Háziasszonyok vébéje

Háziasszonyok vébéje
Tudom, hogy már a címmel mélyen a szívébe tapostam sok száz focirajongónak – és talán asszonynak is –, de mentségemre legyen mondva: nem én találtam ki e szóösszetételt a tegnap zárult labdarúgó-világbajnokság kapcsán. Csak idéztem – egy háziasszonyt.

Pontosabban egyik kolléganőmet azok közül, akik részt vettek a „belső” tippversenyünkön, amelyen végig toronymagasan vezettek a háziasszonyok. Olyan háziasszonyok, akik egyébként messze elkerülik a sporthíreket, és csak a poén kedvéért vettek részt a tippelésben. Miközben mi, a szerkesztőség néhány férfiembere – beleértve a sportrovat szerkesztőit –, a FIFA-világranglista, a legutóbbi eredmények és egyéb statisztikák elemzése után „tudományosan” tippelve annak örvendünk, hogy nem a miénk lesz az utolsónak járó fakanál. Bár úgy legalább kapnánk valamit…

Persze úgy is fogalmazhattam volna a címben, hogy „a labda kerek”. Nem tettem, de csak azért, mert már kissé közhelyes – pedig még mindig ez írja le a legtökéletesebben azt, hogy egy-egy focimeccsen bármi megtörténhet. Mint ahogy nem egyszer meg is történt az elmúlt egy hónapban. Izland története első világbajnoki mérkőzésén gólt rúg és végül döntetlent játszik Argentínával!? Ki tippelne ilyenre!? Ja, hát a háziasszonyok…

Nem akarom sorolni a további (számomra) meglepő eredményeket, ám két megjegyzésem azért mégiscsak csak lenne, ha már a tapasztalaton túl semmit sem nyertem. Elsőként talán az, hogy a mostani világbajnokság is azt bizonyítja: a labdarúgás egyre kiegyenlítettebb, nincsenek már egyértelmű favoritok, hiszen lassan már a leggyengébb nemzeti válogatottakban is találunk két-három olyan labdarúgót, aki valamelyik európai sztárcsapatban (klubszinten értve) rúgja a bőrt, és akik, ha épp jó napot fognak ki, egymaguk eldönthetik egy-egy mérkőzés alakulását. Másfelől, a rendszer azért mégiscsak sántít egy kicsit, hiszen Panama és Tunézia kiütéses vereségei azt sugallják, nem igazán volt ott a helyük a legjobbak mezőnyében. Szép dolog a gyengébbek felkarolása, de talán nem ártana inkább bevezetni a labdarúgásban is azt a rendszert – főleg így, hogy a résztvevők számát 24-ről 32-re bővítették –, miszerint a nemzetközi szövetség a vb-selejtezők végén szabadkártyával további 1–2 együttest kijuttat. Mint ahogyan ez a tenisztornákon már rég bevált szokás, vagy, hogy labda- illetve csapatjátékot említsek: a 2016-os férfi kézilabda Európa-bajnokságon negyedik norvégok is szabadkártyával jutottak ki a 2017-es világbajnokságra, miután a selejtezőt elbukták. Focirajongók, emelje fel a kezét az, aki mondjuk az Anglia–Panama mérkőzés helyett szívesebben megnézett volna egy Anglia–Olaszországot, vagy egy Anglia–Hollandiát!

Most pedig, hogy mindenki keze a magasban, köszöntsük nagy ovációval a világbajnokság győztesét – amely e cikk írásakor még csak a bemelegítést végezte a pálya szélén, s akinek kilétére én már nem mernék tippelni –, hiszen mindenképpen megérdemli: végig remekül játszottak mind a franciák, mind pedig a horvátok. Olyannyira, hogy – a döntőre vonatkozó tippeket nézegetve –, még a mi háziasszonyainkat is összezavarták. Azokat a háziasszonyokat, akik ha a tippelt eredményekben nem is, de abban végig egyetértettek velünk, hogy az izgalmas, gólokban gazdag találkozókkal teli oroszországi világbajnokság jó mulatság, férfimunka volt…