Gazdálkodóké a főszerep, hiszen a mezőgazdaság nem állhat le
Vissza

Gazdálkodóké a főszerep, hiszen a mezőgazdaság nem állhat le

Több iparág mellett a mezőgazdaság sem állhat le, annak ellenére, hogy már márciusban bevezették a kijárási korlátozást, azóta pedig még tovább szigorították ezeket a korlátozó rendelkezéseket a nem csituló koronavírus-járvány miatt. Amint ismeretes, március 23-ától a lakosság csak indokolt esetben hagyhatja el otthonát munkáltatói igazolással vagy saját felelősségű lakhelyelhagyási nyilatkozattal – ilyen igazolással a gazdáknak is rendelkezniük kell, ha például munkára indulnak a földjeikre.

A természet nem tűr halasztást, egyes munkafázisok szoros biológiai határidőkhöz kötöttek: ha elmarad valamely munkafolyamat, megbosszulja magát egy adott termés minőségi és mennyiségi veszteségében. Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke arra buzdít, akinek van, az dolgozza meg a kertjét, a fogyasztók pedig helyi termelőktől vásároljanak.  Debreczeni József kolozsi falugazdász a felelős gazdálkodás fontosságára figyelmeztet. 

Gazdálkodjunk felelősen, hogy teremhessen még a föld

Bizonyára mindannyian tudomásul vettük, hogy rendkívüli állapotokat kell átélnünk. Rendkívüli helyzetekkel találkozunk, emberi szemmel láthatatlan veszélyek leselkednek ránk, mindannyiunkra, nem csak a termőföld művelőire. Ezzel kapcsolatban csupán néhány gondolatot osztanék meg Önökkel.

Az új koronavírus járványról, annak terjedéséről, illetve az ezzel kapcsolatos legfrissebb hírekről és intézkedésekről a legtöbben bizonyára naponként értesülnek, ezért sem rendkívüli újdonságot, sem rémítő elméleteket nem szeretnék az Olvasók elé tárni. Ehelyett két dologra mutatnék rá. Az egyik az, amit minden gazdálkodó a kertjére, szántóföldjére nézve jól tud, hogy bár a magot elvetheti, de annak életre kelése, virágzása, termése, vagy éppen pusztulása nem rajta múlik. A vírus okozta veszélyhelyzet valahogyan erre is emlékezteti világunkat: az élet nem a mi kezünkben van – és ez nemcsak az elvetett magra, hanem a saját életünkre is érvényes. A második dolog, amelyre felhívnám a figyelmet, az, hogy bár a legtöbb gazdának és vidéken élő embereknek is úgy tűnhet, az élet szinte változatlanul megy tovább - hiszen ugyanaz a dolgunk, mint egy, vagy öt, vagy tíz évvel ezelőtt ilyenkor, vagy mert távol van tőlünk Bergamo, London vagy Párizs, és minket Kolozson, vagy bármely erdélyi faluban úgysem fenyeget a veszély -, viseltessünk maximális felelősségtudattal egymás iránt. Éppen ezért mindenkit arra buzdítok, vegyük figyelembe a hatóságok utasításait. Kerüljük a tömeget, az egymással való fizikai érintkezést, mossunk kezet gyakran, segítsünk az időseknek, betegeknek a bevásárlásban, és ne tegyük ki magunkat szükségtelenül a veszélynek, hogy magunkat vagy másokat megfertőzzünk.

Mindezeket figyelembe kell vegyük, és a mi feladatunkat továbbra is teljesítenünk kell, sőt, a jelenlegi helyzetre való tekintettel talán még nagyobb felelősséggel. A mi dolgunk a szántás, vetés, növényápolás, s majd a várt termés betakarítása. Ahhoz, hogy helyes döntéseket hozhassunk, pontosan kell ismerjük a helyzetet. Helyesebben fogalmazva: jobban oda kell figyelnünk mindarra, amiben vagyunk, amivel naponként szembenézünk, és amelyek annyira megszokottak számunkra, hogy már rájuk sem figyelünk. Ilyen kérdés a klímaváltozás is, amelyről a járványhelyzet következtében most már ritkábban hallunk, s talán már elcsépelt fogalom sokak számára. Mások pedig valami megfoghatatlan, tőlünk távol álló jelenségként közömbösen eltekintenek annak valóságától.

