Gyűlölködés
Vissza

Gyűlölködés

Bármennyire is abszurd, nekem úgy tűnik: a gyűlöletkeltés mesterfoka az a törvénykezdeményezés, amellyel épp a gyűlöletszítás büntetése a cél.

Amikor a fásult újságíró azt hiszi, hogy az elmúlt negyed évszázadban Románia politikai “elitje” felélte tartalékait, ami a nacionalista, populista, irracionális, uszító megnyilvánulásokat illeti, akkor íme: a Basescu-féle Népi Mozgalom Pártja (PMP) és a jogállam elszánt védőjének szerepében tetszelgő Nemzeti Liberális Párt (PNL) törvénytervezetet dolgozott ki, amely börtönnel büntetné a románellenes megnyilvánulásokat és szervezkedést. Az aláírók között vannak szociáldemokrata törvényhozók is bőven – mert hát nemzeti ügyekben az egyetértés kifogástalan - de még két, irányt tévesztett USR-s is, akiket azonban jó érzékkel támogatásuk megvonására kötelezett azóta pártjuk.  

Egyetlen pillanatig azt hittem, hogy a hitelt vesztett politikusok - bevált recept szerint - egy éppen aktuális, közfelháborodást kiváltó eseményt akarnak meglovagolni népszerűségüket növelendő. Pontosabban: hogy a kedélyeket még mindig borzoló Charlie Hebdo versus Simona Halep ügyről akarnak lehúzni további bőrt, és az új törvény segítségével dutyiba dugni valamennyi karikaturistát – hazait és külföldit egyaránt. Fintorogtam is, hogy amíg a szimpatikus teniszező elegáns módon egy szóval sem kommentálta a róla készült rajzot, amint a Roland Garroson nyert kupát a magasban tartja, és elragadtatással kiáltja: Ócskavas!, itthon egyesek politikai tőkét akartak kovácsolni a dologból. Sokan voltak olyanok, akik higgadtan elkönyvelték: a karikatúra újabb ízléstelenség a véleményszabadság nevében, és azon morfondíroztak, vajon a hebdósok miért nem ismerik fel, hogy művészi önkifejezés ide, művészi önkifejezés oda, ez a szent szabadság azért mintha valamennyi felelősséggel is járna … Másokban újabb gellert kapott a romák iránti ellenérzés, merthogy egyes vélemények szerint kizárólag ők a felelősök a románokról alkotott, többnyire lesújtó nemzetközi közvélemény miatt.  Megint mások viszont a román jelképek, nemzeti szimbólumok szándékos és durva megsértését látták Halep kikezdésében. Catalin Ivan PSD-s európai parlamenti képviselő állítólag személyesen vitt el valamilyen idézés-félét a vicclap szerkesztőségébe, Brüsszelbe invitálva a főszerkesztőt ország-világ előtt magyarázkodni. Jókora frusztráltságról tesz tanubizonyságot ez a gesztus, gondoltam. Ugyanakkor mennyi minden mást tehetne például a PSD europarlamenti frakciója is Románia imidzsének javítása érdekében, ahelyett, hogy ilyen látványos, ám hiábavaló tettekre ragadtatnák el magukat – merült fel bennem naívan. Vagy másként összegezve: vajon a PSD maga mennyiben járult hozzá az elmúlt huszonvalahány évben ahhoz, hogy Románia megítélése olyan lett, amilyen?

De most nem erről van szó. Hanem egészen más frusztrációkról. Egészen más politikai számításokról. Az említett törvénytervezet kezdeményezői ugyanis a jogszabály szükségességét az autonóm Székelyföld eszméjét hirdető, "államellenes", "szakadár", "sovén" erdélyi megemlékezéseken és egyéb rendezvényeken megnyilvánuló románellenes gyűlölettel indokolták. Ennek (kétségbeesett) igazolására kénytelenek voltak egészen a középkorig visszamenni,  amikor – állítják - a három “kiváltságos” nép épp csak megtűrte a románokat. Hogy a dolog kikezdhetetlen legyen, a kezdeményezők elmondták azt is, a tervezetet annak a törvénynek a mintájára dolgozták ki, amelyet az antiszemitizmus visszaszorítása érdekében fogadott el nemrég a parlament.

