Elsősegély Kalauz II.: rovar- és kullancscsípés

Elsősegély Kalauz II.: rovar- és kullancscsípés
A legtöbb rovar csípése az egészségre ártalmatlan. Az, hogy az ízeltlábúak törzse fajgazdag és számos fajta a csípése során fertőzéseket terjeszthet nem elhanyagolható. A csípés következtében kialakult tünetegyüttes leggyakrabban csak nagyon kellemetlen, előfordulhat azonban, hogy az érzékenyebb, allergiára hajlamos egyéneknél ijesztő a heveny fázisban kialakult klinikai kép.

Rovarcsípések következtében pillanatok alatt megjelenhet az életet veszélyeztető, allergiás válaszreakció. A megelőzés fontosságát ebben az esetben sem lehet eleget hangsúlyozni. Javasolt az elővigyázatosság mind az otthoni környezetünkben, mind a kirándulások alkalmával. Érdemes tájékozódni arról, hogy milyen veszélyt jelenthetnek számunkra és a velünk kiránduló csapat számára a helyszín környékén található rovarok, és átgondolni azt, hogy mi a teendő rovarcsípések esetén. Természetes, hogy a szabadban tett túrák, kirándulások fokozottabb figyelmet igényelnek, mint a városnéző séták. Figyeljünk arra, hogy minden esetben a környezetnek megfelelő öltözetet viseljünk, a szabadon maradt bőrterületeket kenjük be rovarriasztó szerekkel. Csípés esetén fontoljuk meg az alábbi, általános teendők lépéseit.

Általános teendők rovarcsípéskor: 1. Környezetbiztosítás: figyeljen arra, hogy a rovar ne okozzon újabb csípést. 2. A sérült megnyugtatása, biztonságba helyezése 3. A rovar vagy a bőrbe fúródott rovarmaradványok eltávolítása. 4. Az ékszerek eltávolítása a sérült testrészről. 4. A csípés helyének fertőtlenítése. 5. A csípésre hideg borogatás vagy jég helyezése. 6. A sérült végtag magasba emelése 7. A sérült megfigyelése! Azonnali szaksegítség hívása allergiás tünetek észlelése esetén: nehézlégzés, fulladás érzése, szédülés, ájuláshoz közeli állapot, duzzadt ajkak, duzzadt nyelv, teljes testre vagy nagyobb bőrfelületre kiterjedő bőrpír, viszketés vagy kiütések. Ha a sérült ismerten allergiás a rovarcsípésekre javallott az azonnali szaksegítség kérése. További teendők rovarcsípéskor: a szakellátást nem igénylő csípésekkor túlzott viszketés esetén helyileg alkalmazható vagy szájon át bevehető antihisztamin tartalmú szer. Fájdalom esetén alkalmazható általános, de a sérült által már előzőleg használt, fájdalomcsillapító szer.

Szúnyogcsípés: A mi környezetünkben és Európában a legelterjedtebb a Gyötrő szúnyog (Aedes vexans), amely a vérszívásban nem válogat, bármilyen élőlényt megcsíp, de az emberi szervezetre ártalmas betegségeket csak nagyon ritkán terjeszt. Fokozott elővigyázatosságot igényel, ha a trópusokra kirándulunk. A csípés tünetei: bőrpír, duzzanat, viszketés, fájdalom. Ellátásában az általános teendők betartása elegendő. Méh- és darázscsípés: Környezetünkben a leggyakrabban a házi méh (Apis mellifera) csípése fordul elő. A csípés általában az állat „védekezése” következtében alakul ki: véletlenül rálépünk, rátenyerelünk. A csípés tünetei: a csípés helyén elfehéredett, a csípést körülvevő vörös bőrterület, duzzanat, fájdalom, viszketés. A környezetbiztosítás ebben az esetben kiemelten fontos: megelőzve az újabb csípéseket, a sérült ellátása a baleset helyszínétől távolabb történjen. A legtöbb esetben a csípésbe „beleragad” az állat fullánkja, amelyet azonnal el kell távolítani. A szakszerű eltávolítás csipesszel történik. A csipesz hiányában kerülni kell minden olyan mozdulatot, amely összenyomná a bőrben maradt állati testrészt. A sebfertőtlenítés mellett nem javasolt más kémiai szerek alkalmazása, mert ezek nem hatolnak be a mélyebb bőrrétegekbe és nem semlegesítik a véráramba a méh/darázs szúrása által bekerült savas vagy lúgos vegyhatású méreganyagokat, azonban helyi irritációt okozhatnak és fokozhatják a csípés tüneteit. Hideg borogatást, jeget lehet tenni a csípésre. Ebben az esetben a sérült megfigyelése is kiemelt figyelmet igényel, ugyanis a méhcsípés következtében kialakult allergiás tünetek gyakoribbak, mint más rovarcsípések esetén. Ismert allergia esetén javallott adrenalin tartalmú önadagolós injekciós toll beszerzése, amelyből csípés esetén egy adagot azonnal be kell adni a sérültnek. Allergiás reakció megjelenése esetén mielőbb szaksegítséget kell hívni.

