Esélyegyenlőség

Esélyegyenlőség
Nem tudom, mennyiben zökkentette ki hölgytársaimat a hétvégi rutinból annak tudata, hogy május 8-a a nők és férfiak közti esélyegyenlőség napja Romániában, 2015-től legalábbis, én mindenesetre egy pillanatig félretettem a görcsösen belém kapaszkodó mosogatószivacsot.

Lapunk igyekszik rendszeresen ismertetni az Eurostat felméréseit arról, milyen az életük a nőknek és a férfiaknak az Európai Unióban, most ezek az adatok ugrottak be. A 2020-as statisztika sok újat nem mondott a korábbi évekhez képest, a változás tehát – ha van –, kis léptékű. Mint sok más fontos területen. A végkövetkeztetés ezúttal is az: bár több vonatkozásban nincsenek eltérések a nők és férfiak életében, alapjában nagyon másképp telnek hétköznapjaink. Ezt Bukarestben is tudják, a miniszterelnök és az államfő egyaránt lefutotta a kötelező tiszteletköröket az esélyegyenlőség napja alkalmából: sok még a megoldandó probléma, de ezúttal is jelzik, azon vannak, hogy mielőbb orvosolják ezeket – hangzik az üzenet.

Közismert tény, hogy több nő él EU-s viszonylatban is, mint férfi, ennek ellenére a fontos gazdasági és politikai kulcspozíciókban továbbra is alulreprezentáltak vagyunk. (Azért ez a számbeli fölény, mert a nők hosszabb ideig élnek, mint a férfiak, átlagosan 5,5 évvel – Romániában 7,5 évvel). Tudjuk azt is, nem azért kisebb a „szebbik nem” aránya a döntéshozó funkciókban, mert nincs elég képzett hölgy. Bár az alap- és középfokú oktatásban alig van különbség férfi-nő vonatkozásban, a felsőfokú végzettség tekintetében az arány egyértelműen a nőknek kedvez: 34 százaléka végez egyetemet, a férfiaknak csupán 29 százaléka. A balti államokban, Finnországban, Svédországban és Szlovéniában még nagyobb az eltérés a hölgyek javára.

Más statisztikákból az is kiderül: bár az egyetemi végzettséggel rendelkezők többsége nő, a posztgraduális képzéseken részt vevők körében már kevesebb a hölgy, mint a férfi, az akadémikusok között pedig elenyésző a nők aránya, a gyermekvállalás miatti kiesés csak nehezen hozható be a kutatás terén.

Az említett felmérés is visszaigazolja: minél több gyermeket vállal egy nő, annál kisebb körükben a munkavállalók aránya. Az EU-s országokban átlagban a férfiak 74 százaléka alkalmazott, a nők körében ez az arány 63 százalék. Három gyerekkel vagy afölött a nők csak 58 százaléka dolgozik. (Romániában ez az arány 56,8.) Tudjuk azt is, a hivatással és a családdal járó feladatok öszszehangolásában kulcsfontosságú a részleges munkaidő lehetősége. Az EU-ban a nők 30 százaléka élvezhette ennek előnyeit. A listát Hollandia vezeti 75 százalékkal, a legkevésbé rugalmas ország ilyen szempontból Bulgária (2 százalék). Közvetlenül utána Románia következik (6,2 százalék), de Magyarország sem áll a helyzet magaslatán (6,8 százalék). Az államnak vannak – kell legyenek – eszközei arra, hogy ezen valamilyen módon segítsen, apropó megoldásra váró problémák.

A munkanélküliség a nők körében valamivel magasabb: EU-s viszonylatban átlagosan 7 százalék, férfiak esetében 6,4 százalék. A legmagasabb a munkanélküliségi rátát a nők körében Görögországban jegyzik (21,5/14), a legalacsonyabb Lettországban (5,4/7,2) és Litvániában (5,5/7,1). A statisztikából kiderül az is: a munkát vállaló férfiak körében többen jutnak magasabb pozícióba, mint a nők. Az EU-ban a menedzserek 33 százaléka nő, Románia enyhén átlag felett 34 százalékkal.

Ami pedig a bérezést illeti, 2018-ban az EU-ban a nők 14,8 százalékkal kevesebbet kerestek, mint a férfiak. A legnagyobb különbség Észtországban figyelhető meg (22,7 százalék), a legkisebb (3 százalék) Romániában. Az eltérés a magas javadalmazással járó vezető pozícióknál a legszembeötlőbb: a női menedzserek például 23 százalékkal kevesebbet keresnek ebben a munkakörben, mint a férfiak. Az alacsony fizetéskategóriába tartozó munkák esetében a különbség férfiak és nők között lényegesen kisebb.

Minden tagországban sokkal nagyobb azoknak a nőknek az aránya, akik napi rendszerességgel végeznek házimunkát, gyermekekre vigyáznak. 2016-ban ez az arány 93 százalék volt EU-s viszonylatban, ezzel szemben a férfiaknak csupán 69 százaléka vette ki részét az ilyen tevékenységekben. Románia hátulról a harmadik, nálunk az arány 89/55. A legnagyobb különbség a görög háztartásokban észlelhető (95/53), a legkisebb Svédországban (96/90). Ha csak a naponta elvégzett házimunkát mérték – mínusz gyermeknevelés – a szakadék még nagyobb: átlagban az EU-ban a hölgyek 78 százaléka mos, főz, takarít, a férfiaknak csupán 32 százaléka vállalkozik ilyesmire. Romániában az arány valamivel jobb: 75/41.

És akkor hogy van az – filozofálgatok már a szombati ebéd romjai fölött –, hogy e sok hátrány, plusz teher ellenére, amikor arról kérdezik a nőket és a férfiakat, jelöljék meg egy 1-től 10-ig terjedő skálán, mennyire elégedettek, mennyire élvezik az életet, gyakorlatilag nincs eltérés az értékelések között. Az EU-s átlag 7,3 a nők és 7,4 a férfiak esetében. Romániában is ugyanezeket az értékeket regisztrálták. Eh, ennyit tud a statisztika! – vonom meg a vállamat. A magyarázatot, lehet, máshol kell keresni. Hadd old juk a sok sötét statisztikákat egy kis költészettel. Hogy is szól Kosztolányi Anyám arca című verse? „Én nagyon sokakat szerettem / Én vágytam arra, vágytam erre, / De aki úgy szeretett engem, / Anyám az életet szerette…”