Hessen után

Hessen után
A hesseni választási eredmények a „várakozásoknak” megfelelően alakultak. A nagykoalíció pártjai egymással „versenyben” fejenként közel 11 százalékot veszítettek korábbi támogatottságukból, a két feltörekvőben lévő párt, a Zöldek és az Alternatíva Németországért szintén fejenként 8,5-8,5 százalékkal növelték korábbi eredményeiket. Ez az Alternatíva esetében, amely 13 százalékot ért el, a parlamentbe való bejutást eredményezte. Ma már minden tartományi parlamentben jelen vannak. A szövetségi Parlament, a Bundestag sem kivétel. A zöldek pedig utolérték a szociáldemokratákat, s a maga 27 százalékával még mindig „vezető” CDU koalíciós partnereként léphetnek be a tartományi kormányba. A koalíciós tárgyalások nem lesznek könnyűek, hiszen másik alternatíva is létezik, őket a szociáldemokraták és a Szabaddemokraták (a német liberálisok) helyettesíthetik.

Angela Merkel a jelek szerint levonta a konzekvenciákat. Úgy tűnik, feladta. Bejelentette, hogy a decemberi pártkonferencián, amikor az utódlásról is döntenek, 18 év után visszavonul a pártelnökségből. A lépés logikus, hiszen több politikus és kommentátor is világosan kimondta, hogy a kudarc a kancellárasszony 2015-ös – a határok megnyitására vonatkozó –  döntésének következménye. A visszalépés azonban komolyabb következményekkel is fog járni, hiszen Angela Merkel korábban többször is kijelentette, hogy a pártelnöki funkció és a kancellárság szervesen összefügg, azaz – ha ragaszkodik ehhez a meggyőződéséhez – előbb-utóbb a kancellárságot is fel kell adnia.

Azoknak volt tehát igazuk, akik már a nyögvenyelős koalíciós tárgyalások időszakában úgy vélték, hogy Európa első emberének – az utóbbi évektől eltekintve sikertelennek igazán nem mondható – hatalomgyakorlását követően a visszavonulás lenne az igazán bölcs döntés. Angela Merkel sajnos nem bizonyult bölcsnek. Azt, hogy ez az ő tévedése volt, vagy a mögötte álló gazdasági érdekszövetségek hibás döntése, a történelem fogja eldönteni.

Saját pártjában – a kancellárasszony káderpolitikájának következményeként (minden virtuális vetélytársától igyekezett megszabadulni) – nincs olyan személyiség, aki komolyabb társadalmi támogatással rendelkezne.

Így aztán megtörhet a folyamatosság. Az országosan is lendületesen feltörekvő zöldek joggal jelentik be igényüket a folytatásra. Daniel Kohn-Bendit, az 1968-as diáklázadások egyik vezetője és az Európai  Zöldek – az Európai Szabad Szövetség frakció volt társelnöke (kedves ismerősünk) máris úgy véli, hogy a németországi zöldek jó esélyekkel pályázhatnak a kancellári funkcióra. Ő – ha a zöldek országosan is képesek lesznek elérni a 20 százalékot – máris Robert Habecket, vagy a párt női társelnökét Annalena Baerbecket tekinti „kancellárképesnek”.

 

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!