Elkezdődött a hét szűk esztendőre való felkészülés

Elkezdődött a hét szűk esztendőre való felkészülés
Az európai uniós viszonyrendszerben érvényesülésre törekvő szuverén államiság kereteit, a jelenlegi, háborús helyzet által kiváltott, sokrétű és az egész Európát érintő nehézségeket vitatták meg Tusnádfürdőn, a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor harmadik napján, a Hét szűk esztendő – szuverenitás és gazdasági mozgástér az új nemzetközi környezetben című pódiumbeszélgetés meghívottjai, köztük Nagy István magyar agrárminiszter és Tánczos Barna, a román kormány környezetvédelmi minisztere.

A mai kor vezetőinek egyensúlyt kell találniuk saját állami érdekeik érvényre juttatása, a szövetségi rendszereknek való megfelelés kényszere, s az önazonos politikai és társadalmi identitás megtartása között. Jelenleg az ukrán-orosz konfliktus, az energia- és élelmiszerválság mind olyan kérdések, amelyek a szuverenitás fogalmát és az ebből következő mozgástér tartalmát meghatározzák, emelte ki a beszélgetést moderáló Csuday Balázs magyar diplomata.

Az uniónak van közös agrárpolitikája, ám létezik-e emellett szuverén magyar, francia vagy egyéb állami agrárpolitika? – vetette fel a kérdést a magyar kormány miniszterének a diplomata. A magyar tárcavezető szerint az Európai Unió (EU) egyik legrégebbi politikája a közös agrárpolitika, amely sikeresen képes megvédeni az európai gazdák érdekeit, de mindemellett, ha nem lenne szuverén magyar agrárpolitika, az komoly nehézségekkel járna, emelte ki Nagy István tárcavezető. Például, amikor híre ment, hogy az ukrán gabona exportja elakadt, a nagykereskedők megindultak, és egy nap leforgása alatt 55 ezer tonna gabonát kötöttek le Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Ha ez az eljárás a pánikhangulat hatására így folytatódott volna, rövid időn belül egy szem gabona sem maradt volna mára Magyarországon. Ilyen körülmények között nem lehetett a magyar nemzeti érdeket figyelmen kívül hagyni, és a neheztelések ellenére is meg kellett hozni a gabona kiviteli bejelentési kötelezettséget, magyarázta a miniszter. A magyar kormány a versenyképesség növelését tekinti prioritásnak, továbbá a feldolgozóipar-fejlesztése terén a felzárkóztatást, szem előtt tartva a természeti erőforrások tiszteletét, a fenntarthatóságot. „Ezeket a törekvéseket kell egyfajta puzzle darabként a nagy egészbe, a közös agrárpolitikába beleilleszteni, és a folyamat sikere a darab helyének a megtalálásán múlik”, fejtette ki a tárcavezető.

Európában és világszerte aszály van

A „hét szűk esztendőre” készülés része, hogy a magyar agrárium egyértelműen arra összpontosított, hogy utolérje, és megelőzhesse a versenytársait. Az uniós források vidékfejlesztési pillérében a magyar kormány a nemzeti társfinanszírozás mértékét 17,5 százalékról 80 százalékra emelte, ami háromszor nagyobb összeg, mint az előző hét évben volt, folytatta a miniszter. Mint kiemelte, a nehézségek kivédésének alapja a mezőgazdaság korszerűsítése. Nem tudni, hova vezet ez a háború, fennáll-e a továbbiakban a gabona blokádja, és a politikai vezetés felelőssége, hogy az embereknek úgymond a mindennapi kenyérre valóját biztosítsák. Másrészt olyan mértékű aszály és klímaváltozás van világszerte, amilyenre eddig nem volt példa; Európa termőterületeinek 46 százalékán is szárazság van, azzal együtt, hogy legalább 400 millió embernek szánt gabonamennyiség Ukrajnában rekedt. A precíziós gazdaság fejlesztésére törekvés pedig pontosan azt jelenti, hogy meg kell próbálni a megváltozott körülmények között kevesebb vízkészlettel gazdálkodni, a talaj tápanyagtartalmát, vízkészletét megőrizni, termőképességét fokozni, az állatjólétet növelni, az állattenyésztésben pedig a fizikai munkaerőigényt csökkenteni, magyarázta a tárcavezető. „Akkor érezhetjük magunkat biztonságban, ha az élelmezésünk, az önellátásunk biztosítva van”, hangsúlyozta.

A panelbeszélgetés másik meghívottja, Barbara Kolm, az ausztriai Nemzeti Bank alelnöke, a bécsi Hayek Intézet elnöke mindenekelőtt azt emelte ki hozzászólásában, hogy teljesen elveti az úgynevezett „one size fits all”, azaz egy méret szabott mindenkire elvet. Mint megjegyezte, nemcsak Magyarország, hanem minden egyes állam esetében ugyanúgy fontos a belső stabilitás és az azt garantáló önrendelkezés. Elismerte: a Szén- és Acélközösséget meghatározó elemektől a mai EU-ig vezető úton nagyon sok minden megváltozott, beleértve a felülről-alulra irányuló brüsszeli döntéshozatalt. Ausztria – főként bankrendszerének vonatkozásában – sokáig megőrizhette függetlenségét, de mostanra már ez a terület is a nemzetközi játék része, jegyezte meg a tisztségviselő. „A jelenlegi helyzetben az a kérdés, hogy miként sikerül diplomatikusan egyensúlyozni az állami szuverenitás érvényesítése és a nemzetközi rendszerek között. A fontos az lenne, hogy az államok szemtől-szembe, egyazon szinten, különleges egyezségek nélkül viszonyuljanak egymáshoz”, vélekedett. Az adósságsújtotta Görögországnak a válságból való kilábalása a jó példája annak, hogy piacorientált szemléletmóddal, megfelelő strukturális reformok végrehajtásával sikerre lehet jutni szuverén államként, mondta Barbara Kolm. A banki szakember hangsúlyozta továbbá, hogy – Svájc mintájára – a belső verseny ösztönzése nagyon előnyös, az uniós intézmények szintjén pedig a pénzügyi politikát teljesen le kellene választani az adózási politikáról, a forgalomban levő pénzt pedig a piac és a vállalkozások fele csatornázni.

