Főhajtás, hála és virág a magyar ötvenhatosok emléke előtt

Kolozsvár változatlanul tiszteli és nem feledheti 1956 hőseit

Főhajtás, hála és virág a magyar ötvenhatosok emléke előtt
A kincses várost sem kerülhették el tegnap az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hagyományos ünnepi megemlékezései. A hatvanhárom esztendővel ezelőtti történelmi eseményt Kolozsváron, a helyi RMDSZ és a Kolozsvár Társaság szervezésében, a sétatéri emlékműnél idézték fel olyan személyek, akik döntő többségükben csak hallomásból ismerik az anyaországi és az Erdélyben lejátszódott október 23-i és az azt követő évek történéseit. A kolozsvári megemlékezések során a koszorúzási ünnepséghez felsorakozott a Kolozs Megyei Magyar Diáktanács szabadtéri kiállítása a Mátyás király szülőháza előtti térségben, a Szabadság, szerelem című film vetítése a Szentegyház utcai galériában, az ökumenikus istentisztelet a Belvárosi Unitárius Templomban, Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című művének előadása a magyar operában és az esti fáklyás felvonulással csúcsosodott műsor a KMDT szervezésében.

A sétatéri emlékműnél megtartott ünnepségen Antal Géza, az RMDSZ Kolozs megyei ügyvezető elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Oláh Emese polgármester-helyettes mondott beszédet, aki arra emlékeztetett, hogy a szabadságszeretet nem ismer nemzetet vagy országhatárt. A magyar forradalommal és szabadságharccal sok román szolidarizált, nemzetünk akkor – és nem először – feladta a leckét Európának, amely azonban hallgatásba burkolózott. „Az 1989-es változás nyomán a szabadság helyett a szabadosság nyert teret, de mi kitartunk álmaink mellett, hogy hosszú távon legyünk képesek tervezni. Bátran, szabadon” – mondta az alpolgármester.

Katona Zs. József, a Kolozsvár Társaság alelnöke az 1956-ot követő erdélyi megtorlásokra és terrorra emlékeztetett, amelyben a tervekben és reményben bővelkedő akkori bolyais diákok részesültek. Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának vezetője Pozsgai Imre emlékezetes „jégtörését” idézte, aki elsőként nevezte forradalomnak az addig következetesen ellenforradalomnak diktált 1956-os véres eseményeket. Ehhez az átminősítéshez kapcsolódott hivatalosan később egy másik szó: a forradalom mellé a szabadságharc. A megfordult világban a bűnnek nincs hatalma, helyette a kimondott igazság szükséges, mert akkor élhetünk önbecsülésünk árnyékában – mondta a főkonzul. Csoma Botond parlamenti képviselő azt tartja 1956 egyik nagy vívmányának, hogy elsőként mért csapást a kommunizmus falára, amelyet az 1968-as prágai tavasz és a lengyel Szolidaritás lázadása követett.

A megemlékezésen a János Zsigmond Unitárius Kollégium kórusa, Ördög Ödön karnagy vezetésével, előadta Lisznyai Kálmán Ima a hazáért és Fekete Levente Fogadalom (átírta Ercsey-Ravasz Ferenc) című művét. Az emlékműnél áldást mondtak és koszorút helyeztek el a történelmi magyar egyházak képviselői. A koszorúzás többi résztvevője: Kolozsvár Társaság, RMDSZ kolozsvári és megyei szervezete, ügyvezető elnöksége, főkonzulátus, EMNP, Erdélyi Magyar Baloldal, BBTE, László Attila szenátori irodája, Protestáns Teológiai Intézet, Apáczai Baráti Társaság, Amaryllis Társaság, EMKE, Kifor, KMDSZ, KMDT, Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Magyar Ifjúsági Tanács, MPP. Az ünnepség himnuszunkkal zárult, amelynek hangját nem tudta elnyomni az alacsonyan köröző helikopter zaja.