A gyerekeknél sokkal riasztóbbak a rovarcsípések tünetei

Annak ellenére, hogy jelenlegi írás tárgya a rovarcsípések és azok ellátása, fontosnak tartjuk megemlíteni a kullancscsípést. A kullancs csípése következtében nagyon sok esetben számos kórokozó juthat a „gazda”, a megcsípett személy, vérkeringésébe, amely hosszú távon okozhat életet veszélyeztető egészségkárosodást. A kullancs egy nagyméretű atka, amely az ember vagy más élőlények bőrén rögzülve vérszívó életmódot folytat. A veszélyt nem az élősködő csípése, hanem az általa terjesztett fertőzések jelentik. A kullancs csípése által baktériumok, vírusok és más paraziták kerülhetnek a véráramba, kialakítva az adott fertőzésre jellemző tüneteket. A kullancsok a baktériumok közül a leggyakrabban a Borrelia fajokat hordozzák, fertőződés esetén a Lyme-kór tünetei jelennek meg. A vírusok közül a Kullancs-encephalitis vírusa a legjelentősebb és fertőződés következtében az influenzára, majd a vírusos agyhártya- és agyvelőgyulladásra jellemző kórkép jelentkezik. Erről a két fertőzésről tudósít számos közlemény, de más betegséget is terjeszt a kullancs (Tibola, Babesiosis stb). A megelőzés ebben az esetben is fontos: erdei kirándulások esetén a megfelelő, főleg a lábakat jól takaró ruházat. Parkokban tett séták esetén megfontolandó a rovarriasztó, kullancsra is ható szerek használata. Az erdei környezetben dolgozók és gyakran kirándulók esetén javallott a kullancs encephalitis elleni védőoltás beadatása. (Nem tartozik a kötelező oltások közé, önköltségi áron, orvosi javallatra szerezhető be.) A csípésnek tünetei a heveny időszakban nem jellemzőek, ha a kullancs önmagától kiesik a bőrből tudomást sem szerzünk arról, hogy megcsípett. Szerencsés esetben felfedezhető a bőrbe belekapaszkodott parazita. Kirándulások után minden esetben javallott átvizsgálni az egész testet: leggyakrabban a hajlatokban (hónalj, lágyék, térdhajlat), kisgyerekeknél a fül mögött és a hajas fejbőrön akaszkodik meg a kullancs, de bárhol előfordulhat. A kullancs eltávolítása a bőrből a legfontosabb lépés. A szakszerű eltávolítás az erre kifejlesztett eszközökkel történik: kullancscsipesz (kisméretű kullancs esetén), kullancs eltávolító kanál (állatokból, nagyméretű kullancs esetén). Ha nincs erre lehetőség, egy cérnaszál segítségével is kiszedhető. A sebészi csipesz kevésbé alkalmas az eltávolításra, mivel általában összenyomja a kullancsot. Eltávolítás előtt ellenjavalt bármilyen fertőtlenítőszer, kémiai szer, olaj stb. használata, mindezek öklendezésre késztetik a kullancsot, így biztosan a véráramba jutnak a kórokozók, ha fertőzött a kullancs. A bőrhöz legközelebb fogjuk meg a kullancsot. Eltávolításkor kiemelt figyelmet igényel, hogy a kullancsot ne nyomjuk össze, ne csavargassuk. Mindig ellenőrizzük, hogy a kullancs szájszervét is eltávolítottuk. Az eltávolított kullancs megtartható, de nem kötelező. Kimutatták, hogy a kullancsok 80%-a hordoz valamilyen kórokozót, tehát a vizsgálati eredmény a legtöbb esetben pozitív valamilyen fertőző ágensre, de nem biztos, hogy a megcsípett személy meg is fertőződött a kórokozóval. Ha megtartjuk, akkor mindenképp hűvös helyen tárolandó. A csípés helyét csak az élőlény eltávolítása után fertőtlenítsük, általában hanyagolható a hideg borogatás alkalmazása. A kullancs csípése ritkán okoz allergiás válaszreakciót, de nem kizárt. Kullancscsípéskor a sérült hosszú távú, aktív megfigyelése nagyon fontos feladat: javallott feljegyezni a csípés időpontját (bizonyos bőr és idegrendszeri tünetek megjelenése szempontjából fontos) és hogy kb. mennyi időt volt a bőrben a kullancs (volt-e elég ideje a véráramba fecskendezni a kórokozókat). Ha bármilyen rendellenességet észlelünk a sérültön vagy annak állapotában, azonnal orvoshoz, fertőzőgyógyászhoz kell fordulni. A Fertőző Klinika Kolozsváron is működteti a Lyme Ambulanciát, de tevékenysége kiterjed más kullancs által terjesztett betegségek kimutatására, kezelésére és utánkövetésére. Kullancscsípés esetén bátran kérjük ki a szakember véleményét a csípéssel és az esetlegesen megjelenő tünetekkel kapcsolatosan. Gyógyszeres vagy antibiotikus kezelést empirikusan ne kezdjünk el, véranalíziseket csak szakember javallatára végezzünk.

A szabadon maradt bőrterületeket kenjük be rovarriasztó szerekkel

Reméljük, hogy a fenti információk mindenkit csak fokozott elővigyázatosságra intenek, de nem rettentenek el a nyári kalandozásoktól.

(Borítókép: Javasolt az elővigyázatosság a kirándulások alkalmával)