Mindeközben elfeledjük azt, hogy eltelt a tél, és alig láttunk havat. Nem vesszük észre, hogy eltűntek a rétjeink és azok sajátos növényzete.  Eltelnek a nyarak, de jórészt békabrekegéstől zajos esték és éjszakák nélkül. Kolozs határában évek óta alig láttunk szitakötőt, szarvasbogarat, a gólyák is csak látogatóba jönnek. Több éve nem láttam fürjeket, amelyektől gyermekkorunkban oly sokszor megijedtünk, amikor a közelükbe érve hirtelen fölrepültek. A biodiverzitás hanyatlása nemcsak a természetfilmek és az őserdők vészjelzése, hanem tájainkon is érzékelhető valóság.

De hibásak vagyunk-e mi mindezekért? Tehetünk-e róla? Nem szándékozom senkit sem vádolni, hibáztatni, de biztos vagyok benne, hogy e jelenségek meghatározó tényezői között mi is jelen vagyunk.

Nagyjából minden gazdálkodó termőföldet művel, és evégett üzemanyagot éget el. Próbáljuk meg úgy művelni földjeinket, hogy csökkentsük az üzemanyagfogyasztást. Ez jó a zsebünknek is, és ugyanakkor alacsonyabb a károsanyag kibocsátás is. A megművelt területek legalább 95 százalékán vegyszeres gyomirtást alkalmazunk. Én magam is ezt teszem. Ha egy hektárra szükséges dózisra gondolunk, jogosan állíthatjuk, hogy ez csekélység. De ha tovább ragozzuk e dolgot, rájövünk, hogy pontosan annyi mérget szórunk ki hektáronként, amennyi elég az összes gyom elpusztítására, és ha ezt beszorozzuk a megművelt hektárok számával, egy döbbenetes összeget és hatást kapunk. Ezek után feltehetjük a kérdést, hogy ez meddig mehet így? – és még nem beszéltünk a műtrágyákról, növényvédő szerekről és a termésserkentőkről.

De térjünk vissza a mi dolgunkhoz. 2019. december 4-én végeztem be a múlt évi utolsó őszi munkálatokat. Ekkortól számítom, mérem és feljegyzem az idei csapadékmennyiséget. Az említett dátummal kezdődően, egészen 2020. március 31-éig Kolozson 64 mm csapadék gyűlt össze, amelyből 17 mm március folyamán hullott. Megjegyzem, hogy a 2019-ben mért csapadékmennyiség kb. 350 mm volt, amelyből 270 mm a májusi esőzések folyamán volt mérhető. Ez a mennyiség csupán felét teszi ki a sokévi átlagos csapadékmennyiségnek. A tél folyamán mért csapadék pedig alig teszi ki a sokévi átlag szerint az egy havi csapadékmennyiséget. Ez volt mostanáig. Hogy ezután mi lesz, azt én nem mondhatom meg.

A fent leírt állapotból kiindulva megállapíthatjuk, hogy a nagy vízhiány ellenére is van még annyi nedvesség a talajban, hogy megfelelő technológiák alkalmazásával, a tavasszal vetendő kultúrák kikelése biztosítva legyen. Tanácsolom, hogy kellő figyelmet tulajdonítsunk a magágy előkészítésénél a vízveszteség csökkentésére. Minél vékonyabb legyen a megmozdított talajréteg, és minél előbb zárjuk le a megművelt területek felszínét.

Az őszi kultúrák esetében minél korábban iktassuk ki a gyomokat, hogy a talajban levő vizet és értékes tápanyagokat ne „egyék el” a kultúrnövények elől. Ha tovább tart a csapadék nélküli időszak, ajánlatos egy könnyű gyűrűs hengerrel meghengerelni az őszi gabonaféléket.

