Fény és árnyék, érzelmek játéka – Ragyogóan színes zongoravarázs

Fény és árnyék, érzelmek játéka – Ragyogóan színes zongoravarázs
Hűvös szeptemberi estével indult a 25. Enescu-fesztivál Kolozsváron rendezvénysorozat. Évtizedek óta bevett szokás, hogy a bukaresti Enescu-fesztivál „kincses városunkba” is eljuttatja egy-egy rendezvényét. Arról álmodni sem mernék, hogy bár egy alkalommal világhíres zenekart küldenének Kolozsvárra, annak viszont örülök, hogy az idelátogató világhírű művészek előadásában nívós kamaraestekkel leszünk gazdagabbak.

A világjárvány miatti hosszas elszigeteltségem után igencsak jót tett a lelkemnek Maria João Pires szerda esti zongoraestje, akinek a hangversenyére már augusztus közepén megvettem a jegyet. Vártam, hogy élőben hallgathassam, annál inkább, mivel felvételről főleg Mozart- és Chopin-interpretációit már ismertem, és azt a felvételt is többször megcsodáltam, amikor egyik amszterdami hangversenyén csak a zenekari bevezető alatt eszmélt rá, hogy egy másik Mozart-versenyművel készült, de a hihetetlen lelkierő, memória- és koncentrálóképesség birtokában pillanatok alatt sikerült „ráhangolódnia” a meghirdetett d-moll zongoraversenyre.

Maria João Pires világhírű portugál zongoraművésznő káprázatosan színes zongoravarázsát Franz Schubert A-dúr zongoraszonátájával (Op. 120., D.664., No. 13.) indította. Schubert ezt a szonátáját 1823-ban, A szép molnárleány című dalciklus esztendejében komponálta, így a háromtételes szonátán is a dalok bájos, táncos játékossága, finom líraisága érződik. Maria João Pires érzékeny drámai és lírai kontrasztokkal, árnyalt színekkel, pihekönnyű pianókkal, briliáns technikával, kiváló echo-hatásokkal tolmácsolt előadásában Schubert szonátáját igazi gyöngyszemként érzékelhettük.

Claude Debussy Suite Bergamasque című zongoraszvitjében a révedező álomvilág, a rafinált játékosság, az energikus, táncos virtus és a csillagragyogású poézis ad találkát egymásnak. Az impresszionisztikus fények és árnyak, tipikus debussys harmóniák, hirtelen váltakozó, koloritdús modális modulációk, könnyedén hullámzó dallamvonalak simogatnak-ringatnak, miközben a zeneszerző „vízizenéinek” hömpölygő hullámait és a Fêtes (Ünnepek) energikus, pezsgő táncait juttatják eszünkbe. A szvitből kiemelve vált népszerűvé a Clair de lune, amelynek számtalan feldolgozását és zenekari átiratát olykor filmek betétzenéjeként is hallhatjuk. A Holdfény zenéje csodálatos éji zene, míves költőisége, álmodozó romantikája mindig elvarázsol. Debussy remekműve közel állhat Maria João Pires lelkivilágához, hiszen az a páratlan átélés és fantasztikus érzékenység, ahogyan a hangulatok és színek gazdag palettájával a szvit minden pillanatát élte, elbűvölt, elkápráztatott.

Ludwig van Beethoven utolsó, Rudolf főhercegnek ajánlott c-moll Op.111-es zongoraszonátáját 1822-ben komponálta, amelyben a géniusz csupán két tételbe sűrítve összegezett és a csúcsra emelt mindent, ami technikailag, formailag, érzelmileg jellemző volt rá. Míg az első tétel főtémájának szűkített kvartos továbbfejlesztése a dantei pokol mélyére taszít, addig a gyengéd melléktéma hol éteri magasságba emel, hol letaglózó bánatba mélyül, végül egy könnyes Adagióba menekül. Az egész tétel dinamikai kontrasztokban gazdag hatalmas drámai ívet jár be, hogy végül egy csendes C-dúr akkordban leljen nyugalmat. Az Arietta tétel hét variációja a ringatózó nyugalomtól a sodró erejű tombolásig, a diadalmas emelkedettségtől a csendes elmélyülésig, a háborgástól a megnyugvásig széles érzelmi skálát jár be. Fináléja nem az eget és vihart fenyegető Beethovené, hanem azé a zeneszerzőé, aki magával és a világgal megbékélve int örökre búcsút a zongoraszonáta műfajának. Maria João Pires a mű drámai és lírai szépségeire koncentrálva, a beethoveni érzelmek fény- és árnyoldalát meggyőző erővel közvetítette.

Maria João Pires szerénységgel és a zene iránti mély alázattal tolmácsolt előadásának, ragyogóan színes zongoravarázsának hatása alatt a közönség felállva tapsolt, végül a művésznő Debussy 1. Arabesquejével mondott köszönetet és köszönt el a kolozsvári zenekedvelőktől.

(Fotók: 25. Enescu-fesztivál Kolozsváron Facebook-oldala)