Helyben hozott döntésekkel érhetők el a célok

„A környezetvédelmi témák többségében nincs szuverenitás: a vizek tisztasága, a légszennyezés, a széndioxid-kibocsátás és a hasonló nagy területek vonatkozásában nem beszélhetünk országpolitikáról, hiszen ezek az egész földgolyót érintik”, állapította meg Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter.

Míg korábban egy évtizedre egy aszályos év jutott, ma már minden második évet aszály sújtja. A miniszter szerint a hét szűk esztendő elkezdődött, és egy olyan időszak következik, amely minden egyes mezőgazdasági termelőnek, vízerőforrást felhasználó gazdasági szereplőnek kihívást jelent majd, hiszen egyre csökkenni fog a csapadékmennyiség, nőni az átlaghőmérséklet. Sürgős, világszintű fellépésre van szükség a klímaváltozás ellen, mindamellett, az is tény, hogy nem lehet ugyanazt a szabályt minden országban ugyanúgy alkalmazni, vélte Tánczos Barna. Ilyenképpen a közös uniós cél keretében meg kell találni a régió- és országspecifikus eszközöket, amelyeket az egyes társadalmak sajátosságaihoz igazítva lehet gyakorlatba ültetni.

Példaként a romániai medvekérdést említette; „Tény, hogy Romániában sikeresebb volt a medve vagy akár a farkasok védelme, mint sok más európai országban, ahol csaknem teljesen kiirtották ezeket a fajokat. Hadd ne kezeljék úgy a romániai medvepopulációt, mint a németországit vagy a spanyolországit, amelyből szám szerint ismerik a megmaradt 45 egyedet...”, jegyezte meg a tárcavezető. „Nincsen szuverén környezetvédelmi politika, de vannak olyan környezetvédelmi témák, területek, amelyekben hagyni kell az országokat, hogy szuverén, felelős, racionális döntéseket hozzanak, és az elmúlt évtizedekben, sőt adott esetben évszázadban már bevált, jónak bizonyult politikákat folytathassák”, tette hozzá.

Tánczos Barna szerint egyébként Romániában a környezetvédelem számára kedvezőek a kilátások, mivel a következő évekre nézve jelentős összegek állnak a helyreállítási alapból rendelkezésre, és szeptemberben meg is indulnak a programok, amelyekkel az erdő-, a hulladék- és a vízgazdálkodás korszerűsítését, az élettér újraépítésre irányuló beruházásokat hajtanák végre.

Minél erősebb a külső nyomás, annál erősebb a szuverén érdek

Marek Matraszek, a varsói CEC Csoport elnöke arról beszélt, hogy a közép-kelet európai régió országainak identitását pontosan a függetlenségre való történelmi törekvések határozták meg. Az európai államok közti és az euro-atlanti együttműködési rendszerekben az állami szuverenitás nem volt soha jelentős napirendi téma, nem ez volt a meghatározó szempont, vélekedett. Mindamellett az elmúlt évtizedben a szuverenitás, a nemzeti érdek újra téma lett; ennek a folyamatnak három jelentős tényező áll a hátterében: egyrészt, az államok civilizációs, erkölcsi értékeinek (újra)meghatározása, másrészt a gazdasági, pénzügyi szempontok, továbbá a szociális és energetikai, biztonságpolitikai kihívások, válsághelyzetek, amelyek kapcsán az országoknak eltérő érdekeik lehetnek. Minél erősebbek a kívülről érkező sokkhatások, a nyomás, annál erősebb a szuverén állami érdek érvényesítésének igénye, tette hozzá.

Szabó Dávid József, az emberi erőforrás-menedzsmentre összpontosító Prohuman Csoport stratégiai igazgatója szerint az országok, amelyek legalább a gazdasági szektorok egy részére vonatkozóan önálló jogkörrel rendelkeznek, képesek döntést hozni arra vonatkozóan, hogy egy válsághelyzetet milyen módon kezeljenek. A magyar kormánynak például 2010 óta az a filozófiája, hogy igyekezett a munkahelyek megtartása, illetve teremtése irányába terelni a gazdaságot, a piacot; ez egy humánerőforrás-szolgáltatónak fontos és pozitív jelzés, hiszen a szabályozó azt üzeni, hogy fontosnak tartja az emberi tudásba, az emberanyagba való befektetést, állapította meg a HR menedzser. Az emberi erőforrások, a tudás szűkössége pedig ugyanolyan korlátot állít a gazdaságok elé, mint a pénzügyi vagy az energiaforrások hiánya, hangsúlyozta.

„A jelenleg érvényben levő uniós szabályozások, és a megfelelő folyamatok a béke állapotára, a békeidők logikájára épülnek; a jelenlegi háborús, válságos helyzetben viszont ez a modell kevésbé hatékony, kevésbé tud gyors válaszokat adni. Kell legyen jogunk élelmiszer-szuverenitásra például, mivel élelem szűke esetén az nem elfogadható, hogy az ehessen, aki gazdag...”, jegyezte meg Nagy István miniszter. „A mostani, békeidős jellegű szabályok között háborús problémákat megoldani szinte lehetetlen”, vélte Tánczos Barna is.

Borítókép: MTI