Fekete

Fekete
Nálunk minden fekete. Hetek óta fekete a péntek. Fekete lyuk az euróárfolyam, amely csak úgy szippantja magába a lejt. Fekete a politikusok félcipője, sokaknak a lelke. Fekete a pataréti csurgalék, s még feketébbek tőle a benne dagonyázó, tejelő bivalyok. Csak épp fekete bárány nincs. Vagy épp fordítva – minden „bárány” már annyira fekete, hogy nincs is köztük fehér?

Fekete mágia is van, sokak számára ez például a matematika. Csakis így történhet meg, hogy az országban alig van infláció, miközben az utóbbi néhány hétben rengeteg termék, kis túlzással minden drágult. Persze, manipulálok – fogják mondani egyesek, és valóban: én vagyok a hibás, hogy csak a megérzéseimre és a családi kassza űrjeire hivatkozom, és nem vezetek naplót a napi bevásárlásokról – mennyi volt egy éve a benzin, a kenyér, tej, tojás…  Ja, hogy a fekete BMW most is ugyanannyi a bemutatóteremben? Khm. Lehet (de akkor is euróban számolva). És az most amúgy sincs a bevásárlási listámon – és ezzel azt hiszem, sokan mások is így vannak. Jövőre se lesz rajta: az én számításaim szerint a mostani adóügyi változások kapcsán emlegetett pluszjövedelmet – egyes szakértők szerint ez kevesebb, mint 10 lejt jelent – a mostani drágulások már rég elvitték.  

De ezek bonyolult számítások, maradjunk egyszerűbbnél. Térjünk vissza például a pataréti csurgalékhoz, amely az elöljárók szerint nemrég még csak „felfújt” ügy volt, mondhatni alig pár csepp lé, amivel be akarták feketíteni valakinek a makulátlanságát. Mint amikor frissen vasalt fehér ingre ömlik a reggeli fekete. Aztán hirtelen mégis sürgősségi állapotot kellett (volna) kihirdetni, ma pedig már 30-50 köbméter megtisztítandó csurgalékról beszélnek, amely egy kis „szerencsével” a Kis-Szamosban köthet ki. A víztisztító berendezés állítólag már október 25-étől várja, hogy munkába állhasson, de az nem ilyen egyszerű.

Maradjunk csak a számításoknál: a gép napi 165 liter vizet tud megtisztítani. Namármost, ha 30-50 köbmétert kellene – számoljunk mondjuk átlagosan 40-nel –, az 40 ezer liter vizet jelent. 242 nap. Közben a telep további napi 100-200 liter fekete vizet termel, benne mindenféle nehézfém-származékokkal – ráadásul az év legcsapadékosabb periódusa következik! Nem kell matematika-professzornak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk – akár csak egy közepes, 150 literes napi hozam mellett –, hány köbméter csurgalék termelődik e 242 nap alatt… És hogy amíg azt is megtisztítják, mennyi újabb csurgalék keletkezik… S mégis, hiába van meg a víztisztító, bürokratikus okok miatt még nem lehet üzembe helyezni, sőt, még a szükséges előkészületeket – alap öntése, vezetékek elhelyezése stb. – sem lehet elkezdeni. Ha kihirdették volna a szükségállapotot, akkor legalább ezt lehetett volna. De elbukott a politikai kakaskodásokon, s talán azon, hogy az illetékesek közül ennél több figyelmet senki sem kíván(t) szentelni a problémának – most szinte a szó szoros értelmében is ihatjuk a levét.

Ami körülöttünk van, az már nem is fekete: az sötétség. Az emberi elme, az emberi butaság legmélyebb sötétsége. Mondjuk ki, fekete-fehéren. Közben pedig várjuk a talán még hófehér havat, hogy mindezt befedje. S reménykedjünk, hogy tavaszra, mire elolvad, alatta nem lesz továbbra is minden… fekete.