Hamletek Kolozsváron
Vissza

Hamletek Kolozsváron

Február 14-én lesz 180 esztendeje annak, hogy meghalt Kolozsváron Kótsi Patkó János, az erdélyi színészet kezdeti évtizedeinek legkiválóbb egyénisége, az első Hamlet Kolozsváron.

Már 1792 decemberében, az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság első kolozsvári előadásán felhívta magára a figyelmet, a Köleséry, avagy a Titkos ellenkezés című darabban, a Rhédey grófné báltermében felállított színpad deszkáin. Határozott, katonás egyénisége, széles körű és alapos műveltsége és főként tehetsége rövid időn belül őt állította az első erdélyi állandó magyar színtársulat élére. A kezdeti nehéz időkben nemcsak Kótsi színházi karrierjét megelőző, rövid katonai pályája során pallérozott fegyelmére és akaraterejére volt szüksége a társaságnak, de görög, francia és német nyelvismeretére is, amelyek segítették abban, hogy a társulatot új darabokkal, fordításaival lássa el. Játékstílusa a közvetlenséget és a természetességet ötvözte – ezek még új erények voltak akkoriban –, de fontos volt zenei tudása is.

1793. november 23-án, alig egy évvel a Nemzeti Játékszín megnyitása után, a társaság először tűzte műsorára Shakespeare Hamlet című tragédiáját. Erről az első Hamlet-előadásról a Bécsben megjelenő Magyar Hírmondó a következőképpen tudósított:

(Kolozsvárról december 2-án) „Vasárnap múla egy hete, hogy néhai Gróf Bethlen Sándor ő nagyságának utolsó földi tisztessége tartata itten, melyet igen számos gyülekezet pompásított. Prédikálott felette, nagy tiszteletű s érdemű Szathmári Pap Mihály úr (...). Nem nyittatott meg a Teátrom is a gyászos napon, hanem előtte való estve ama híres Hamlet nevű szomorú játék játszodtatott.” (Magyar Hírmondó, [48.] Bétsben, 1793. december 13., 846. old.)

Bár nincs rá írott adat, joggal feltételezhetjük, hogy az első előadás főszerepét is Kótsi alakította, mivelhogy 1807-ig végig az ő neve látható a szereposztásokban. A következő előadásról, amelyre alig két hónappal később, 1794. január 27-én került sor, színlap is megőrződött (a budapesti Széchényi-könyvtár állományában látható). Ez a bemutató – Janovics szerint – 16 évvel előzte meg a Hamlet pesti színrevitelét (Janovics Jenő A Farkas utcai színház, Singer és Wolfner, 1941. 35. old.).

A mai ismereteink szerint Kótsi Patkó János még hétszer játszotta el Hamletet: 1798 augusztusában és 1799 júliusában a kolozsvári társulat debreceni vendégjátékai alkalmával, továbbá Kolozsváron 1800-ban, 1804-ben, 1805-ben és 1807-ben, utoljára 1807. április 18-án a Nemes Játszó Társaság marosvásárhelyi vendégszereplése során. (Tudnunk kell, hogy a kolozsvári társulat anyagilag hosszú évekig arra volt utalva, hogy a kolozsvári téli idényt vendégjátékokkal toldja meg, ezért nyaranta Debrecenben, Marosvásárhelyen, vagy Nagyváradon tartott 1-2 hónapra is kinyúló vendégjátékot.) Ezt követően 1810. november 20-án került ismét előadásra a darab Kolozsváron, de immár a társulat új vezetője, Wándza Mihály főszereplésével.

