Az nem úgy volt, hogy körösfői házuk udvarán Nóra már gyerekként mindenféle fura szerkezetek eszkábálásával ütötte el szabadidejét. Sokat legózott és kreativitást fejlesztő filmeket nézett, édesapja egy idő után már a legfiúsabb legókat hozta neki, amikből mindenféléket épített. Azt mondja magáról, hogy mindig ambíciós volt és érdekelték a reál tudományok meg az innovációk. Miután kissé megismertem, szembetűnő a kitartása és céltudatossága is. Vidéki gyerekként a természet közvetlen közelségében nőtt fel, úgy gondolja, ezért lett fontos számára a környezetvédelem és a városi líceumba bekerülve ezért zavarta az utcai szemét látványa Kolozsváron.
Legótól a robotikáig
 |
| Ő itt Rusty, akivel feltérképezzük, összeszedjük a szemetet, s cserébe beváltható Trashcoinokat kapunk |
Kovács Nóra Anna kilencedikes volt a János Zsigmond Unitárius Kollégium matek–info angol intenzív szakán, amikor kitalálta a társadalmi tükör technológiát és Rustyt, és szabadidejében immár három éve dolgozik azon, hogy megalkossa a szemétazonosító kisrobot prototípusát a hozzá kapcsolódó rendszerrel. Mielőtt megnéznénk, hogyan is jut el egy lényegében mégiscsak gyermeklány oda, hogy új tudományos fogalmakat alkosson, műszaki szerkezetet építsen és társadalmi viszonyulásrendszereket befolyásoljon, mutassuk be Rustyt, akire mostanra már biztosan kíváncsi lett a kedves olvasó.
– Jelenleg a rendszer három fő részből áll, amely fenntarthatóbb szemét-közgazdálkodást biztosítana: egy kis robotból, vagyis Rustyból, egy központi szerverből, illetve egy weboldalból. Rusty olyan kis robot, amely képes a környezetében lévő különböző objektumok, pontosabban a szemét detektálására gépi tanulás (machine learning) segítségével, majd erre próbálja meg felhívni a figyelmünket mind a valós, mind a digitális térben, hogy ennek hatására felszedjük a szemetet. A honlap célja bemutatni a Rustyk által talált szemetek elhelyezkedését, városszinten monitorozni a hulladékot, illetve a Rusty utasításait elvégző személyek kommunikálhatnak a honlapon keresztül Rustyval, így közérdekű munkájukért digitális pontokat, úgynevezett Trashcoinokat gyűjthetnének. Ez még csak egy prototípus, viszont Rustyt már többször több órára kipróbáltam Kolozsvár utcáin, és elég nagy népszerűségnek örvendett, a legtöbb járókelő kíváncsi volt, hogy mire is hivatott ez a kis robot – részletezte kérdésünkre Nóra, aki gyakorlatilag megépített egy kisautót és egy honlapot, kidolgozott egy teljes számítástechnikai programot, megtanította Rustyt beazonosítani a különféle szeméttípusokat, megkülönböztetni azokat a járókelőktől, köztéri bútorzattól, és megalkotta a megfelelő szervert, amely mindezeket képes összekapcsolni.
– Hogyan támadt ez az ötleted?
– Nem isteni szikra, ami hirtelen kipattant a fejemből, inkább sok apró ötlet, sok kísérlet és próbálkozás eredménye. Van egy jegyzetfüzetem, és amikor valami ötletem támad, azt azonnal lejegyzem. Szerintem a legfontosabb, amibe jelenleg fektetnünk kellene, a globális problémák megoldása, hiszen a létszámában egyre csak növekvő emberiség nap mint nap óriási hitelt kölcsönöz környezetétől, hogy a több milliárd főre emelkedett népesség hétköznapi életvitelét fenntarthassa. Jelenlegi problémáink legtöbbje emberi hibákból és mulasztásokból ered. Én pont ezért, a környezettudatosabb társadalom neveléséért hoztam létre a társadalmi tükör technológiám, amely azon az elképzelésen alapul, hogy ha tükröt állítanánk modern civilizációnk elé, akkor talán észrevennénk, hogy sok problémáért, így környezetünk beszennyezéséért is ténylegesen mi vagyunk felelősek. Ellentétben azzal az irányzattal, amely az emberi mulasztásokat kizárólag élettelen gépesítéssel igyekszik orvosolni, a „társadalmi technológiai tükrök” sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a társadalom felé irányuló visszacsatolásra. Talán naivan hangzik, de 80 éve az űrrepülés is naivitás volt.
