Eszkimók

Pihenő szerda

Eszkimók
A gyermek beteg, kint hideg szél fúj, bent ragadtunk a lakásban. Tévénézésre fanyalodunk, a rajzfilmek nem tetszenek, ismeretterjesztő filmet nézünk. Bemondják, hogy a narrátor: Székely Zselyke – ennek a gyermek, és én is örülünk. Egy Zselyke nevű mesélővel a történet csak jó lehet.

Van egy olyan kávéház, amely most már a világ minden részén fellelhető. Negyven éve Amerikából indult, és míg meg nem érkezett Európába, csak a tévéképernyőjén keresztül találkoztam azzal, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan és honnan szerzik be a kávét, milyen kávétermesztőktől,  vagy hogyan pörkölik a különböző kávéfajtákat. A kilencvenes évek elején egy ismerősöm révén, aki gyakran járt már akkor is Amerikában, kaptam egy csomag sötétbarna pörkölésű kávét, amiből csak nagyon ritka alkalmakkal engedtem meg magamnak egy csészével. Ünnepnapokkor, és novemberi vasárnapokon, amikor a szürke délutánokon csak az a kávé segített át.

Ebben a kávéházban felírják a kávét vevő nevét a pohárra – tegeződnek az ifjonc baristák, a biztonság kedvéért mindenkit tökéletes amerikai kiejtéssel szólítanak meg. Ilyenkor mosolygok, kérem a menta ízű lattét, itt a legfinomabb. Nem járok gyakran, de a nevemet egy alkalommal se tudták helyesen leírni. Csak a mosolygó szmájlit sikerül mindig kedvesen megrajzolni – ez is benne van a munkaköri leírásukban, gondolom. Ennek a pesti kávézónak én nem tudok Zselyke lenni, hanem Szejke, Zsezse, Zsej, és ami már többször volt: Dzseki, azaz Jackie. Ha már amerikainak néznek, legyek a pesti kávézók Jackie Brownja.


Székely Zselyke szinkronszínész: ugyanazzal a hanghordozással mondja alá a történelmi ismeretterjesztő dokumentumfilmeket, mint a Peppa Malacból a Jolie szövegeit, vagy a Szulejmánból az egyik intrikus nőnek a rövid és eléggé kiszámítható dialógusait. De ahányszor a gyerekekkel meghalljuk, hogy Székely Zselykének valamilyen formában köze lehet a műsorhoz, összekacsintunk, és adunk egy esélyt neki – hátha felnő a mi Zselykénkhez, aki én vagyok. 

A gyengélkedő gyermek jelzi, hogy most a tévében a Zselyke vicceseket mesél az eszkimókról, akik nem fürdenek, bekenik magukat fókazsírral. Az eszkimó gyerekek fogatlanok és léket vágnak már három évesen, sokat halásznak és vadásznak. Ezen az őket néző gyermek hahotázik, azok a fogatlan gyerekek a nagy sapkájukban irigylésre méltók. Azért szeretik ott Alaszkában, mert jegesmedvére és pézsmatulokra vadásznak.