A színlapok, napilapok és más színháztörténeti források adatai alapján láthatjuk, hogy a shakespeare-i remekmű folyamatosan jelen volt a kolozsvári magyar színház repertoárjában. 1812-ben, 1821-ben, 1829-ben, 1833-ban, 1835-ben, 1838-ban, 1846-ban, 1853-ban is színre került, leginkább Kazinczy fordításában, majd néhány évig Vajda Ferenc fordítását használták. A század derekától érdekes módon gyakran a pesti Nemzeti Színháztól érkező vendégművészek tűzték műsorra és játszták Hamletet, mint például Bolnai Úr (így szerepel a plakátokon a kolozsvári születésű Bethlen Miklós gróf, újságíró, drámai színész, 1831–1899), Egressy Gábor 1855-ben és utána többször is, ifjabb Lendvay Márton 1863-ban vagy Dráguss Károly 1866-ban, illetve 1900-ban Beregi Oszkár és Bakó László. A 19. század utolsó harmadában a fennmaradt színlapok többször hirdetik a dráma Zajonghy Elemér által operaparódiának átírt előadását (1875, 1877, 1879, 1880-ban is).

Lévén hogy a 19. században, de még a 20. század elején is a színtársulatokhoz karakter szerint szerződtették a színészeket – például hősszerelmes, drámai színész, jellemszínész, társalgó színész, szende, naiva, komika stb. –, megfigyelhető, hogy a drámai szerepkörbe eső Hamletet egy társulaton belül legtöbbször hosszú évekig ugyanaz a színész alakította. Ez figyelhető meg Kótsi Patkó János, Pergő Czelesztin, a 19. század utolsó éveiben E. Kovács Gyula, vagy a 20. század elején Janovics Jenő alakításai esetében is.

A jelentős kolozsvári Hamletek sorából nem felejthető ki Paulay Ede, aki 1863-ban, kolozsvári színész korában játszhatta el először Hamlet szerepét, vagy Egressy Ákos (1868-ban és 1873-ban) és Szacsvay Imre (1879, 1880, 1881, 1883) sem. Ki kell emelnünk a sorból E. Kovács Gyulát, hiszen ő 1869–1897 közt számtalan alkalommal volt Hamlet, nemcsak Kolozsváron, de a budapesti Nemzetiben és vidéki vendégszereplések alkalmával is. A színlapok mutatják, hogy 1869-től már kivétel nélkül az Arany János fordításában játszták a darabot. Megemlítendő, hogy 1897-ben Saltarelli Angelo olaszországi társulata Gustavo Salvini (olasz színész, filmszínész, 1859–1930) főszereplésével adta elő az Amletót olaszul a kolozsvári közönségnek.

A 20. század elején, 1914-től, a híres Shakespeare-ciklussal kezdődően, mintegy tíz éven keresztül Janovics Jenő alakította többször is Hamletet, egészen a húszas évek közepéig, amikor Táray Ferenc vette át tőle a szerepet. Hamlet is Janovics kedvenc szerepei közé tartozott a Tartuffe és a Bánk bán Biberachja mellett. Ő volt Hamlet az 1919. szeptember 30-i legendás hírű előadásban is, amellyel a társulat zsúfolásig telt nézőtér előtt búcsúzott a Hunyadi téri színházától.

1941-ben, amikor újra birtokba vette a magyar társulat a Hunyadi téri épületet, a megnyitó díszelőadást jelképesen a Hamlet-nagymonológ utáni második résszel indították, majd Szentjóbi Mátyás királya és Erkel Hunyadi Lászlója került színre. E díszelőadást követően hosszú évekig-évtizedekig eltűnt a Hamlet a kolozsvári magyar színpadról. A kolozsvári magyar színjátszás eddigi történetében a leghosszabb, 46 évig tartó szünet után 1987-ben került ismét színre, az akkor fiatal Tompa Gábor rendezésében, Héjja Sándor/Zalányi Gyula főszereplésével, valamint ugyancsak Tompa-rendezésben a mostani évadban (bemutató: 2021. december 3.), budapesti vendégművész, Vecsei H. Miklós főszereplésével.

------

A plakátok a kolozsvári magyar színház dokumentációs tárából, illetve az egyetemi könyvtárból származnak.


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Ha látja Molnár Beátát, hívja a ...
Felerősödött a munkaerő-ingadozás, ...
Háborús sebek és történelmi helyek ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