Holland színben – kolozsvári szívvel …

Holland színben – kolozsvári szívvel …
A volt báthorys diák, a most holland „színekben” versenyző Buzogány Szabolcs részvétele a városunkban jelenleg zajló Nemzetközi Matematikaversenyen kolozsvári rokonait, barátait is büszkeséggel töltheti el. A család öt éve költözött Hollandiába. Akik ismertük őket, titkon merész lépésnek tartottuk a hirtelen váltást, elsősorban a holland nyelv ismeretének hiánya miatt. A matematika-tudását már itthon is megcsillogtató Szabolcs azonban megállta helyét, e rangos megmérettetés egyik versenyzőjeként érkezett most Kolozsvárra. Édesanyját, Buzogány Kingát kérdeztük többek közt arról, mennyire volt nehéz a beilleszkedés?

- A gyermekek valóban nem ismerték a nyelvet. A két kisebbik – Csongor és Ágota - elemi iskolába került. Őket oda egyből, nyelvtudás nélkül is felvették. Viszont Szabolcsnak nem volt ilyen egyszerű. Életkorának és képességeinek megfelelően gimnáziumba kellett volna járnia. Nyelvtudás nélkül ez itt nem volt lehetséges – mesélte Kinga. Elmondta: olyan nyelviskolába irányították, ahol heti 30-40 óra hollandtanulással két év alatt zárkózhatott volna fel a megfelelő szintre.

Szabolcs (balról a harmadik) a holland csapat tagjaként érkezett Kolozsvárra

- Egy reálos gyermeknek ez viszont egyfajta rémálom. A mi kamasz gyermekünk pedig 13 évesen egyenesen kudarcként élte meg ezt a “matek stoppot”. Nagyon szorgalmasan dolgozott, hogy a két éves anyagot egy év leforgása alatt megtanulja és a következő tanévtől kezdve rendes kollégiumban tanulhasson. A hollandon még ugyan csiszolni kellett, de ebben szerencsére segítségére volt az iskola, a tanárok és az osztálytársak is.

Szabolcs esetében tehát nem volt szó mélyvízről. Fokozatosan zárkózott fel a saját szintjére, a saját maga által diktált ritmusban. Sok-sok munkával és kitartással. Először a Kenguru Matematika Versenyen, majd később a Matematika Olimpián mutatkozott meg. Mindkét versenyen sikereket ért el, jól szerepelt. Innen indult tovább – magyarázta.

Kérdésünkre, hogy kötik-e szálak a gyereket szülővárosukhoz, kiderült, ezek a szálak nagyon is szorosak. Kolozsvár a gyermekeknek a nagyszülőket, unokatestvéreket jelenti. Évente egyszer-kétszer látogatnak haza. Tavaly az unokatesókkal ifi táborban voltak a fiúk, előtte pedig mindhárman az apáczais cserkésztábort választottak nyaralásként – tudtuk meg.

A beszélgetés során felmerült: vajon az ottani, a romániaihoz képest színvonalasabb oktatási rendszer, tehetséggondozás mennyiben járult hozzá ahhoz, hogy Szabolcs holland társait lekörözve ilyen szép eredményeket érhetett el?

- Hollandiában differenciált, személyre szabott oktatási rendszer van érvényben. Ez azt jelenti, hogy ugyanabban az életkorban járhat a gyermek magasabb, illetve alacsonyabb szintű osztályba is (Mavo, Havo, Vwo). Minden diáknak saját útja van. Képességeik, illetve elvárásaik függvényében évente válthatnak osztályt és szintet is. Mondhatnám úgy is, hogy a tanterv igazodik a diákhoz.

Ebben a személyre szabott oktatásban a tehetségekre is fordítanak figyelmet. Mindig van feljebb. Ha valaki „kinövi” az iskolát és többet szeretne tanulni, gyakorolni, lehet azt is: a tehetséges gyermekek egyetemi programokon vehetnek részt. Szabolcs például az U-talent tehetségfejlesztési programnak részese (https://u-talent.nl/) . A kapuk tehát nyitva állnak, csak élni kell velük.

Mi mindket oktatasi rendszerből kivettük a részünk. Mondjuk úgy, hogy itt is, ott is megtanultuk, ami nekünk szólt. És ez így volt jól – vélekedett Buzogány Kinga.

Fotó: facebook