Gólyaélet Magyarfenesen: idén sem maradt el a gyűrűzés
Akár tananyag lehetne a gólyafészek megfigyelése
Akár tananyag lehetne a gólyafészek megfigyelése
Vissza

Gólyaélet Magyarfenesen: idén sem maradt el a gyűrűzés

Napokon belül kirepülnek a magyarfenesi, kamerával megfigyelt gólyafészek fiatal lakói, „akiket” ilyenformán még éppen időben gyűrűzött meg a héten Szabó D. Zoltán, az Apáthy István Egyesület munkatársa. Aznap közel negyven kisgólyára került gyűrű Kolozs megyében, s a különböző fészkekben növekvő kisgólyák csőrhosszát összehasonlítva Szabó D. Zoltán szerint a magyarfenesiek a jobban kifejlettek közé tartoznak. A gyűrűzés ezúttal is nyilvános volt: az egyik fiókát a gyerekek nagy örömére lehozták a fészekből. Kapcsolódó hír, hogy a madarászokat némileg meglepve néhány napja a két évvel ezelőtt hasonlóképpen lehozott kisgólyát látták Beszterce-Naszód és Maros megye határán – pedig csak jövőre várták haza. Ez is mutatja, mennyire érdekes e madarak élete és mennyi mindent nem tudunk még róluk – emiatt sem lenne érdektelen, ha valóra válna az ornitológusok legújabb ötlete, és tananyaggá válna a bekamerázott gólyafészkek megfigyelése.

Fotók: Gazda Árpád/Clujbird.ro

A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Biológia Karának magyar oktatóit tömörítő Apáthy István Egyesületnek köszönhetően 2017 óta kamerával is megfigyelt magyarfenesi (Vlaha) fészekbe idén – alig néhány órával az utolsó hófolt elolvadása után – március 26-án délutánt szállt le az első gólya, amely a kamerát működtetők szerint nem volt más, mint Leske, a korábbi tojó, aki a „gólyaszokásokkal” dacolva évről évre hamarabb megérkezik Afrikából, mint párja, Miska. A korai érkezésnek persze megvoltak a hátrányai: április 1-jén reggel például mínusz hét fokig csökkent a hőmérséklet Magyarfenesen, így – mint arról az Apáthy-egyesület által működtetett honlap beszámolt – Leske az egyik lábát és a csőrét a tollai közé dugva fél lábon gubbasztott a fészekben, melegebb időkre várva – a gólyák ezzel a módszerrel próbálják csökkenteni testük hőveszteségét.

Április 5-én aztán újabb gólya érkezett a fészekbe, két nap múlva pedig a kamera működtetői már biztosra mondták, hogy az új gólyának ugyanolyan hullámosnak látszik a szeme körüli fekete folt, és ugyanolyan kopottnak látszik a csőre, mint a tavalyi Miskának volt – azaz ismét párban vannak a magyarfenesi gólyák.

Az első néhány nap nem volt fenékig tejfel: az édes kettesben töltött órák mellett többször harcba kellett szállniuk más gólyákkal, akik szemet vetettek a „takaros” fészekre, amelyről tudni kell, hogy az eredeti fészek alá magasító fészekállványt helyeztek a madarászok, hogy megelőzzék a kirepülő fiókák ütközését az elektromos vezetékekkel.

Négyből négy

Leske húsvét szombatján, április 11-én késő este tojta az idei első tojását, majd egy héttel később, az ortodox húsvét szombatján megérkezett az – mint kiderült – utolsó, negyedik tojás is. 

A kotlás időszakával a fészekcsaták kora még nem ért véget. Szinte mindennap közeledtek a fészekhez idegen gólyák, amelyek nemcsak a fészket, de a kamerát is veszélyeztették: április 25-én például az egyik betolakodó éppen a kamerára szállt le – majd a győztes összecsapás végén maga Miska szállt a kamerára, hogy megmutassa, ki az úr a környéken. A fészket május elején is többször meg kellett védenie Miskának – persze, ezek a csaták nem látszanak a kamera felvételein: általában a kamera működtetői vagy a fészek környékén lakó falubeliek figyelnek fel a túl hangos kelepelésre és a „csetepatéra”.

