Erődemonstráció
Vissza

Erődemonstráció

Új párt létrehozását fontolgatja a Nemzeti Liberális Pártból (PNL) kilépő Ludovic Orban. Az egykori pártelnököt, a tavaly decemberig hivatalban levő miniszterelnököt tizenöt szenátor és képviselő követte az önkéntes száműzetésbe.

Orban párttagságának felfüggesztését a PNL vezetősége kezdeményezte. Erre azt követően került sor, hogy a megkeseredett politikus kilépett a frakcióból és képviselőházi elnöki tisztségéről is lemondott, miután elvesztette a pártelnök-választásokat. Orban úgy döntött, nem várja meg, amíg kiteszik a PNL-ből, bejelentette, ő maga szakít pártjával, amelynek több mint 30 éve volt a tagja.

Ludovic Orban azzal vádolta riválisát, a Klaus Iohannis által is támogatott Florin Cîțut, hogy antidemokratikus eszközökkel orozta el tőle a hatalmat. Bánatában elhatározta, a PNL-n kívül keresi politikai jövőjét. Új pártja a hagyományos liberális értékek képviseletére vállalkozik, amelyekhez a nagy múltú PNL-re rátelepedő mostani vezetésnek nincs sok köze, állítja.  Már neven is gondolkodik: Liberális Erő vagy Nemzeti Liberális Erő - majd elválik. Magját azok a PNL-ben csalódott politikustársai képeznék, akik számára az utolsó cseppet a pohárban a Szociáldemokrata Párttal (PSD) való szövetkezés jelentette.

Ha a létrehozandó Orban-pártnak ugyanazt a pályafutást tartogatja a sors, mint a többi, hasonló körülmények közt szárba szökkent politikai alakulatnak, akkor máris borítékolhatjuk: kérészéletű kaland lesz ez is. Úgy tűnik, a román politikában eleve sikertelenségre ítéltetett minden hasonló kezdeményezés, levitézlett miniszterelnökök, államfők számára nincs politikai feltámadás.

Így volt ez már a kezdet kezdetén is. Az 1991-es szeptemberi bányászjárás következtében lemondott-lemondatott Petre Roman olyan szempontból atipikus eset, hogy félreállítását követően nem ő lépett ki a pártból, hanem ellenkezőleg: az akkori államfő, Ion Iliescu hívei hagyták ott neki a Nemzeti Megmentési Frontot (FSN), és hozták létre a Demokratikus Nemzeti Megmentési Frontot (FDSN), ami Román Társadalmi Demokrácia Pártjává (PDSR) alakult, majd egy kis szociáldemokrata „vérátömlesztést” követően a mai PSD-vé. Romanék FSN-jéből lett végül a Demokrata Párt (PD), amit, pontosabban ennek utódját, a Liberális-Demokrata Pártot (PDL)  Traian Basescu vitt a romlás útjára. Romannak nem volt maradása Băsescu PD-jében, kilépése után létrehozta a Demokrata Erő (FD) nevű pártot – nem sok eredménnyel. 2008-ban végül a liberálisoknál keresett menedéket, a PNL szenátori listáján nyert mandátumot, míg 2015-ben összeférhetetlenség miatt felfüggesztették ezt. Hogy azóta épp melyik zsebpárthoz csapódik a 75 éves politikus, már csak elvétve jegyzik a krónikák.

Mint ahogyan az egykori „mindenható-kategóriás” Traian Băsescu is már csak történelem. A pártja számára végzetes vereséget jelentő 2012-es választások után, 2014-ben a PDL - identitását teljesen feladva - beolvadt a PNL-be. A második államfői mandátuma vége felé közeledő Băsescu létrehozatta a Népi Mozgalom Pártját (PMP), amelynek listáján 2019-ben bejutott az Európa Parlamentbe, de az ezt követő 2020-as parlamenti választásokon a párt már küszöb alatt maradt.

Nem váltotta be a visszatéréséhez fűzött reményeket Victor Ponta, volt szociáldemokrata miniszterelnöknek sem. Bár voltak olyan pillanatok a PSD történelmében – lásd az egyik nagyon mélypontot jelentő Dăncilă-korszakot – amikor merészebb képzelőerővel megáldott politikai kommentátorok biztosra vették, hogy Ponta Pro România nevű pártja maga alá gyűri a PSD-t visszalendítve a fiatal politikust volt pártja élére, mégsem volt visszaút. A Pro Româniának szintén nem sikerült átlépnie a parlamenti bejutási küszöböt 2020-ban.

Vagy gondoljunk csak Călin Popescu Tăriceanura, aki szintén liberális párti elnökként és miniszterelnökként kormányozta az ország dolgait 2004-2008 között. 2009-ben a párton belüli elnökválasztáson alul maradt kihívójával, Crin Antonescuval szemben. A PNL-vel való szakítást követően 2015-ben létrehozta saját pártját, a Liberálisok és Demokraták Szövetségét (ALDE), amely a PSD csatlósaként több évet is megért kormányon. Ennek az idillnek a 2020-as elnökválasztások vetettek véget, amikor az ígéretek ellenére nem Tăriceanu lett a baloldal jelöltje, és ő ezt mélységesen zokon vette. Summa summarum: az ALDE 2020-ban nem jutott be a parlamentbe. (A Pro Româniával közös listákkal sem…)

Mihai Răzvan Ungureanu néhány hónapos miniszterelnökségének a marosvásárhelyi MOGYE-ügyben benyújtott szociáldemokrata és liberális bizalmatlansági indítvány tett pontot. Lemondását követően a jobboldali Polgári Erő (FC) elnökévé választották. A párt ma már nem létezik, még 2014-ben beolvadt a PDL-be. 

És hogy a sor teljes legyen, hadd említsük meg Liviu Dragneát és a leendő Szövetség a Hazáért (AP) nevű pártkezdeményét, amelyet „az a remény szült, hogy meg lehet még menteni ezt az országot”, mondta sóhajtva a volt PSD-elnök, a korrupció egyik romániai jelképévé nőtt politikus.

Demokrata Erő, Polgári Erő, Liberális Erő… De valahogy még sincs az Erő a kispártokkal… Jól ráéreznek különben a politikusok, amikor ehhez kötik új pártjuk megnevezését. Bármennyire is „személyfüggő” a politika, bármennyire is karizmatikusnak, hitelesnek tűnik egy-egy személyiség, a döntő érv mellette vagy ellene – úgy tűnik – az általa megtestesített erő. De nem csak jelképesen, a pártnév által sugallva. Ahhoz, hogy a támogatás szavazatokká konvertálódjon, nem elég a szent akarat, elsősorban működő szervezet és még nagyon sok minden kell. Többek közt rengeteg pénz. Pont egy Ludovic Orban ne tudná mindezt? Vagy Liviu Dragnea?


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Iskolai Covid-tesztek „kilóra” ...
Továbbra is sok a fiatal munkanélküli
Bepereli Romániát az EB: nem korlátozta ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