli azt a busz felé. Sikerült vagy sem, a busz indul. A pasi felugrik a mozgó járgányra, még nincs is sebességben, nem nagy ügy.

Aztán jön pénzt kérni. Ha mézszőke hajad van, smaragdzöld szemekkel és fehér bőrrel, akkor a viteldíj máris a kétszeresére emelkedett az amúgy mellékesen fix viteldíj helyett. Nem marad el a zöld szemű utas részéről a határozott fellépés sem: "ne viccelj velem, ember, én Tegusban élek, és tudom, mennyibe kerül egy jegy!" Szégyenbe hozza a zöld szemű lány a szegény pénzszedőt. Az utasok nevetnek.

De nem kell hiú ábrándba ringatni magunkat, következő alkalommal is próbálkozik majd a csellel, hiszen az "amerikai" általában szemrebbenés nélkül fizet. (Minden külföldi itt "amerikai", vagy ha nem, akkor meg török. Értsd: minden arab, zsidó, perzsiai stb. egyszerűen csak török. Minek is az a sok nemzetiség, így sokkal egyszerűbb …)

Visszajáróval kapcsolatos tudnivalók: a pénzszedők szeretnek eltekinteni tőle. Emeletes nagy hiba, hogy leszállsz a buszról és úgy várod a visszajárót. Úgy elsurran a busz, mint a pinty.

A buszon nem lehet éhen-szomjan halni. Amikor megáll, az árusok felszaladnak és gyorsan, az orrod alá dugva ajánlják a portékáikat. Például zacskóban árult kókuszlevet. (Nem tudom, milyen, nem szeretem a kókuszt, de elnézve az árusok külsejét és a körmüket, teljes biztonsággal állíthatom, hogy aggodalomra semmi ok, főként akkor, ha azon új trend hódolói közé tartozunk, amely hirdeti, hogy bacilusokra igenis szüksége van a szervezetünknek. Más magyarázat: a piszok a köröm alatt csak azért van, hogy láthasd, a világon igenis vannak még dolgos kezű emberek …) Lehet fél liter zacskós vizet is venni, nagyon zsebtakarékos. A kinyitásához nincs is semmi másra szükséged, mindössze a fogsorodra.  Kitépve egy sarkocskát már ömlik is a víz. Zseniális, nem kell különös tehetség hozzá.  Kapható továbbá helyi édesség, sült csirke, amelyet ott helyben el szoktak fogyasztani, a szemetet meg az ablakon kidobni. Ha az árus nem tud feljönni a buszra, akkor az ablakon keresztül bonyolítható le az add a portékádat-adom a pénzt csereberesorozat.

A Rapidito a gyógyszer kereskedelemnek is teret enged. Egy magán gyógyszerforgalmazó egy zacskó gyógyszerrel felugrik a buszra és gyorsan elmagyarázza, mire használandó a diklofenák és a diazepám. Rövid és tömör előadás, amelyet rendszerint sikeres eladás zár.

Jézus szerelmesei is beugranak időközönként. Ők a szeretetről, a gonoszról és az evilági kötelezettségeinkről beszélnek. Egy egész műsor fut le a szemünk előtt, amennyiben hosszabb útszakaszt választ az ember.

Nagyon meghitt világ ez a rapiditós világ. Mindenre van megoldás ott: éhségre, szomjúságra, fajdalomra, örök kárhozatra. Bármi közbejöhet, megoldják! Akárhány utas legyen, befér! Nincs elég szék? Előkerül egy vödör. Nincs elég utas? Leparkol a busz és vár 20 percet, egy órát, kettőt, ameddig megtelik. A szórakoztatás is biztosított. Főként, ha nagyothalló vagy… Órdít-rikolt a zene! (Hogy értsd, miről beszélek, erősítsd fel a tévéd hangját. Ha már valaki panaszkodik, hogy túl hangos, akkor jó úton haladsz. Következő lépésként tedd a füled a hangszóróhoz. Ha érzed, hogy veri szét a dobhártyádat a hangerő, akkor most már tudod …) A szerencsések vallási csatornát is hallhatnak a rádión. Mert ugye semmit nem akarhat az ember jobban, mint egy példabeszédet a közel 40 fokban a busz fala és a melletted ülő lába közé beszorítva.

Ha unalmas lenne az út, akkor bámészkodni lehet kifelé, bár az ablak tisztasági hányadosát tekintve ez sokszor hiábavaló vállalkozás. Ha mégis sikerül, mindenekelőtt felfigyelhetünk a nagyfokú kreativitásról tanúságot tevő reklámplakátok alternatív kivitelezési módozatára. Úgy tűnik, itt az óriásplakátokat csakis a sznob-elitista nagyvállalatok használják. Egy helyi bolt minek is költene rá? Hiszen ott van a ház oldala! Mekkora üres felület! Mi másra lehetne használni, ha nem az üzlet tevékenységének a bemutatására?  Széles körben elterjedt gyakorlat, a felirat, egy tehetségtelen rajz és egy visszataszító háttérszín kombinációja biztos hatást ér el. Honduras szereti kiaknázni lehetőségeit.

A reklámozás másik lehetősége: a sziklákra írás direkt módon. Tudniillik Honduras sziklás vidék. (Bízok benne, hogy eddig a pontig már felcsigáztam annyira a kíváncsiságotokat, hogy megkerestétek a térképen Hondurast …) Rengeteg dombbal, heggyel, sziklával van cikázva. Kár lenne tehát elpocsékolni a természet adta lehetőséget ... Nekem személy szerint a folyó közepén levő betontömbre festett reklám a kedvencem. Olyan szuperül nézett ki a folyó búgó víztömege között, határozottan, a természet részének tekinthető szilárd betontömb, rajta a „Pepsi” kéken villogó délceg logója.