 

Idén igen sokszor kellett megvédeni a fészket

A gólyapár a költés alatt felváltva ült a fészken, mígnem május 15-én reggel – 34 nappal az első tojás lerakása után – kibújt az első két kisgólya, másnap pedig a harmadik. Az utolsónak 18-án sikerült feltörnie a tojáshéjat. A kamerának köszönhetően azt is láthattuk, hogy táplálja a fiókákat a két szülő: a fészekbe hozott élelmet kiöklendezik a kicsik elé, ők meg csipegetnek – már ha nem bizonyul túl nagy falatnak a menü: az első nap például nem bírtak elbánni egy békával… 

A kisgólyák fejlődése különben bámulatosan gyors, két hét alatt négy-ötszörösére nőnek. Szüleik közül valamelyik mindig a fészken volt 19 napon keresztül; ezalatt a kicsik azt is megtanulták, hogy körbe álljanak az etetéskor – így mindegyikük egyenlő eséllyel indul a falatokért folyó versengésben. Kevesebb mint egy hónap alatt már feleakkorák voltak, mint szüleik, mostanság pedig már szárnyaikat próbálgatják. Eljött hát az idő, hogy gyűrűt kapjanak: június 29-én, hétfőn reggel a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület gyűrűzési programja keretében Szabó D. Zoltán ornitológus „csődítette” össze a környék gyermekeit, hogy a gyűrűzés során testközelből csodálhassák meg a fészekből lehozott egyik kisgólyát.

Nagy élményt jelentett a gyermekeknek, hogy közelről láthatták a gólyafit

Az ő – illetve testvérei – bal lábára egy-egy kis méretű fémgyűrű került, amelyen a Románia felirat és egyedi azonosítószám szerepel. A nagyobb méretű fehér henger, amelyen hosszában egy távcsővel leolvasható vagy lefényképezhető fekete szám látszik, a jobb lábukra, a combra került; a magyarfenesi gólyák a 8307, 8308, 8309, 8310-es számot kapták. Az előző évekkel ellentétben idén a kisgólyákat – mivel már meglehetősen nagyocskák – a gyűrűzés idejére pokróccal le takarták, nehogy valamelyikük ijedtében kiugorjon a fészekből. 

Szabó D. Zoltán és az idei „sztár”, a 8310-es számot kapó fióka

A hétfői gyűrűzés – az erre használt kosaras kocsi bérlési költségeit részben Tordaszentlászló község önkormányzata fedezte – Járarákos (Vălişoara), Alsófüle (Filea de Jos), Csürülye (Ciurila), Szelicse (Sălicea), Sütmeg (Şutu), Pusztaszentkirály (Crăeşti) és Magyarpeterd (Petreştii de Jos) tíz fészkénél folytatódott, amelyekben összesen 39 gólyára kerültek gyűrűk.

Visszatérve a magyarfenesi gólyafészekre, az élő közvetítés várhatóan bő egy hónap múlva, augusztus első felében válik „bolhássá”: a kisgólyák felnevelése, kirepülése után a szülők általában augusztus első felében indulnak az afrikai útra – tavaly például Leske augusztus 9-én, Miska pedig négy nap múlva, 13-án hagyta el a fészket.

Budurló közelében látták viszont az egyik magyarfenesi fiókát

Alig néhány nappal az idei gyűrűzés előtt érkezett a jó hír Szabó D. Zoltánhoz: június 20-án a már említett Milvus Csoport munkatársai Beszterce-Naszód és Maros megye határán, a Budurló település melletti halastó közelében fényképezték le az egyik, a magyarfenesi gólyafészekben 2018-ban felnőtt illetve meggyűrűzött gólyát, amely mintegy negyven másik gólya társaságában keresett élelmet a tó közelében fekvő réten; a csoportban két másik gyűrűzött gólya is volt: egyiknek nem sikerült leolvasni a gyűrűszámát, a másikat Homoródszentpálon gyűrűzték szintén 2018-ban – áll a magyarfenesi kamera felvételeit élőben közvetítő, az Apáthy-egyesület által működtetett clujbird.ro honlap tájékoztatásában. Ebből az is kiderül: éppen azt a – 7250-es gyűrűt viselő – gólyát fotózták le, amelyiket 2018-ban Szabó D. Zoltán lehozta a fészekből, hogy az eseményre összegyűlt gyermekek is megsimogathassák, s amelyről ilyenformán annak idején egész fotóriport (lásd itt) került fel portálunkra, a szabadsag.ro-ra is. 

A Budurló közelében látott gólya most, illetve (lent) 2018-ban, a gyűrűzés előtti pillanatokban)

A fiatal gólyák rendszerint csak a kikelésük után három évvel, ivarérett korban térnek vissza arra a környékre, ahol kibújtak a tojásból – eddig a madarászok úgy sejtették, hogy Afrikában maradnak, ahol csapatokban kóborolnak. Az utóbbi években azonban, a színes gyűrűzésnek köszönhetően több olyan visszalátásról is tudomást szereztek, ahol két- vagy akár egyéves gólyák bukkantak fel Romániában.

