Javaslatai között találjuk a nemrég elhunyt emberjogi harcos, Doina Cornea, a román parasztmozgalom egyik nagy hőse, Elisabeta Rizea, a neves disszidens, Monica Lovinescu vagy a híres kémikus és akadémikus, Raluca Ripan nevét. A kommenthalmazban számos további ötlettel álltak elő Papahagi olvasói: volt aki Pelaghia Roșuról, az első pasoptista nőről, mások pedig a nemrég elhunyt színésznőről, Melania Ursuról szeretnének utcát elnevezni.
Jómagam azonnal továbbgondoltam a történetet és szerettem volna néhány magyar nevet javasolni. Rájöttem, hogy néhány ikonikus néven kívül nem sokat tudnék kapásból felsorolni. Szakmámból adódóan azonnal Torma Zsófia, a világ első régésznőjének és a kolozsvári múzeum egyik alapítójának a neve ugrott be. Aztán gyermekkorom képi és vizuális világát meghatározó Unipán Helga neve, bár élő személyiségekről talán nem ildomos - legalábbis mifelénk - utcanevet adni. De igazán illene elnevezni utcát Cs. Gyimesi Éva irodalomtörténészről is.
A témában szakirodalmat sem igazán találtam, egyedül Tudor Sălăgean, „Femei celebre legate de istoria Clujului” című rövid brosúrájára bukkantam. Ebben az Etnográfiai Múzeum igazgatója Báthory Annát, Rhédey Claudine és Poór Lili nevét említette. Horváth László fotóművész, Varga-Mihály Márton újságíró és Benkő Levente történész is felsorolt néhány jelentős női nevet, akik meghatározó szerepet játszottak a kincses város történetében. A felsorolásban ott találjuk báró Bornemisza Elemérné Szilvássy Karolát, a Berde nővéreket (Berde Mária, Berde Amália), Bisztrai Mária színésznőt, Ferenczy Júlia festőművészt, Szentimrei Judit néprajzkutatót, Jeney-Lám Erzsébet gyógypedagógust, Tollas Júlia grafikust és Váczy Margit festőművész-pedagógus nevét is. A felsorolást folytathatnánk számos neves erdélyi művész, tudós, kutató és közéleti személyiséggel, akik Kolozsvár életében jelentős szerepet játszottak elsősorban a XX. század folyamán. Elég itt Néb Mária, Sissányi Erzsébet, Szegő Júlia, Biasini Mari, De Gerando Antonina, Demény Piroska, Brósz Irma, B. Nagy Margit, Hervay Gizella, Péterfy Emilia, Kabdebó Duci, Krémer Margit, Látó Anna, Nagy Borbála, Kiss-Bitay Éva vagy Soó-Zöld Margit nevét említeni. A felsorolásból nem maradhat ki Kolozsvár első nősebésze, Szabó Judit sem, vagy – jó néhány évtizeddel vissza - az 1824-ben a nincsteleneknek a Jósika palotában munkát biztosító Csáky Rozália. Bár nem élt huzamosabb ideig Kolozsváron, a város műemlékeit és az erdélyi reneszánszt évtizedeken át kutatta a legendás művészettörténész, Balogh Jolán is.
A felsorolást természetesen folytathatnánk számos neves színésznővel vagy kutatóval, akik elsősorban 1918 után, a női emancipáció kezdetével kaptak lehetőséget arra, hogy a férfiak által uralt társadalomban hírnévre, tekintélyre - történelmi piedesztálra - szert tehessenek. A XVIII-XIX. századi és azt megelőző korok női legfeljebb olyan neves arisztokraták voltak, akik a konvencionális anyaszerepből néha kibújva, a város kulturális, művészeti vagy egészségügyi életében játszottak fontos szerepet.
Számomra az volt meglepő és elszomorító, hogy egy kevésbé alapos, gyors keresést követően sem találtam semmilyen tanulmányt, összefoglalót neves erdélyi nőkről, kolozsvári híres női személyiségeiről. Falvai Róbert „Erdély híres asszonyai” című kötetei is elsősorban az erdélyi arisztokrácia nagyasszonyait sorolja fel. Meritokrata révén, nekem nem tűnik nagy teljesítménynek az, ha valaki dúsgazdag család gyermekeként, női tagjaként kulturális rendezvényeket szervez vagy naplót ír. Sokkal díjazandóbb és „utcanévre” méltó cselekedet szerintem az, ha egy nő a tudomány, az alkotóművészet vagy a közélet pályájára lép. Erre elsősorban a XX. században, annak is talán a második felében kerülhetett sor. Számos olyan, történészt érdeklő kérdésre sem találtam választ rövid kutakodásom után, hogy ki lehetett Kolozsvár első női orvosa? Ki volt Torma Zsófia után a következő női régésznő? Ki volt az első erdélyi magyar képviselőnő, aki politikai pályára lépett?
A felsorolást és kuriózumokat sorolhatnánk. Néhány kérdésre a válasz egészen döbbenetes lenne. Elég itt talán annyit említeni, hogy az első erdélyi nő, akit a Magyar Tudományos Akadémia (külső) tagjai közzé választott, 2016-ban kapta meg ezt a neves kinevezést. Mindez jól mutatja, hogy vannak olyan társadalmi jelenségek, kutatási témák, amelyekre sem az erdélyi történettudomány, sem a kortárs szociológia nem fordít elég hangsúlyt, ezt pedig nemes egyszerűséggel gender studies néven ismerjük. Az ugyanis, hogy egy ember – ez esetben biológiai értelemben vett nő – évszázadokon át egy hétszáz éves város történetében nem játszott jelentős politikai, közéleti, tudományos vagy művészeti szerepet, annak a társadalmi nemként ismert jelenségnek köszönhető, amely egyes kortárs politikusok szerint „nem létezett”. Kolozsvár hírneves nőinek története is kiváló példa arra, hogy a társadalmi nem, mint szociológiai és történeti kategória létezett és mai napig létezik. Bár néhány kutatásban – boszorkányság-kutatások, női irgalmasrendek története, családkutatás története – már megjelenik az erdélyi nők helyzetére való utalás, nagyon sok olyan téma van még, amelyet nem tártak fel ilyen szempontok alapján.
Az, hogy Kolozsvár 1121 utcaneve közül jelenleg összesen 9 utca visel női nevet (Ana Ipătescu, Ana Aslan, Carmen Silva, Dina Cocea, Varga Katalin, Ecaterina Teodoroiu, Regina Maria, Silvia Popovici, Smaranda Brăescu), mindent elmond az önmagát „multikultinak” és toleránsnak hirdető város politikájáról. (Ileana Cosânzeanát nem számoltam ide …) Talán az itt, ad hoc felsorolt neves kolozsvári hölgyek közül is lesz olyan, akiket méltónak tartanak majd arra, hogy megörökítsék Kolozsvár kortárs kollektív mentalitásában és topográfiájában.
Borítóképünkön Torma Zsófia régész