A szenátusi előterjesztés számomra a következő tanulságokkal jár:

Egyrészt arra döbbentett rá, hogy a kezdeményezők vagy mérhetetlenül cinikusak, vagy fogalmuk sincs az antiszemitizmus visszaszorítása érdekében elfogadott törvény lényegéről, értelméről, céljáról, különben nagyon óvatosan viselkedtek volna a párhuzammal.

Másrészt: ismereteim szerint Romániában van mód arra mód, hogy büntetőeljárás induljon azok ellen, akik rágalmaznak, nemzeti jelképeket gyaláznak, egy ilyen törvénynek gyakorlati szempontból nincs tehát különösebb haszna. Ha csak nem az a célja, hogy ismét felhergelje a közvéleményt, mesterségesen felnagyítson egy nem létező veszélyt a megfoghatatlan-láthatatlan rágcsáló szörnyre, a magyar irredentizmusra hivatkozva, amely Románia területi épségére feni a fogát. És amelytől a fent említett kezdeményezők fogják megvédeni az országot, tessék tehát továbbra is bizalommal szavazni rájuk. Ugyanakkor ez jó alkalom arra, hogy az autonómia fogalmát ismét a revizióval, románellenességgel társítva “népszerűsítsék”.

Harmadsorban: Egy ilyen jogszabály, ha törvényerőre emelkedik, olyan politikai fegyver, amellyel a mindenkori hatalom maximálisan vissza tud (és vélhetően fog is) élni. Egy jobb egészségnek örvendő társadalomban, szolidabb demokráciában is komoly vita tárgya a véleményszabadság esetleges korlátozása, már ahol egyáltalán felmerül.  Mi itt csak pislogunk meglepetten: Romániában mégis milyen extrém politikai szükségesség indokol bármiféle korlátozást? A parlamenti képviselők önbecsülési problémája, szavazatszerzési kényszere nem az. Elképzelni is rossz, milyen következményekkel járna, ha ez a parlament fogja itt nekünk megszabni, meddig terjed a szólás szabadsága …

Negyedsorban: ilyen logika alapján akkor most ugye semmi akadálya egy hasonló törvénykezdeményezés elfogadásának, amelyben a román szót keres/cserél alapon behelyettesítjük például a magyarral? Nekünk nem is kell visszamenni az Unio Trium Nationumig példákért gyűlöletkeltésre, van elég a közelmúltból, jelenből, lásd akár ezt a kezdeményezést is. Amivel lehet, hogy elterelik egy kicsit a figyelmet a népszerűtlen parlamentről, kormányról, de ez nem tarthat sokáig. Egyszercsak a választónak is feltűnik, vajon tényleg kell a többségi románoknak önmaguk védelmére idehaza törvényt hozni? Nem arról van szó, hogy a románoknak nincs joguk (vagy akár okuk) önérzetük, becsületük védelmére. De ez most nem önvédelem, hanem veszélyes provokáció, amely nemhogy visszafogja, hanem hozzájárul a gyűlöletkeltéshez egy olyan időszakban, amikor a centenárium kapcsán a nemzeti érzelmek amúgy is túlcsordulnak.

És még egy bónusz-tanulság: úgy tűnik, mégiscsak sajtókacsa volt a hír, hogy Basescu visszavonul a politikából. Ez a kezdeményezés ugyanis az ő zsenialitását tükrözi. Vagy ez lenne a politikai hagyatéka? Még egy utolsó sunyi, cinkos összekacsintás lelépés előtt? Fityisz? … Nem gyűlöletkeltésképp mondom, de akár személyesen is végig csinálhatta volna, ez a szélhámos epigonnak tűnő Ludovic Orban még a végén elszúrja a nagy irredenta-vadászatot. Akkor is, ha a liberálisok elnöke minden igyekezetével azon van, hogy nacionalista elődjei nyomába járjon, és ha lehet, le is körözze azokat …          

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Augusztus 5-ig lehet nevezni a IX. ...
Felix Bănilă a DIICOT új főügyésze
Bűnbakok és lázálmok

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