Hatvan év magyar irodalmának legjava egyetlen kötetben

Hatvan év magyar irodalmának legjava egyetlen kötetben
Felzárkózni a magyar irodalom legfontosabb köteteinek ismeretében és lépést tartani a könyvkiadás tempójával szinte lehetetlen próbálkozásnak tűnhet, a Magyar Művészeti Akadémia gondozásában megjelent Magyar irodalmi művek 1956–2016 című kötet szerkesztői viszont arra vállalkoztak, hogy hatvan év legjelentősebb magyar könyveiből nyújtsanak ízelítőt egy-egy szócikk erejéig. A 12. Kolozsvári Magyar Napokon a lexikonról Balázs Imre József költő, irodalomtörténész, Demeter Zsuzsa irodalomtörténész és Egyed Emese költő, egyetemi oktató folytatott szakmai eszmecserét a főszerkesztők, Falusi Márton és Pécsi Györgyi jelenlétében a Bulgakov Irodalmi Kávéházban.

A beszélgetés kezdetén Balázs Imre József elmondta a kötetre vonatkozó legfontosabb adatokat: 960 oldalon át 333 magyar szerző 655 kötetét 52 szócikk-író ismerteti, többek között Demeter Zsuzsa, Láng Gusztáv, Filep Tamás Gusztáv, Füzi László, Horváth Kornélia, Bedecs László, Bence Erika, Toldi Éva és Szakolczay Lajos. Balázs Imre József idézte a kötet bevezetőjében olvasható célkitűzéseket, amelyek szerint a lexikonszerű összeállítással a szerkesztők szándéka a kortárs magyar irodalom sokszínűségének megmutatása mellett a kiegyensúlyozott kulturális emlékezet és az egységes nemzeti irodalomban gondolkodás elősegítése volt. Mindemellett megfigyelhető egyfajta önkorlátozó gesztus is a kötet válogatásában, hiszen egy szerzőtől legfeljebb öt könyvet tárgyalnak a hatvanéves időintervallumban – tette hozzá az irodalomtörténész.

Demeter Zsuzsa kiemelte: a könyv szervezőelve a kronológia, tehát 1956-től 2016-ig sorban haladva minden évből a legjelentősebb kötetek lettek beválogatva a lexikonba, az erdélyi szerzők hangsúlyos jelenléte pedig szerinte a Kriterion Könyvkiadó 1970-es indulása után figyelhető meg. Demeter Zsuzsa szerint a többi, hasonló irodalmi lexikonhoz képest ezt a kötetet elsősorban az teszi rendhagyóvá, hogy nem szerzőket, nem korszakokat mutat be, hanem egyszerűen az adott évek legkiemelkedőbb könyveit, másodsorban pedig a korábbi kiadványokkal ellentétben nagyobb számban tartalmaz határon túli alkotók által írt műveket.

A szócikkek egy-egy könyvre reflektálnak, de közben pályaképeket is bemutatnak, így a kötet válogatásának nem csupán kánonteremtő, hanem könyvajánló funkciója is van – tette hozzá Demeter Zsuzsa, valamint azt is kiemelte: a lexikonban nem csupán 655 kötetről esik szó, hiszen rengeteg hivatkozást is tartalmaz más könyvekre, gyakorlatilag „könyv a könyvben”.

Egyed Emese úgy fogalmazott: ez a kötet felhívja a figyelmet új művekre, ugyanakkor vállalja a maga szempontjait, meglátásait és napjaink legtöbbször ellenőrizetlen internetes forrásaival ellentétben tisztességesen megmondja, kik a szerkesztők, illetve kik a megbízott és ezáltal felelősséggel felruházott szócikk-írók. „Hol van az a könyvtár, ahol ezeket a könyveket elolvashatjuk?” – fejezte ki aggodalmát Egyed Emese arra vonatkozóan, hogy napjainkban nincs olyan intézmény, könyvtár, amelyben maradéktalanul megtalálható és böngészhető lenne a teljes összegyűjtött kortárs irodalmi termés.