Mert Honduras imádja az üdítőt. Talán egyike azon dolgoknak, ami leginkább meglepett. Itt az üdítő valami alapcucc. A mindennapi lét része. Kell az ebédhez, kapsz a szendvicshez, és – mondják - a fáradság biztos kezelésére szolgál.  

Emlékszem, amikor gyerek voltam, akkor azoknál a családoknál, akiknek volt pénze, mindig volt üdítő a házban. Amikor valaki pénzhez jutott, és „ki akart rúgni a hámból”, üdítőt vásárolt, ahogy mondtuk „hűsítőt”. Luxuscikk, valami státusszimbólum volt az akkor. A jólét szinonimája. Itt is erről lenne szó?

Nem, nem felejtettem el, hogy a közlekedési eszközökről beszélek. A következő a sorban a chicken-busz. Nekem legalábbis így mutatta be egy turista. Ezeken a buszokon csirkék is utaznak. Kellemes kis kotkodácsoló lények, tojásrakó képességük lenyűgöz. A chicken-busz szó szerint az amerikai iskolabusz az 1950-60-as évekből. Úgy, ahogy megteremtették őket, egybeszékkel, két férőhellyel, mindkét sorban, biztonsági öv nélkül, barna „vinilin”, szivacsot rejtő üléssel. Mintha csak belesétálnánk egy hollywoodi filmrészletbe, már alig tudjuk visszatartani az izgatottságot, hiszen azonnal tanúja lehetünk, ahogy a kis Forrest Gump felmászik a buszocskára.

Itt Tegucigalpában ezen időkapszulák még mindig bürrögnek, ki-ki puffantva akkora mennyiségű szén-dioxidot, amitől a környezetvédők ketyeréi „megöngyilkolják” magukat.

A viteldíj eszméletlenül olcsó, 4 lempira, ami 1/5 dollár, valami 20 cent. Persze azért, mert ez bármikor lerobbanhat. A feltételes mód használata inkább csak a költői szépítés. Mely természetesen tompító hatással bír. A valóság: ezek a buszok olyan öregek és rozogák, mint Matuzsálem, kizárt, hogy ne robbannának le egy hosszú, mondjuk 10 km-es út során.

És bár nincs rá jó ok - legalábbis #crazyeuropeangirltraveling lényem nem lelte meg – itt is őrülten bömböl a zene. Valójában ámulatra méltó, milyen zenefelszereléssel vannak ellátva ezek a vasmasinák. 

A közlekedési eszközök listáján az utolsó a távolsági busz. Saját szabályaival. Ezek a buszok a biztonságossági hányados függvényében különböző kategóriába sorolhatók. Lehetőleg olyan buszt kell választani, amely nem áll meg sehol. Buses sin paradas - megállók nélküli busz. Ha nem akarsz rablás áldozatául esni, akkor csakis így van esélyed megúszni. A Rapidito és a chicken-busz esetében abszurd lenne egyáltalán felhozni a biztonsági tényezőt.* Ha megúsztad, és valamiért nem raboltak ki, az csak azért történhetett, mert az előtted vagy az utánad lévő buszra esett a választás. Szerencsés tízperced volt.

Ha egy busz megáll, akkor azt megtámadják. Ennyire egyszerű. (Olykor épp a rendőrök rabolnak, de ez más történet). Jó odafigyelni erre.

Ezek a buszok előcsalják a borzongást a trópusokon élőkből – és nem csak biztonsági (bizonytalansági) okokból, hanem a szó szoros értelmében. Például olyan ruhadarabok kerülnek el, amire nem számítanál, hogy megtalálható egy ilyen klímában elő ember szekrényében: kötött pulóver, sál és sapka. A fémdetektoros és táskás vizsgálat után, a buszra szállás és helyfoglalás első lépéseként előásod a táskádba gyömöszölt, romániai éghajlatra szabott ruhadarabjaidat, hogy ezáltal szembenézhess a szabályozhatatlan légkondicionálóból jövő, csontodig hatoló hideggel. Többszörös kérdésfeltevésre sem tudta senki megmagyarázni az okát ennek az embertelen hidegnek. Nem csak az én fázós lelkem visel felsőt, hanem minden egyes utas. A panasz állandó és haszontalan.

Teguson az élet szép, ha tudod, hol sétálj, vagy pláné, hogy hol ne sétálj. Utazz bátran, de csakis felhúzott ablakkal, sötétített kocsiban és zárt ajtókkal. És a biztonság kedvéért minimális kézpénzzel, telefon nélkül és olyan emberek társaságában, akiket lehetőleg senki nem akar megölni …

*Honduras 2017-ben a világ második legveszélyesebb országa volt, ahol közel annyi – esetenként – több (!) gyilkosságot követnek el, mint egy háborús országban. És hogy számokat is mondjak, az insightcrime.org.com adatai szerint Honduras "gyilkossági hányadosa" 2016-ban 59/100 000 személy, ami 5154 gyilkosságot jelent összesen. Más oldalak egészen 66.5/100 000-ről beszélnek. Ami több mint havi 400 gyilkossági esetet jelent. Gyilkossági és nem elhalálozási. Más összefüggésben: Hondurason két hónap alatt több embert ölnek meg, mint például Magyarországon egész év alatt.  

 


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Nemzetiségi viszály szítása miatt indul ...
Johannis konzultálni akar a pártokkal ...
Brüsszel felszólította a román kormányt ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