A Konstanzi Egyetem (Svájc) kutató munkatársának kötete az erdélyi tudományos tér szerkezetét, nyelvi-kulturális és politikai széttagoltságát elemzi, középpontjában két nagy múltú honismereti egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Verein für Siebenbürgische Landeskunde (Erdélyi Régiókutatások Egyesülete) áll.
Az intézmények tizenkilencedik századi mozgalmas története, határokon átívelő kapcsolatrendszerei, támogatóinak és Erdélyre vonatkozó munkásságának elemzése során a monográfia arra a kérdésre keres választ, hogy az európai respublicalitteraria erdélyi vidéke milyen sajátos jegyekkel bírt a nemzeti tudományok intézményesedése idején.
Török Borbála Zsuzsanna (képünkön) elemzése azt bizonyítja, hogy a modern tudományos étosz a politikai konfliktusok ellenére is biztosította az erdélyi magyar, szász és a román tudományos szférák közötti átjárhatóságot. Ezzel ellentétben a mindenkori szelektív állami támogatás a soknyelvű erdélyi értelmiségi körökben nem a kulturális pluralitást, hanem a versengő, kizárólagosságra épülő nemzeti tudományos kánonok intézményesedését segítette elő.
