Hosszú politikai pályafutása kezdeteként Király Károly 1945-ben csatlakozott a kommunista ifjúsági mozgalomhoz. 1957 és 1965 között a Magyar Autonóm Tartomány Ifjú Munkás Szövetségének a titkára, majd 1968-tól 1972-ig Kovászna megye kommunista pártbizottságának első titkára volt. Az egyre inkább magyarellenessé és diktatórikussá váló pártpolitika elleni tiltakozása jeléül 1972-ben lemondott állami és párttisztségeiről. Ezt követően politikai kegyvesztett lett, karánsebesi majd marosvásárhelyi gyárak vezetésével bízták meg. A kommunista diktatúra utolsó évtizedeiben több beadványban tiltakozott a magyarság jogfosztása ellen.
Az 1989-es rendszerváltozás után részt vett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megalapításában, és a Nemzeti Megmentési Front tanácsának az alelnökévé választották. Hibának tartotta, hogy az RMDSZ nem az autonómia igényének a bejelentésével lépett színre az új romániai politikában. 1990 májusában a szenátus alelnöke lett. A parlament tagjai közül egyedüliként nem vett részt 1991-ben az új alkotmány megszavazásán, az alaptörvény kisebbségellenes passzusai miatt, ezért megfosztották szenátori mandátumától.
Az erdélyi magyarság jogai és önrendelkezése érdekében folytatott küzdelme elismeréseként a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át 2015 novemberében. Az elismerést Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke adta át a parlamentben.
