Nem kell gazdasági szakértőnek lenni ahhoz, hogy belássuk: a járványhelyzet miatt az elmúlt hónapokban jócskán lassult a gazdaság, ennélfogva az állami költségvetésbe is kevesebb pénz folyt be, miközben a különféle támogatásokra igényt tartók száma jócskán megnőtt, azaz a kiadások is nagyobbak voltak az előző év hasonló időszakához képest. És miután eddig sem arról voltunk ismertek, hogy bokáig járunk pénzben, egyértelmű, hogy az „állam bácsi” már könyökig dugta a kezét a nadrágja zsebébe, s az utolsó banikat kotorássza. Közben iskolák százaiban még mindig csak az udvaron van illemhelynek nem mondható vécé, ugyanakkor pénzért kiabál a lassan évtizedek óta épülő észak-erdélyi autópálya s vele együtt a teljes közúti és vasúti infrastruktúra, mint ahogy az egészségügy reformjának szükségességét is mindenki kinyilvánította a legutóbbi kórháztűz alkalmával is. A többi „apróságról” nem is beszélve.
Ilyen körülmények között egyértelmű, hogy a jelenlegi költségvetés-tervezet széle nem érheti a hosszát, s hogy a benne foglalt számsorok láttán senki sem tud tapsolni örömében: legfeljebb azt mondja kényszeredett mosollyal – mint azt néhány miniszterünk már meg is tette –, hogy „az adott körülmények között” elfogadhatónak tartja. Miközben talán ő is tudja, hogy egy feneketlen zsáknyi pénzre lenne szüksége még csak nem is fejlesztésekhez, hanem ahhoz, hogy a különféle szektorokban mutatkozó lemaradásokat behozzuk, a meglévő lyukakat betömjük.
Másfelől, a kormány által előrelátott több mint 4%-os gazdasági növekedés jól hangzik, de ember legyen a talpán, aki a jelenlegi körülmények között tűzbe merné tenni a kezét azért, hogy ez így is lesz. Ami tehát biztos, az a böjt: ezt az évet ki kell böjtölni vakációs utalványok nélkül, befagyasztott bérekkel s egyebekkel. Takaréklángon.
De talán nem is ez a legnagyobb baj. Mert ha tudnánk, hogy ennek a böjtnek meglesz az eredménye, ha tudnánk, hogy megéri kivárni, kiböjtölni, s a 40 nap, de legalábbis 1-2 év múlva ott ülhetünk majd a roskadozásig megpakolt asztal körül, akkor könnyebb lenne elfogadni és tűrni. De erre semmi garancia nincs. És nem csak a járvány miatt. Mert ha a sok ígéretet nézzük, ami az utóbbi években elhangzott, s amiből nem lett semmi, akkor bizony félő, hogy ez a 40 nap valójában 40 év lesz. S akkor már mind szórhatjuk a hamut a fejünkre…
