Hahahalep!

Hahahalep!
Csodabogarat neveztek el csodabogárról – olvasom a hírt, azaz: a korábbi világelső teniszezőről, Simona Halepről nevezett el a kolozsvári Mezőgazdasági és Állatorvosi Tudományegyetem csapata egy új rovarfajt, amelynek három év alatt mindössze egyetlen példányát fogták be, mégpedig Konstanca megyében – ez adta az ötletet is a névadáshoz, hiszen Halep konstancai születésű.

A bökkenő számomra ebben a névadási történetben csak az, hogy a Phlebotomus Simonahalepae nem valami csodás, virágról virágra szálló pillangó, még csak nem is valami színes cuki kis bogár, mint mondjuk a katica, hanem egy vérszívó lepkeszúnyog avagy pelyhes muslica, amely akár súlyos betegségeket is terjeszthet. Ilyenformán pedig kicsit meredeknek tartom, hogy éppen Halepről kellett elnevezni; ha már vérszívó, sokkal találóbb lenne például Draculae-nak hívni.

Persze értem én, hogy egy-egy új faj elnevezése nem lehet valami egyszerű feladat. Emlékszem, milyen nehéz volt elnevezni néhány éve egy talált és befogadott macskát is – végül azért lett Lőrinc, mert épp Lőrinc-nap volt, amikor hozzánk került. Szóval a névadás nem könnyű, a virágok – főleg nemesített rózsák – esetében pedig valóban létezik egy olyan trend, miszerint híres személyiségekről nevezik el őket, mintegy emléket állítva nekik. De hogy egy szúnyogot?! Mert ugye, egyesek szerint a szúnyogok kizárólag a mi bosszantásunkra jöttek a világra, akárcsak a hétvégén reggel hétkor fúrógépet ragadó, fürdőszoba-csempét leverő szomszédok – az ember a legszívesebben mindkettőt agyoncsapná.

Ilyenformán Halep és a dobrudzsai szúnyog közötti druszaság inkább rossz viccnek tűnik, mint jó ötletnek, de egy szatirikus mosolyt vagy elfojtott hahotát mindenképp megér. Miközben persze minden elismerésem kutatómunkájukért az új faj felfedezőinek, és Halepnek is eddigi eredményeiért, vitathatatlan teljesítményéért, amellyel nemcsak saját, de az ország hírnevét is öregbítette, mint ahogyan a kolozsvári egyetem is teszi az ilyen felfedezésekkel, az ott folyó nívós kutatásokkal. Az is tény: manapság, amikor a hazai sportolókról, sportteljesítményekről alig hallani világviszonylatban, igenis megérdemlik a kultuszt azok, akik képesek felvenni a versenyt a világ legjobbjaival. És igenis megérdemlik, hogy sportcsarnokot, utcát-teret, sportklubot nevezzenek el róla. De egy pelyhes muslicát?!

Persze lehet, csak én csinálok most szúnyogból elefántot, s hordok itt össze tücsköt-bogarat meg egyéb rovarokat. Úgyhogy inkább be is fejezem. Inkább megyek és megnézem, nem-e repült be valami simonahalepae a nyitva maradt ablakon…