Florence Griffith-Joyner 20 éve halt meg

Florence Griffith-Joyner 20 éve halt meg
Húsz éve, 1998. szeptember 21-én halt meg a háromszoros olimpiai bajnok Florence Griffith-Joyner, a világ leggyorsabb nője. A 100 és 200 méteres síkfutásban a mai napig rekorder „Flo Jo” nemcsak a pályán elért eredményeivel, hanem maga tervezte, testhez simuló ruháival és 15 centis, rikító színűre festett körmeivel is feltűnést keltett. Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja:

Florence Delorez Griffith 1959. december 21-én született Los Angelesben, tizenegy gyermek közül hetedikként. Hétéves korában kezdett el sportolni az egykori neves bokszolóról, Sugar Ray Robinsonról elnevezett ifjúsági alapítvány támogatásával, s tizennégy évesen megnyerte a Jesse Owens Nemzeti Ifjúsági Játékokat. Ám hiába volt tehetséges ifjúsági versenyző, egy főiskolai év után anyagi okokból felhagyott a tanulással és a sporttal is, egy bankban lett pénztáros. A neves futóedző, Bob Kersee csábította vissza a pályára, aki sportösztöndíjat járt ki neki a Los Angeles-i egyetemen. Az intézményben Griffith pszichológiai diplomát szerzett, és a futócsapat erőssége volt.

Már 1980-ban döntős volt 200 méteren az olimpiai válogatón, de a moszkvai olimpia amerikai bojkottja miatt lemaradt az ötkarikás játékokról. 1982-ben 200 méteren, majd a következő évben 400 méteren is megnyerte az egyetemi bajnokságot, 1983-ban a világbajnokságon a negyedik helyen zárt a 200 méteres síkfutás döntőjében. 1984-ben hazai pályán, a Los Angeles-i olimpián végre rajthoz állhatott, de csalódásként élte meg, hogy csak ezüstérmet szerzett ugyanezen a távon.

Gyengébb eredményei miatt aztán 1985-ben másodszor is eltűnt a futópályáról, ismét egy bankban helyezkedett el. A versenyzéshez 1987-ben tért vissza, de ekkor már nem Kersee, hanem férje, a hármasugró olimpiai bajnok Al Joyner vezette edzéseit (sógornője Jackie Joyner-Kersee háromszoros olimpiai bajnok távolugró, hétpróbázó volt). Az 1987-es római világbajnokságon tagja volt a győztes 4 x 100 méteres váltónak, 200 méteren pedig ezüstérmet nyert.

A következő évben az olimpiai válogatón 10,49 másodpercre javította a 100 méter világcsúcsát, majd az 1988-as szöuli játékokon 10,54 másodperces eredménnyel megnyerte a számot. (Máig vitatott, hogy világcsúcsa hitelesíthető volt-e, mert a verseny idején a megengedettnél nagyobb volt a hátszél, de a futam alatt nem lépte át a határt a mérőműszer mutatója.) Az olimpián a 200 méteren is elképesztő világcsúcsot futott, mégpedig kétszer: előbb az előfutamban remekelt, majd a döntőben tovább faragott idejéből, és 21,34 másodperc alatt ért a célba. Harmadik aranyérmét a 4 x 100 méteres váltó tagjaként szerezte, a 4x400 méteres váltóval ezüstérmet nyert, nem csoda, hogy abban az évben neki ítélték a legjobb sportolónak járó Jesse Owens-díjat.

A sikerei csúcsán álló atlétanőt elhalmozták üzleti ajánlatokkal, reklámszerződésekkel. Ezzel egy időben – különösen Ben Johnson emlékezetes doppingbotránya után – felerősödtek a találgatások is, hogy mi állhatott eredményeinek ugrásszerű javulása mögött (egy évad alatt fél másodperccel lett gyorsabb). A doppingvádat következetesen tagadó Griffith-Joynert csak 1988-ban 11 alkalommal vizsgálták, és egyszer sem adott pozitív mintát, de amikor 1989 februárjában váratlanul bejelentette visszavonulását, irigyei azt állították: az első lehetséges alkalommal az egyetlen menekülési utat választotta. Ő maga döntését azzal indokolta, hogy nem maradt volna elegendő ideje a sportra, de azt is tekintetbe kellett vennie, hogy a pályán megkereshető összeg sokszorosát ajánlották neki.

Visszavonulása után sikeres üzletasszony lett, például ő tervezte az Indiana Pacers profi kosárlabdacsapat formaruháját, amely óriási sikert aratott a játékosok és a szurkolók körében. 1990-ben, lánya születése után bejelentette, hogy már megkezdte a maratoni edzéseket, és az 1996-os centenáriumi, úgynevezett „aranyolimpián” maratoni futásban szeretne indulni, de Achilles-ín problémái hátráltatták a felkészülésben. 1993-ban Bill Clinton amerikai elnök felkérte a Testnevelési és Sporttanács alelnökének. 1996-ban egy repülőút során agyvérzést kapott, és rövid időre kórházba került, a család kérésére semmilyen információt nem adtak egészségi állapotáról.

Minden idők egyik legnagyobb atlétanője 1998. szeptember 21-én, harminckilenc éves korában, álmában hunyt el. Halálát a hivatalos orvosi jelentés szerint epilepsziás roham miatt bekövetkezett fulladás okozta, de veleszületett szívproblémákat is diagnosztizáltak. Szteroidok nyomát nem tudták kimutatni szervezetében, és azt is kizárták, hogy halálához bármilyen doppingszernek köze lett volna.

Florence Griffith-Joynert, akit 2004-ben beválasztottak az amerikai olimpiai Hírességek Csarnokába, méltán nevezték a világ leggyorsabb nőjének, világcsúcsai ma is megdönthetetlennek tűnnek.