Genetikai forgótárcsa

Genetikai forgótárcsa
A Frankfurter Allgemeine Zeitung című német napilap olyan tudományos felfedezésről számol be, mely távlatilag mindannyiunk életét befolyásolhatja. Az utóbbi néhány évtized egyik legfontosabb eredménye a szervátültetések gyakorlati megvalósítása volt. Ez a gyakorlat azonban csak más emberek halála révén tette lehetővé az életmentő műtéteket. Az őssejtekben rejlő lehetőségek feltárásával már az is lehetségessé vált, hogy a beteg szervet olyan új szervvel helyettesítsék, melyet az őssejtekből művi úton hoznak létre. De az őssejtek is elhalt embriókból vagy klónokból származnak, ami akárcsak a szervátültetés nem csak visszaélésekkel fenyeget, de súlyos erkölcsi kérdéseket is felvet.

A lap által ismertetett új módszer óriási előnye az, hogy mindezektől a veszélyektől képes megóvni az orvostudományt. A felfedezés a genetika egy új ágának, az epigenetikának a felismerésein alapul. Az epigenetika megteremtői arra ébredtek rá, hogy a darwini tétel, miszerint az evolúció kizárólag véletlenszerű mutációk és a természeti kiválasztódás révén teszi lehetővé a környezethez való alkalmazkodást, legalábbis hiányos. A környezet a sejt közvetítésével maga is befolyásolhatja a gének működését. A sejt bizonyos géneket, ha a környezeti feltételek kedvezőtlenné válnak, ún. génkapcsolóknak nevezett mechanizmusok segítségével maga is ki- illetve bekapcsolhat. Effajta kapcsolók „döntenek” arról is, hogy az őssejtekből a kb. 200 sajátos sejttípus melyike fog kialakulni. A folyamat azonban visszafele is érvényes, bizonyos gének kikapcsolásával a már kialakult sejtek képlékeny embriósejtekké alakíthatók vissza. Annál könnyebben, minél kevésbé specializáltak. A bőrsejtek egy része, melyek feltehetően az evolúció legősibb szakaszában alakultak ki, az utóbbiak közé tartoznak. Következésként viszonylag könnyen „visszaforgathatók”.

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!