Mivel falun nőttem fel, már kiskorom óta nagyon közel áll hozzám a természet, és amikor bekerültem a JZsUK-ba, akkor Kolozsvár utcáin vagy a parkokban sétálva zavart a közterületi szemét, megzavarta a kontemplációm, ezért mindenképp megoldást szerettem volna találni erre a problémára. Így született meg a társadalmi tükör koncepcióm, amely plusz edukatív szerepet láthat el, illetve amelyben a robotokat már nem csak munkaeszközként kezelnénk.
Sokszínű, zöld Rusty-közösség
 |
| Hogy otthon, Körösfőn lakhasson, a Kolozsvárra ingázást is kipróbálta... |
Nóri elképzelése szerint a jövőben nemcsak a városvezetőség rendelkezhetne Rustykkal a közterületek tisztán tartása érdekében, hanem intézmények, vállalkozások, iskolák számára is megfontolandó demonstráló eszköz vagy minta lenne, amit megvásárolnak vagy akár saját maguk (ki)fejleszthetnek, ezzel egész sokszínű és zöld Rusty-közösséget létrehozva.
A projektben találkozik és beteljesedhet a gyermekek és a fiatalok egyre szélesebb korosztályára jellemző szenvedélye a számítógépes és videójátékok iránt és a korábbi generációkéhoz képest jóval erőteljesebb, tudatosabb környezetvédelmi érzékenysége, a lakosság nagyobb részének a tiszta életterek iránti természetes igénye, az emberek társadalmi felelősségvállalási késztetése. Vagyis Rusty ragyogóan ötvözi a szórakozást, a játékot, a társadalmi szerepvállalást és közhasznosságot egy nagyon reális és sürgető probléma folyamatosan megvalósítható és hosszú távon fenntartható megoldására. És meg is jutalmazza a játékost. Összekapcsolja az embereket az „elérhetetlen” hatóságokkal, így a közterek tisztán tartása megszűnik az önkormányzatok kizárólagos feladatának lenni, s bár a szemét rendszerszintű összegyűjtését továbbra is annak megbízottjai végeznék, sokkal fontosabb szerep és befolyás jutna ebben a hétköznapi embereknek. Rustyval – és a jótékonysági célokra adományozható vagy vásárlási utalványokra váltható Trashcoinokkal – akár még azok is érzékenyíthetők, bevonhatók a mozgalomba, akik korábban simán földre dobták a szendvicses zacskót, hidegen hagyta őket a köztisztaság, a környezetszennyezés.
Ingázás, bentlakás, sport és robotika
Otthonához annyira ragaszkodik, hogy kilencedikesként megpróbált naponta ingázni Kolozsvárra, de hamar be kellett látnia, hogy tarthatatlan mindennap 5 órakor elindulni és este hazaérkezni, így bentlakó lett. Iskolaidőben hétköznapjait gyakorlatilag a JZsUK épületében tölti: az alagsorban van az étterem, a tetőtérben a bentlakási szobák. Nagyjából rendszeresen délután 3 órakor érnek véget a tanórái, utána informatikát, robotikát tanít kisebb diákoknak, és edzésekre jár. A legjobban sporttal tud kikapcsolódni: teniszezik, röplabdázik, úszott, focizott, kosarazott is, sőt az idei Kilyéni-emlékversenyen első lett súlylökésben. Este 5-től 8-ig van a szilencium, ezenkívül lazításként hobbijával, a robotikával foglalkozik, sok informatikai szakmai tartalmat olvas, és filmeket néz.
