Hogyan szól egy fortepiano?

A huszonhetedik évében levő Aurelia Vişovan már zenelíceumi tanulóként elkötelezte magát a Mozart-muzsika mellett Gerda Türk növendékeként. Az elmúlt öt évben Bécsben folytatta felsőfokú zenei tanulmányait zongora és csembaló szakon. Eddig több mint húsz első díjat nyert rangos bel- és külföldi versenyeken, és 2013-ban már Csajkovszkij II. zongoraversenyét adta elő a Berlini Filharmonikusokkal. Ilyen  sikersorozattal a háta mögött Mozart A-dúr KV 414 zongoraversenyét lejátszani nem lehetett nehéz. Vişovan muzikalitása lenyűgöző, technikája tökéletes. Valószínű még sokszor eszünkbe jutnak a szépen kidolgozott futamok, frázisok. Ráadásként egy Schubert-művet hallottunk tőle.És hogyan szól a XIX. századi fortepiano? Teljesen másképp, mint a zongora, amivel a mi fülünk szokva van. A hang sokkal „szárazabb”, nem bársonyosan zengő, erőssége sem olyan, mint a zongora esetében, nem hiszem, hogy kibírna egy „becsületes” fortét. Inkább kristályosnak nevezném a hangzását. Aurelia Vişovant a Béres Melinda hegedűművész, zeneakadémiai oktató által vezetett Diletto musicale kamaraegyüttes kísérte, és ugyancsak ők adták elő a koncert további műsorszámait (három Divertimentót). Mint kiderült, a nyolctagú kamaraegyüttesnek nem ez volt az első fellépése, és ez játékukon is érződött. A tagok fiatal, ám jó pár éves zenekari tapasztalattal rendelkező előadóművészek, akiktől el is lehet várni, hogy ezen a szinten muzsikáljanak. Stílusos, hiteles Mozart-interpretációjuk minden igényt kielégített, elgyönyörködtetett. Méltónak bizonyultak nevükhöz, ami olasz nyelven „gyönyörködtető zenét” jelent. Gyönyörű muzsikát hallottunk, tökéletes előadásban, amelyre még sokáig fogunk emlékezni.(Borítókép: A fortepianót Aurelia Vişovan szólaltatta meg, a Diletto musicale kamaraegyüttes kíséretében. Fotó: AMGD)