Genersich Antal orvostudós centenáriuma
Tanterem a „Boncztani Intézetben” (Kolozsvári Egyetem épülete, 1903)
Tanterem a „Boncztani Intézetben” (Kolozsvári Egyetem épülete, 1903)
Vissza

Genersich Antal orvostudós centenáriuma

Az 1918-as év a kolozsvári egyetem három neves orvostanárának a halált hozta. Mindhárman Budapesten haltak meg, de kívánságuknak megfelelően a Házsongárdi temetőben tértek nyugovóra. A két januárban elhunyt professzorról, Szabó Dénesről és Purjesz Zsigmondról már megemlékeztünk, most a június 4-én megpihent Genersich Antal emlékét idézzük fel.

A felvidéki cipszer Genersich család a 16. századig visszavezeti múltját. Mesteremberek, lelkészek, jogászok kerültek ki közülük. Antal, a későbbi orvostudós a Nagyszombaton élő Genersich János ügyvéd legkisebb fiaként született 1842. február 4-én. Szüleit korán elvesztette, s így nagyanyja nevelte Késmárkon. Ott végezte iskoláit is, természetesen német nyelven. Csak Pesten, orvostanhallgatóként tanult meg kifogástalanul magyarul. Tanárai hamar felfigyeltek éles eszére, megfigyelőképességére, úgyhogy még tanulmányai befejezte előtt gyakornokká, majd tanársegéddé nevezték ki. 1865 októberében avatták orvosdoktorrá, s rövidesen megszerezte az akkor még külön képesítést jelentő sebészdoktori, szemész- és szülészmesteri oklevelet. 1867-től a pesti szegénygyermek-kórház, 1868-tól a pesti városi kórház kórboncnok főorvosa volt, akit gyakran törvényszéki esetek véleményezésére is felkértek. Szerény keresete 1867-ben már lehetővé tette, hogy megnősüljön: orvosbarátja, Machik Béla (utóbb kolozsvári belgyógyász professzor) nővérét, Kornéliát vette el, aki aztán kilenc gyermeket szült neki. 

            A szépreményű fiatal orvos állami ösztöndíjat kapott, hogy két év alatt a legkiválóbb német professzorok klinikáin sajátítsa el a kórbonctan újdonságait. Hónapokat töltött Bécs, Würzburg, Berlin kórbonctani intézeteiben, s közben az ottani professzorok munkájában segédkezett, előadásaikat hallgathatja. Különösen jelentős Carl von Rokitansky tanainak megismerése. Ő a második bécsi orvosiskola legjelentősebb egyénisége volt, aki összekapcsolta a belgyógyászok betegkezelését a kórbonctani leletekkel. Berlinben Rudolf Virchow mellett tölthetett hónapokat, ő arról nevezetes, hogy a sejtpatológia bevezetésével új alapokra helyezte a kórbonctant.

            Mikor 1870-ben Genersich hazaérkezett, éppen Kolozsvárra kerestek tanárt az itteni Orvos-sebészeti Tanintézet kórbonctan-törvényszéki orvostan katedrájára. Ezt a tanintézetet még Mária Terézia alapította 1775-ben, hogy javítsa birodalma egyik legtávolabbi vidékének egészségügyi ellátását. Az intézetben három-négy év alatt polgári sebészeket és négyhónapos kurzusokon bábákat képeztek. Az órák egy részét a Líceum épületében (mai Báthory Líceum), más részét az Országos Karolina Kórház nyomorúságos óvári helyiségeiben tartották. A kórbonctanra került friss hullákat a kórház udvarán egy istállóból kialakított színben bontották fel. Erre a szinte minden felszerelést nélkülöző tanszékre nevezték ki Genersichet.

Genersich Antal családi sírhelye a Házsongárdban

 

            Az 1872-ben megnyílt kolozsvári egyetem Orvosi Kara lényegében a Tanintézet folytatása volt: nyolc tanárát és intézete helyiségeit is átvette. Még három új tanárt neveztek ki, köztük Fodor Józsefet, aki a törvényszéki orvostant adta elő, úgyhogy Genersichre ezután csak a kórbonctan tanítása hárult. A Farkas utcai egykori jezsuita épületekben (a mai egyetemépület helyén állottak) még kapott néhány helyiséget, ahol előadásait tarthatta és a laboratóriumi munkát végezték.

            Genersich Antal – mint valamennyi orvostanár – a tanítás mellett családi orvosként is tevékenykedett. Elhunyt betegei családját rendszerint rávette, hogy engedjék hozzátartozójuk felboncolását, s szombatonként összehívta azokat az orvosokat, akiknek a páciensei a kezei alá kerültek, s megbeszélte velük a halál okát, néha a kiemelt beteg szervet is bemutatta. A kórbonctan minden vonatkozásával foglalkozott. Tanítványai logikus, orvosi gondolkodását igyekezett kifejleszteni. Néha humorral, sőt szarkazmussal kommentálta az eseteket. A legtöbb medikus tőle kapta az alapképzést. Első sorban a lelkiismeretes boncolási módszerét csodálták: akár órákat töltött egy-egy hulla vizsgálatával, amíg a halál pontos okát megállapíthatta.

            Érdekes mozzanat életében: 1871-ben elvállalta a Kolozsvár–Kocsárd vonal vasútépítési telepeinek főorvosi állását. Néha a munkások száma a hatezret is meghaladta. Alorvosaival a két és fél év alatt 11 ezer beteget láttak el, közülük 123-an haltak meg. A kóresetek több mint fele malária volt. Tapasztalatairól tanulmányban számolt be.

{Tovább olvasható még 693 szó.}
Az egyetem, különösen az Orvosi Kar életében vezető szerepet játszott. 1876-77-re dékánnak, 1877-78-ra rektornak választották. A kar szükségleteinek megfelelően több tanszéken is helyettesített, akár évekig, így a törvényszéki orvostanin és az anatómiain is. A tanszékekre kiírt pályázatok bírálóbizottságának állandó tagja volt. A városi tanács tagj
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, 

MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Nemzetiségi viszály szítása miatt indul ...
Johannis konzultálni akar a pártokkal ...
Brüsszel felszólította a román kormányt ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