Sugárzóna
Iszonyú idő. A Királyhágón hó kavarog a ködben. Valahol az Alföldön fúj a szél, mint egy Petőfi versben. Szilárd hősiesen cigarettázik.
Haton utazunk, mert jön az Ágiék lánya is. Soküléses autó, a skót juhász helyén utazik a két kamaszlány. Mindketten tizenegyedikesek, hát biztosan akad beszédtéma.
Valahogy megérkezünk – ilyenkor az ember már elgyötört heringnek érzi magát. A barátunk még nincs otthon, a házban levő kávézóban várakozunk, ezért aztán lekéssük a Könyvfesztivál megnyitóját, hiszen mire megjön, alig tudunk lezuhanyozni. Azért mégis elérünk, csak éppen nem a beszédre. De hát a lényeg a borozás és az ismerkedés.
Ágyba csapódunk, aztán jön a péntek, majd a szombat, az igazi kihívás. Két beszélgetésen kell részt vennem, egy román meg egy szlovák regényről szólóban. Egymás után következnek, szaladgálok a standok között.
Böszörményi Gyulánál és Orhan Pamuknál őrült sor – ezt még értem. Az egyik közismert gyerekíró, a másik még közismertebb török szerző, ráadásul a Könyvfesztivál díszvendége. De hogy egy megjegyezhetetlen című könyvnél miért kígyózik a sor, miért kíváncsiak annyian egy videójáték szövegére, nos, ez számomra megfoghatatlan. Látványosan öregszem, annál is inkább, mert én is látom.
Nádast, Pamukot, Dóka Pétert, Peer Krisztiánt, Balla Zsófiát vásárolunk, Noémi még művészettörténetes meg művészetoktatásos könyveket is. Vasárnap délelőtt részt veszek az utolsó beszélgetésemen, aztán elmenekülünk a Millenárisból.
Este régi barátainkkal borozunk egyet. Mikor kijövünk a vendéglőből, rettenetes sikoly tépi szét a fülünket. „Rákos kutya!”, kiabálja egy leány, egy fiú meg szaladva: „Szevasz!” Kis éji Budapest.
Másnap Eger felé tartunk, ahol a Sata Árpád magántársulata bemutatja Királynő című darabomat. Egész nap elektrosokkos állapotban vagyok, az est mégis remekül sikerül, a színészek (valamennyien a Gárdonyi Géza Színház társulatának tagjai) kiválóan olvassák a szövegemet, így más az ereje is, mint ha kellékek lennének. Valamit mondok, megköszönöm a munkájukat, aztán beleájulok a borba.
Kedden haza Egerből. A határ előtt még a debreceni Tesco, kihagyhatatlan. Aztán a határ, minden ellenkező híresztelés dacára mindössze néhány percnyi várakozás. Megállunk Váradon, könyveket kell kitennünk, majd Kolozsváron, elbúcsúzom Ágotától. Estére Vásárhelyen vagyunk, várnak a cicák.
