Gondolatok a Transylvania Open nemzetközi tájfutó verseny után

Arra a kérdésre, hogy a magas benzinárak, a tikkasztó hőség ellenére miért autózott valaki több száz kilométert, hogy részt vegyen embert próbáló tájfutó versenyen – és ráadásul ezt több mint kétszázan tették –, egyetlen magyarázat adható: kitűnő térképen, érdekes pályákon ez még az extrém meleg ellenére is élvezet.

LÁSZLÓ F. CSABA

A tájfutó versenyek színhelye az erdő, és ami más sportágaknál a verseny lebonyolítását lehetővé teszi, az a stadion, a sportcsarnok, ez a tájfutásnál a térkép. Ahogy a stadionban mindennek a helyén kell lennie, a lelátótól a vízvezetékig, a gyepszőnyegtől a közvetítőkabinokig, úgy a térképen is a legkisebb gödörtől a mély árkokig, az ösvényektől a bozótfoltokig, nem is beszélve a részletes domborzatábrázolásról, mindennek pontosan kell megjelennie a térképen. Elképesztő munka áll a pontos térkép elkészítése mögött. Egy stadiont egy év alatt fel lehet építeni, de egy többnapos versenyhez szükséges mintegy 10 négyzetkilométernyi terület térképének elkészítése több évet igényel. A stadion felépítésén százak dolgoznak, a Transylvania Open térképén mindössze ketten: Fey Sándor és felesége, Klára.

És ha gyönyörködhetünk a tökéletesen megépített stadionban, akkor hadd idézzük az egyik résztvevő vicces kijelentését: ez a térkép tökéletesebb volt, mint maga a terep.

A Fey házaspár már évtizedek óta elkényezteti az ország – és az utóbbi időben a külföld – tájfutóit a jobbnál jobb térképekkel. Csak csodálni tudjuk azt az elhivatottságot, igényességet, ahogy mindezt végzik.

Egy stadion elkészítéséhez szükséges pénzalap megtalálható a helyi sportszervek éves költségvetésében. A térképkészítés viszont még mint tevékenység, mint fogalom sincs benne a sporttanács „nómenklatúrájában”, nemhogy a finanszírozását biztosítaná. A helyi versenyek, így a Transylvania Open vagy a Trofeul Floreşti-Cluj West Open térképeinek készítése elsősorban a Fey és a Cioban család pénztárcáját terheli, és – a hosszadalmas munka miatt – nem kevés pénzről van szó.

A sportminisztériumnak végre változtatnia kellene ezen az áldatlan állapoton, hiszen a sportág jövője függ a térképészek munkájától. Kolozsvár – amint A kolozsvári tájfutás 70 éves története című, tavaly megjelent kiadványból tudjuk –, pontosan a minőségi térképeinek köszönhetően vált az ország legerősebb tájfutó központjává. Ez az igényesség generációról generációra öröklődött. A finanszírozás hiányában viszont nem valószínű, hogy a következő nemzedék felvállalja ezt az áldozatot.

Addig is illesse tisztelet a mindenkori látványos sportrendezvények hátterében szerényen meghúzódó alkotót, a térképészt.