Voltak húzós időszakai, versenyekre készülődve, leadási határidők előtt sokat éjszakázott. Legfrissebb innovációs díja korántsem az első: bár a TUDEK-re épített önvezető autó nem számított elég újszerűnek a dobogós sikerhez, első díjjal értékelték például az EdisonKids versenyen másodmagával készített társasjátékát is, amellyel az elemistákat tudósok bőrébe bújtatva, kísérletekkel igyekeztek a tudományosság iránt érdeklődővé tenni.
Nóra sem mindig tudta, hogyan kell érdekesen, pontosan és meggyőző hatékonysággal bemutatni egy projektet szakmai zsűri előtt. A vetélkedőkön tapasztalatot szerzett, és megfigyelte, miben kellene fejlődnie. Rájött, hogy segítségre van szüksége, és nem habozott megkeresni a TUDEK-en megismert két fiatal tudóst. Mindahányszor beszélünk, nem győzi hangsúlyozni, mennyi segítséget kapott tőlük.
Nóra nem habozott segítséget kérni, és mentoraiban elkötelezett támogatókra lelt
– Az Erdélyi Innovációs Műhelynek voltam és vagyok a mentoráltja, amelytől rengeteg segítséget kaptam. Mentoraim – Kiss Alpár, Gyenge Ervin és Kovács Róbert Jenő – szabadidőt és energiát nem sajnálva folyamatosan segítettek projektem megvalósításában, dolgozataim kijavításában és a megírásukhoz adott útmutatásaikkal, mindenképp példaképeimnek nevezhetem őket az elkötelezettségük, tudásuk és becsületességük miatt is. Amikor belevágtam ebbe a projektbe, sok lépésről még csak elképzelésem sem volt, nem volt elég fejlett az előadásmódom, az informatikába való belátásom, ezért nagyon sokszor elakadtam, akár a programozási részben, akár az absztraktjaim megírásában és ilyenkor volt igazán meghatározó mentoraim és szüleim támogatása és segítsége – mondja Nóra, felidézve, bizony nem volt egyszerű két hétig titokban tartani az innovációs versenyen elért sikerét. Szüleivel és legközelebbi barátaival megosztotta a hírt, de osztálytársai, az iskola és a szélesebb nyilvánosság már csak a vakációban, a budapesti díjátadó után értesülhetett róla, ahova a teljesítményére büszke mentora és édesapja is elkísérte.
A fentieken túl még egy nagyon fontos dolgot kapott mentoraitól: temérdek biztatást. Amikor arról kérdezem, szabad volt-e hibáznia, nevetve feleli: „folyamatosan hibáztam”. A biztatásnak köszönhetően viszont mindig képes volt kijavítani, újrakezdeni, fejlődni. Ilyen ereje van a biztatásnak.
Tehetségútlevél és ösztöndíjak
A 31. Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny első fordulójára 122 pályázat érkezett, azokat minden zsűritag elolvasta és megvizsgálta, hogy eredeti, újszerű-e, tudományos szempontból megalapozott-e, majd 63 pályázatot fogadtak el, vagyis javasoltak további kidolgozásra.
Nóra a budapesti díjkiosztón
– A második fordulóra kisvideót, bemutatót és egy többoldalas dolgozatot kellett készíteni. A projektet négy zsűritagnak is bemutattam, akik nagyon barátságosak voltak, közülük némelyikre mentorként tekintettem. A második forduló végén egy tudományos konferencia alkalmával minden kidolgozásra javasolt projektet bemutattunk a diáktársaimmal az összes zsűritag jelenlétében, ezután már csak izgatottan vártam az eredményeket. Mióta Magyarországon kívüli diák is jelentkezhet, a vetélkedő történetében először fordult elő, hogy külhoni diák első helyezést ért el, ezért minden segítőmnek elképesztően hálás vagyok.
