A kiállításhoz jelent meg a Plugor Sándor című album, amely az életmű-kiállítás könyvkatalógusa. A kötet bevezetőjét Németh Zsolt írta, az elemző tanulmányok Keserü Katalin, Deák Ferenc Loránd, Plugor Magor, Szücs György és Vécsi Nagy Zoltán munkái. A színes reprodukciókat tartalmazó kötet függelékében az életrajz legfontosabb állomásait is rendszerezi, valamint információt nyújt a díszletek, grafikák elsődleges megjelenési helyéről is.
A művész változatos műfajokban alkotott, olaj- és temperafestmények, tusrajzok, fémkarcok, monotípiák szerepelnek az életműben. Legnagyobb élményei szülőfalujához kötötték, itt szerezte meghatározó tapasztalatait. Utolsó éveiben – irodalmi ihletésű metszetei és lendületesen megfestett lósorozata után – visszatért a tushoz, rajzai ebben az időszakban már monumentális grafikai tablók, a lét állandó, mitikus kérdései és kulturális allegóriái foglalkoztatták.
Plugor Sándor (1940–1999) a háromszéki Kökösön született, művészetének erős ösztönös spontaneitása a falusi gyermekkor élményvilágában gyökerezett. Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi magyar képző- és zeneművészeti középiskolában végezte. 1971-től Sepsiszentgyörgyön színházi díszlet- és kosztümtervezőként dolgozott, a Székely Nemzeti Múzeum muzeográfusaként és képzőművész tanárként. 1976-ban több hónapos tanulmányúton vett részt az Egyesült Államokban, a New York-i Metropolitan Múzeum afroamerikai szobrászata, törzsi kultúrája mély hatást gyakorolt rá. Ez a felszabadító élmény is segítette, hogy egyre monumentálisabb rajzaival jelenítse meg később a kökösi arcokon az idő röntgenképeit. 1999-ben Sepsiszentgyörgyön hunyt el. A sepsiszentgyörgyi művészeti líceum ma az ő nevét viseli.
(Borítókép: Plugor Sándor életmű-kiállítása a Pesti Vigadóban látható. Fotó: MTI/Máthé Zoltán)
