Hóhullás, őzek, sapkás kíváncsiság
Vissza

Hóhullás, őzek, sapkás kíváncsiság

Hóhullás

Már lefőtt a kávé, mire észrevettem, hogy mekkora hó hullt az éjjel.

– De jó, hogy nem vagyok ma szolgálatos tanár – lep meg a legelső gondolatom.

A falnak dőlök, kezemben a gőzölgő bögrémmel, nézem a hófehér udvarunkat. Tisztasága hitelesnek tűnik, csak a túlaggódókat foglalkoztatja, hogy milyen lesz a látvány olvadás után.

– Mikor is voltam én utoljára szolgálatos tanár? Játszadozom a kérdéssel.

Tizennégy éve. Amikor ingáztam. Kisbusz, majd át gyalog a mezőn. Az az almazöld, nyakig érő füssnadrág késő ősztől kora tavaszig. Akkor tanultam meg, hogy nincs vécészünet munkaidőben.

Milyen szerencsés páros voltunk. Mi, a két Kriszták, egymásra állva sem háromméteresek.

– De gyönyörű!

Döbbenten néztelek. A tájat pásztáztad tekinteteddel. Azon a reggelen még a kenyeres autó sem ment be, jött ki a faluból. Nyoma sem volt az útnak. Csak mi ketten álltunk előtte.

Nem tudhattad, hogy kisbuszból kiugorva a hó épp a térdemig futott a zöld nadrág alatt. Azonnal lefagyott a lábszáram. Te épp  a tájban gyönyörködtél.

Én arra gondoltam, hogy visszaülök a buszra. Megyek Kovásznára, s majd vissza, haza. Erről a gondolatról sem tudhattál. Úgy ragyogott a tekinteted. Szégyelltem lemondani a közös utat.

Aznap te meséltél. Én épp csak vonszoltam magam melletted. Nyolc őz fogadott félúton. Ránk vártak. Tekintetünkkel, lelkünkkel fényképeztük egymást. Majd integettünk.

Akkor először s utoljára a falu első házainak egyikéből kijött egy ősz hajú ember.

– Térjenek be tanítónék egy pohár pálinkára!

Fel nem foghatom, hogy miért nem fogadtuk el a meghívását. Igaz, arra is emlékszem, hogy az iskola előtt szinte mégiscsak megfordultunk.

Csendességemmel szinte meggyőztelek. Hétfő volt. A hét leghidegebb napja késő ősztől kora tavaszig. Ezt azért te is tudtad…

(2004. Egerpatak)

Sapka

A szülészeten tizenhárom szekérkében tolták kora reggel az édesanyjukhoz a piciket. Az álmos anyukák köpenyüket összehúzva hasukon kedvesen várták őket.

– Ő az enyém!

– Honnan tudja mindig ilyen pontosan?

– Pont úgy áll a sapka a fején, mint az apjának…

Igaz történet még 2010-ből Kézdivásárhelyről, a kép mai.

Kíváncsiság

– Érdekes, Anya! Tenyerembe száll s víz lesz belőle. De hogy?

Talán ez hiányzik a legjobban belőlünk, felnőttekből, ez a leplezetlen, őszinte kíváncsiság. Pedig mennyi tudást hozna magával…

(2014, Frumósza)

(Borítókép: Pont úgy áll a sapka a fején... A szerző felvétele)


EZ ÉRDEKELHETI
  • Vajon
    Vajon
  • Indulás előtt
    Indulás előtt
  • Téli báj
    Téli báj
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

További öt F-16-os harci repülőgép ...
Magánkórházak is részt vehetnek a ...
3,8 százalékra nőtt az éves infláció

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