Az első díj havi 30 ezer forintos ösztöndíjat jelent egy éven át a fiatalok szakmai, tudományos továbbfejlődésének támogatására, és Nóra elhozta a versenyt szervező Magyar Innovációs Szövetség legjobb határon túli pályázónak járó elismerését is, ami 100 ezer forint egyösszegű ösztöndíjjal jár együtt. A vetélkedőnek köszönhetően rengeteg kapcsolatot és ismeretséget tudott kiépíteni, a Rusty továbbfejlesztésére fordítható ösztöndíjak mellett magyarországi egyetemi felvételi esetén felhasználható 100 többletpontot és Tehetségútlevelet is kapott, utóbbi tekintélyes ösztöndíj lehetőségét hordozza, amennyiben Nóra anyaországi egyetem diákjává válik – amire a díjátadón már meghívásokat is kapott.
 |
| Infót olvas, filmeket néz, korrepetál, focitól teniszig mindenfélét sportol |
gy szintén első díjas budapesti és szegedi pályázattal együtt szeptemberben a körösfői–kolozsvári diáklány képviseli Magyarországot a hollandiai Leidenben sorra kerülő 33. EU Contest for Young Scientists európai döntőben (európai uniós vetélkedő fiatal tudósoknak), ahol többtucatnyi ország legjobbjai vesznek részt, és rangos elismeréseket, több ezer eurós értékes pénzjutalmakat osztanak, további fontos tudományos rendezvényeken, nemzetközi vetélkedőkön való részvételre kínálnak majd lehetőséget (egyesült államokbeli tudományos versenyek olimpiája, Stockholmi Nemzetközi Ifjúsági Tudományos Szeminárium, Londoni Nemzetközi Ifjúsági Tudományos Fórum, svájci Élővilág-kutató Hét, Nobel-díj-átadási ünnepség stb.). A verseny legjobb, legtehetségesebb fiatal feltalálóinak és tudósainak 3 első, 3 második, 4 harmadik díjat, ezzel járó több mint 2,5 millió forint ösztöndíjat osztott ki a Magyar Innovációs Szövetség, 8 kiemelkedően innovatív középiskolai tanár 500–800 ezer, 8 legeredményesebb innovatív középiskola 800 ezertől egymillió forintig terjedő díjban részesült. 12 pályázat kiemelt dicséretben, további 27 pedig dicséretben részesült.
Erdélyből két további pályázat kapott kiemelt dicséretet: a marosvásárhelyi Bolyai-líceumból Nagy Zsuzsanna és Újfalusi Ábel munkája (Kollaboráció többügynökös megerősítő tanulásban, vezető tanár Fejér Magdolna), valamint a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumból Simon Dorka Boróka alkotása (Cerebromics, vezető tanár Gyenge L. Ervin és Réthi-Nagy Zsuzsanna).
Amikor legutóbb beszéltünk, Nóra éppen a Vibe fesztiválról vonatozott hazafelé, Körösfőre, hogy késő délután továbbindulhasson a budapesti ELTE (Eötvös Loránd Tudományegyetem) nyári egyetemi táborába, ahol már kilencedikes kora óta részt vesz, de ahova a járvány miatt most először sikerül személyesen eljutnia. Jövő nyáron érettségi és egyetemi felvételi informatikára – a lehetőségek között egyelőre Kolozsvár is ugyanúgy ott van, mint Budapest. Addig is nyári vakáció ide, fesztivál oda, Nóra már elkezdett készülni az őszi európai versenyre. Jókívánságainkhoz talán annyit fűzhetnék még: sokszor történjen meg, hogy elő kell vennie azt a bizonyos ötletnoteszt.
Pontosítás: Az ELTE táborából hazatérve jelentkezett Nóra, apró pontosítást kérve: „Az ELTE nyári egyetemén tudomásomra jutott, hogy volt már korábbi, erdélyi származású győztese a versenynek, bár a díjátadón többször is elhangzott, hogy még nem volt ilyen. Nem szeretném ezen személyeket megsérteni.”
