Nincs kedvük jóslatokba bocsátkozni, de ha egyszer a sajtót és a közvéleményét ennyire érdekli a téma, akkor mégiscsak kell mondani valamit. Mondanak is, ebből aztán még nagyobb zűrzavar keletkezik, ugyanis hamar kiderül, hogy ahány szakember annyiféle elképzelés. Egyesek azt állítják, hogy olyan drágulás fog következni, aminek folytán az utazás újra a gazdagok kiváltsága lesz, mások árzuhanásról beszélnek. Némelyek a nemzetközi turizmust temetik, és a belföldi turizmus fellendülését hangoztatják, hogy aztán újra a külföldi utazások előnyeiről tartsanak kiselőadást. Egyvalamiben azonban mindenki (vagyis majdnem mindenki) egyetért: az elmúlt évek nyomasztó tömegturizmusa fenntarthatatlan. De mi okozza ezt a turistadömpinget? Nos ennek számos kiváltó oka lehet: az olcsó fapados repülőjáratoktól kezdődően, a vagyonosodó középosztályon át, egészen az Airbnb jelenségig sok mindent felsorolhatnánk, ugyanakkor egy valami mindegyiknél nagyobb tömegeket „kényszerített” utazásra. Ez a valami nem más, mint a # Hashtag.
A közösségi média által létrehozott hashtag teljesen megsemmisítette az utazás meghittségét, bensőséges mivoltát. Rengetegen csak azért utaznak, mert a szomszéd, a kolléga, az unokatestvér, a barát közösségi profilja tele van mindenféle „szuper” kirándulással kapcsolatos hashtaggel. Számukra az utazás hátterét nem az érdeklődés, a kíváncsiság, az új helyek felfedezése, más kultúrák megismerése, az éltre szóló élmények, kalandok képezik, hanem a görcs, a nyomás, a bizonyítási kényszer, ami ellen csak úgy tudnak védekezni, ha azonnal beszállnak a közösségi média világának abszurd versenyébe és minél több hashtaggel falazzák körbe magukat.
2020-ra eljutottunk oda, hogy a hashtagek milliók utazását befolyásolják. Különböző felmérések szerint, a 33 év alattiak 41 százaléka az Instagram alapján választja ki a következő utazásának célját. Sőt, az internet tele van olyan honlapokkal, melyek listázzák a legjobb Instagram képek készítésére alkalmas helyeket. Azok a városok, régiók a legmenőbbek, amelyek a legtöbb hashtaggel rendelkeznek. Így hát a hashtagturista csak akkor érzi jól magát, ha sikerül azokra a helyekre eljutnia, amelyek milliószámra ontják a hashtageket. Gondolom senkit sem lep meg, hogy London és Párizs a legtöbb hashtaget bezsebelő metropolisz. És mivel a hashtagturista számára ez a legfontosabb szempont, ezért Londont és Párizst minden más településnél előrébb rangsorol. A hashtagturistát azonban nem érdekli az angol vagy a francia főváros történelme, építészeti öröksége, netalán a gasztronómiája, őt pusztán a hashtag-vadászat motiválja, aminek következtében sokszor tolakodóvá és gátlástalanná válik. Utazása során senkit és semmit nem tisztel. Neki a japán és a koreai egy és ugyanaz, Egyiptom kizárólag a piramisokat jelenti, Olaszországot csak úgy találja meg, ha a térképen elkezdi keresni a csizmát. Nem a felfedezés, a kultúrák megismerése vezérli, hanem a közösségi média fenegyereke, a hashtag. 2010 előtt ez a turistatípus nem létezett, napjainkban viszont lehet, hogy már ők alkotják a többséget.