Gólyales mint tananyag?

A clujbird.ro, illetve az azt működtető Apáthy-egyesület csapata érdekes ötlettel állt elő májusban, még a karantén idején: azt javasolták, a biológiatanárok használják tananyagként a kamerák által lehetővé tett gólyafészek-megfigyelést. Az ötletet a Milvus Csoport is felkarolta – hiszen nemcsak a járványveszély idején jelenthet érdekes, egyben a madarak, a természet védelmét szolgáló népszerűsítő foglalkozást –, majd az ornitológusok javaslatot állítottak össze arra vonatkozóan, hogy pontosan mit is kellene megfigyelni a magyarfenesi illetve sáromberki gólyafészkekből közvetített élőképeken a clujbird.ro illetve a milvus.ro oldalon. 

A honlapról bárki által letölthető kérdéssor megválaszolása különben nem köti teljes napra a képernyők elé a diákot, hiszen az idei fejlesztésnek köszönhetően idősűrítéssel (time-lapse) is megnézhető a fészek aznapi élete: a clujbird.ro a kamera által kétpercenként készített felvételeket sorba fűzi, és visszanézhetővé teszi. A képsor lejátszását egy-egy kattintással meg lehet állítani, újra lehet indítani, így könnyen feljegyezhető, hogy mikor mi történt a fészekben, amúgy pedig olykor „puskázni” is lehet a honlapon közzétett, a gólyacsalád életének legfontosabb mozzanatait összefoglaló hírekből. Aki pedig az élő közvetítés során valami érdekeset lát, saját számítógépére letölthető fotót is készíthet…

Gyakorlat teszi a mestert

Aki azonban nem puskázni akar és beleszeret a gólyacsalád valóvilág-műsorába, idővel akár azt is meg tudja majd mondani, hogy a két gólya közül melyik Miska és melyik Leske. A hím és tojó gólyák között szemmel nem állapítható meg különbség, így más ismertetőjegyeket kellett keresni. Sok figyelés után a madarászok Miska és Leske esetében a szemet körülvevő fekete folt alakját találták a legfontosabb megkülönböztető jegynek: az egyiknél ez a folt viszonylag egyenes vonalú, és párhuzamos a csőr vonalával, míg a másiknál kisebb és hullámos vonalú: az eleje kicsit lefelé, a vége felfelé kanyarodik. Azt pedig, hogy az egyenes illetve a hullámos vonalú gólya közül melyik a hím és melyik a tojó, abból állapították meg, hogy képek százait készítették róluk párzás közben is, amikor nyilvánvalóan a hím van felül. Ezek alapján kiderült, hogy az egyenes vonalú szemfolttal rendelkező gólya Leske, és a hím „festi” hullámosra a szemöldökét… Különben – viccet félretéve – tény, hogy a magyarfenesi gólyapár kicsit másképpen viselkedik, mint a gólyák többsége: noha a szakirodalom szerint a hím érkezik előbb a fészekre, és ő fogadja be a tojót – rendszerint azt, amelyikkel egy évvel korábban is együtt fészkelt –, Magyarfenesen évek óta a tojó, Leske a fészekfoglaló... 

Leske és Miska (jobbra) 

A 2007 óta megfigyelt magyarfenesi fészekben a clujbird.ro szerint a legtöbbször (2007, 2008, 2009, 2013, 2014, 2018) négy kisgólyát nevelt a gólyapár, 2011-ben és 2015-ben fordult elő, hogy öt kisgólya nőtt fel a fészekben. 2010-ben és 2019-ben három, 2017-ben két fióka nőtt fel, 2012-ben és 2016-ban pedig fiókák nélkül telt el a nyár. 2007 óta tehát 42 kisgólya nőtt fel az egyetlen magyarfenesi gólyafészekben. Másfelől az ornitológusok nem tartják kizártnak, hogy azok a gólyák, amelyek a költés ideje alatt próbálták elfoglalni a fészket, voltaképp a „szülői házba” szeretnének visszatérni. Ezt támaszthatja alá az egyik idei fészekfoglalási kísérlet során készült fotó: a már tovarepülő betolakodó lábán egy fehér folt látszik, ami minden bizonnyal az ún. színes gyűrű – azaz elképzelhető, hogy a fészekfoglaló Leske és Miska egy korábbi, Szabó D. Zoltánék által meggyűrűzött „gyermeke” volt.


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Edi Iordănescu második CFR-kalandja ...
Egy dollárért hozat kőzetmintát a ...
Lezárult a levélvoksolás, szombaton ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