Esővíz-elvezetés is társult a régészeti feltáráshoz

Esővíz-elvezetés is társult a régészeti feltáráshoz
A hétvégén csatornafedővel ellátott betonhengert helyeztek el a Ferdinánd király utcában, a kaputorony ásatási munkálatainak helyszínén, miközben a feltárt leleteket már földdel is lefedték. Felmerült a kérdés, hogy miért, és milyen módon ékeltek be a többnyire középkori, 15. századi falmaradványok közé ilyen elemet, károsultak-e az alapfalak, amelyek az egykori Híd-utcai kaputoronyból maradtak meg. Sorin Cocişhoz, a régészeti felügyelet vezetőjéhez fordultunk magyarázatért, aki elmondta: a betoncilinder esővíz-ülepítő akna, az utca felújításához kapcsolódó műszaki terv része, és a 15. századi alapfalrészek, valamint az attól északra feltárt, valószínűleg 17. századi falmaradványok közötti üres részen helyezték el.

A régész felhívta a figyelmet arra, hogy az esővíz-elvezetést mindenképpen meg kellett az utcafelújítás keretében oldani, eleve ezért kezdhették el a kutatást. A csövet az utca túloldaláról hozták volna át, méghozzá oly módon, hogy pontosan a most feltárt kaputorony alapfalának egy részét vágta volna át; a régészeti felügyeletnek köszönhető, hogy nem ez történt. Mint mondta, amikor a Főposta előtti területen, a Ferdinánd király utca nyugati oldalán előbukkantak a falmaradványok, azonnal leállította a vízműveseket, jelezte, hogy az előkerült leletek mindenképpen arra utalnak, hogy az utca másik oldalát is fel kell tárni, és csak a lehetőségekhez alkalmazkodva folytathatják a vezeték s az ülepítő elhelyezését.

Az egykori Híd utcának az először kiásott szakaszán voltaképpen a kaputorony barbakánjának az alapfalrészei bukkantak elő; a nemrég feltárt oldalon, az ásatási terület déli részén pedig magának a kaputoronynak az alapfalai húzódnak – amint azt Lupescu Radu művészettörténész, az ásatás szaktanácsadója megállapította. A toronytól északabbra, a Malomárok irányába későbbi, feltehetőleg 17. századi falakat találtak – ezek a torony egykori őrházának a részei lehettek – közölte a régész. Elmondta: valóban lebontott kétsornyi követ az egyik oldalfal felső részéről, hogy az ülepítőből a Malomárok fele haladó csövet ki lehessen vezetni, és a lebontott köveket in situ, a helyszínen hagyta. Hozzátette: a falmaradványokon egyébként keresztülvezették még valamikor a 20. század első felében a – még kerámiából készült vízvezetéket; a mostani esővíz-elvezető emellett halad, legalábbis az ülepítő-aknától kifele vezető szakaszon.

Hangsúlyozta: a két sor kőnél, amelyet le kellett bontani, jóval fontosabb, hogy sikerült a zsúfolt belvárosi utca mindkét felén régészeti feltárást végezni, hogy be lehetett a kaputornyot azonosítani, s hogy a továbbiakban a gyalogjáró alatt is folytathatja majd az ásatást, s várhatóan a kaputorony sarkát is megtalálhatja majd. Elmondta azt is, szokás szerint, érméket is elszórtak az ásatás helyszínén – ez majd egy későbbi ásatásnak a datálását segítő leletanyag lehet majd.      

Az más lapra tartozik, hogy az utcafelújításhoz társulhatott volna restaurálási projekt is; kétségkívül nem könnyen, de vélhetőleg lehetett volna megoldást találni a második középkori erődítéshez tartozó kaputorony maradványainak láttatására is. Nyilván, ehhez kétségkívül sokkal több időre, a csatornarendszer áttervezésére, a forgalomnak legalább az ideiglenes felszámolására, több befektetésre, de mindenekelőtt, eltökéltségre lett volna szükség – a városvezetés részéről.