Film és zene szimbiózisa

Film és zene szimbiózisa
Ha az ember filmet néz, hajlamos elsiklani a filmzene mellett. A közönség figyelme főként a képkockákra irányul, és csak néha tűnik fel a zene szépsége, mondanivalója. A Klausen Musik Egyesület által szervezett augusztus 29-i koncerten, amikor A tolonc című, Kertész Mihály által 1914-ben forgatott és 1915-ben bemutatott fekete-fehér néma nagyjátékfilmet tekintettük meg, nem így történt.

A film forgatókönyvét a híres kolozsvári színházigazgató, Janovics Jenő írta, a későbbi Oscar-díjas Kertész Mihály rendezőnek pedig ez a legrégebbi alkotása. Amint a műsorfüzetből megtudtuk: ez az egyetlen olyan mozgókép, amely megörökíti Jászai Marit és a Hollywoodban később híressé vált Várkonyi Mihály színművészt. A film alapjául Tóth Ede 1875-ben írt népszínműve szolgált.

Pálúr János több mint harmincéves tapasztalattal rendelkező, tehetséges és sikeres orgonaművész, akinek a teljesítményét számos díjjal jutalmazták, ismerték el az évtizedek során. A pénteki koncerten elhangzó filmzene teljes mértékben Pálúr  improvizációja volt, ami kimondottan ehhez a filmhez készült. Elsősorban tehát őt illeti a dicséret, mivel a film hangulatával, eseménysorával teljes mértékben egybecsengő zenét játszott el.

A szereplők jelleme, sorsa is hűen tükröződött a zenében. Pálúr zenéje a filmszereplők érzelmeinek széles skáláját tolmácsolta, illetve a színpadi helyzetek változatosságát adta vissza. Nem érződött semmilyen „törés”, a film és a több mint száz évvel később készült zene között. Sőt, a film és zene teljes szimbiózisban élt egymás mellett. Merem remélni, hogy a közönség tapsa a produkció végén neki is szólt.

(Borítókép: Pálúr János a pénteki koncert előtt. Fotó forrása: Pálúr János Facebook-oldala)