Minden ilyen könyv a kánonról, a magyar irodalom emlékezetéről is szól, és akarva-akaratlanul állításokat tesz, formálja azt a bizonyos emlékezetet – fogalmazott a folytatásban Balázs Imre József, majd felolvasta annak a harminc szerzőnek a nevét, akinek a megszabott maximális, öt kötete szerepel a lexikonban. A Balázs Imre József számára „szimpatikus névsor” többek között olyan szerzőket tartalmaz, mint Baka István, Csoóri Sándor, Esterházy Péter, Illyés Gyula, Kányádi Sándor, Kertész Imre, Krasznahorkai László, Márai Sándor, Mészöly Miklós, Örkény István, Páskándi Géza, Pilinszky János, Sütő András és Weöres Sándor.

A korábban megjelent, hasonló feladatra vállalkozó lexikonokban általában alulkanonizált, alulreprezentált az erdélyi magyar-, a konzervatív-, a női-, valamint a gyermekirodalom és a szociográfia is, ebben a kötetben viszont – bár az ötkötetes szerzők között egyetlen női író sincs – megfigyelhető a legtöbb irodalmi kategória megjelenítésére vonatkozó igyekezet – hangzott el a beszélgetésen. Demeter Zsuzsa kiemelte, ennél a lexikonnál azt is nagyon fontos megemlíteni, hogy rendkívül olvasmányos és bárki számára értelmezhető, ugyanakkor nem csak azokat a neveket veszi be, amelyek közszájon forognak, hanem elfeledettebb szerzők könyvei is helyet kapnak benne.

Egyed Emese szerint a magyar irodalmi kánon nem kell egyszer s mindenkorra leszögezett vagy rendíthetetlen módon meghatározott legyen, jót tesz neki, ha változik, megújul és formálódik, ha új nevek bukkannak fel vagy sorrendek alakulnak át benne. „Ez a kötet egyszerűen egy új kályha, amelytől el lehet indulni” – fogalmazott Egyed Emese, hiszen szerinte, ahogy a cím is mutatja – Magyar irodalmi művek 1956 –2016 –, ez a kötet nem akar az égvilágon mindennel és mindenkivel foglalkozni.

Falusi Márton, a kötet egyik főszerkesztője a beszélgetés végén elmondta: nem törekedtek fejlődéstörténet létrehozására, nem akartak rangsorolást sem felállítani, illetve nem törekedtek sem a teljességre, sem a szerzők pályáinak pontos kirajzolására, egyszerűen horizontális áttekintésben gondolkodtak, amely kerüli a hierarchikus felépítést. Hozzátette: az összeállítás során sokszínűségre, pluralizmusra törekedtek, valamint elsősorban arra koncentráltak, hogy olvasmányélményeket ajánljanak, hozzájárulva ezzel az olvasók egyéni, saját irodalmi kánonjainak kialakításához.

A kötet másik főszerkesztője, Pécsi Györgyi elmondta: az 1956-ot követő időszak magyar irodalma még mindig ismeretlen terület, nincs kellően feltérképezve, és ahogy a nemzedékek követik egymást, egyre könnyebben merülnek feledésbe jelentős művek ebből az időszakból. A munkafolyamat során semmiképp nem akartak ideológiai megközelítéssel válogatni a könyvekből, művekre akartak koncentrálni, függetlenül a szerzők meghatározásaitól. „Próbáljunk meg úgy tenni, mintha nem tudnánk semmit a szerzőről, próbáljuk meg csak a könyvet nézni” – tűzték ki maguk elé a nem kis fegyelmezettséget igénylő célt a válogatás kezdetén. Pécsi Györgyi kiemelte: fontosnak tartották a határon túli magyar irodalom utólagos, visszamenőleges integrálását, valamint azt is, hogy elsősorban ne irodalomtörténészeknek, hanem átlagolvasóknak íródjon ez a lexikon és képes legyen gondolkodásra, párbeszédre vagy adott esetben vitára is ösztönözni az olvasót. „Író rengeteg van ma is, költőről nem is beszélve, az olvasók fogyatkoznak meg és őket borzasztóan nehéz újra elérni” – zárta gondolatait a szerkesztő.

A könyvben szereplő szócikkek egyébként hozzáférhetők online, a www.mmalexikon.hu weboldalon.  

(Borítóképen a beszélgetés résztvevői: Egyed Emese, Balázs Imre József és Demeter Zsuzsa. Fotók: KMN/Szentes Zágon)