A vegyszeres gyomirtás, valamint a növényvédő szerek alkalmazásával kapcsolatosan pontosan tartsuk be az ajánlott dózisokat. Téves az a vélekedés, mely szerint többet kell tenni az ajánlottnál, hogy biztos legyen a hatás. Ugyanakkor helytelen kevesebbet is használni, hiszen így elősegítjük a gyomnövények, illetve a kártevők immunitásának a kifejlődését is.

Az előttünk álló időben különösen is nagy súly nehezedik a vállunkra: felelősségvállalás társadalmunk egészségéért – beleértve családunkat, szeretteinket, közösségeinket –, és ugyanakkor a felelős gazdálkodás terhe, hogy az utánunk jövő nemzedék számára is teremhessen még az a föld, amelyet ma még mi művelünk.

Debreczeni Józseffalugazdász és gazdakör elnök, Kolozs

 

Vákár István: Sem a kapa, sem a gereblye nem vírushordozó

A járvány miatt egyre szigorúbb kijárási tilalmakat vezettek be a hatóságok. Természetesen számos kivétel létezik, hiszen dolgozni kell, a munkálatoknak zajlaniuk kell többek között a háztáji kiskertekben, a földeken, a mezőgazdaságban is. Mégis, mennyire befolyásolhatja mindezt a vírusjárvány-helyzet – kérdeztük Vákár Istvántól, a Kolozs Megyei Tanács alelnökétől.

– A járványnak elvileg nem kellene késleltetnie a mezőgazdaságot. Sőt, szerintem a kiskertészet most fog fellendülni. Eddig ugyan még csak imitt-amott lehet látni munkálkodókat a szabadban,   de az erdélyi emberek még jobban fognak törődni a kertjük megdolgozásával!

Máris felmerült az is, hogy a jelenlegi helyzet minden valószínűség szerint drágítást fog eredményezni az élelmiszerek esetében. Ezzel kapcsolatosan a megyei tanács alelnöke úgy véli, ha a járvány miatt azzal kell majd szembesülnünk, hogy egyes termékek megdrágultak vagy hiányoznak,  csakis a beszállítók, a logisztikai gondok miatt következhetnek be.

Vákár István azt tanácsolja: - Akinek van, az dolgozza meg a kertjét! A vírus embertől emberre  terjed.  Sem a kapa, sem a gereblye nem vírushordozó. Sajnálatos, hogy nagy kalákákat nem lehet most szervezni. Épp ezért a fiatal gazda segítsen az idősnek, mert eljön az ősz és majd busásan megkapja a fizetségét! Kerüljük a sokaságot, a tömeget, de örüljünk az Istenadta napfénynek! A D vitamin létfontosságú a C vitamin feldolgozását illetően, ami az immunrendszer pajzsa.

A fogyasztókat arra kéri a szakember, hogy minél több friss zöldséget fogyasszanak, elsősorban a helyi termelőktől, tehát amit az itteni gazdák termelnek. - A közelünkben lévő gazdától való vásárlás csökkenti a vírus terjedését, mert az élelmiszerláncot lerövidíti. A zöldségfogyasztás által sok jó vitamin kerül be  a szervezetünkbe, és a termelő mezőgazdásznak is biztosítja a méltányos megélhetést! Őrizzük meg a jókedvünket és bízzunk az Úrban! Volt, és még lehet is ennél rosszabb, de bízzunk Istenben – nyilatkozta a Szabadságnak Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács RMDSZ-es alelnöke.

Azt is elmondta: az interneten több gazda, társulás kínál on-line termékeket, például a megyei tanács hatáskörébe tartozó Produs de Cluj egyesület is (https://magazinprodusdecluj.ro/).

(N.-H. D.)

Borítókép: Kolozson a tavaly mért csapadékmennyiség a sokévi átlag fele


EZ ÉRDEKELHETI
GAZDASÁG ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Hatszor többen hívták a ...
Több erdélyi településen járt a medve
„Nem hagyhatjuk, hogy a trianoni trauma ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