Kinyitom, elolvasok egyet, leteszem, gondolkodom rajta, jön egy felismerés, utólag is felnevetek, végzem a teendőim, később újra kinyitom, most kettőt olvasok, elmélázom, közben már másnap van, de egy még belefér. Nagyjából így zajlik ennek a könyvnek az olvasása. Váratlan történetek sorozata, amelyek ugyanolyan észrevétlenül kapcsolódnak össze, mint amilyen észrevétlenül megtöltik a napját annak, aki olvassa őket. Grecsó történetei ugyanis nem érnek véget az utolsó mondat végi pontnál: felidézésre és emlékezésre késztetik az embert, mert olyan egyszerű, aprónak tűnő élet-részletekről szólnak, amelyek felett gyakran elsiklunk a felnőtté válás közben.
Nagymama és unokája közötti különleges kapcsolat, az első szerelem, a családi karácsonyok, a gyermekkor nyarai, a kollégiumi élet, a férfi és nő állandó játéka, a barátok körforgása, a csalódások vagy épp egy emlékezetes disznóvágás. Csupa olyan élmény, tapasztalat, amely kisebb-nagyobb mértékben, de hozzájárul jellemünk és szemléletmódunk alakulásához. A történetek áramlásával pedig a kötet észrevétlenül jut el a felnőtté válásig, annak apró részleteivel, keserű és jóleső felismeréseivel együtt.
Történetmesélés közben az író könnyedén cikázik múlt és jelen között. A kötet első elbeszélése is évtizedeket karol át, az elmesélt idősíkokat pedig a szilvalekvár és a könyv kulcsfontosságú szereplője, Juszti mama köti össze. Ettől lesz a szövegek felépítése olyan, mint a csendes vasárnap délutáni emlékezés, ami jön, megragadja az embert, elviszi egy körre, majd visszaengedi a jelenbe.
A múlt iránti érdeklődés, az önirónia és a kendőzetlen vallomások átszövik a kötetet. Daru – ahogyan a történetekben gyakran felbukkan az író – vállalja esetlen próbálkozásait, félelmeit, sóvárgásait, amelyek végigkísérték útján. Könnyed jellemrajzolásával úgy állítja elénk történeteinek karaktereit, mintha filmsorozatot néznénk. Legyen szó a visszatérő szereplőkről – a szülők, Juszti mama, a barátok – vagy épp az egytörténetes találkozások különféle alakjairól. A szövegek tartalma mellett pedig ott van az egyszerű, érzékletes fogalmazás, amely baráttá teszi Grecsót az olvasójával.
Grecsó Krisztián (Fotó forrása: Grecsó Krisztián írói Facebook-oldala)
Grecsó Krisztián „csendes kalendáriumában” benne van az élet: a kis- és nagybetűs, a könnyed és a gondterhelt, az elmúlt és a hátralevő egyaránt.
(Borítókép forrása: vira.hu)
