A politika olyan mesterség, amely elsősorban opportunizmusáról és cinizmusáról hírhedt. A gyakorlói mindent alárendelnek a hatalom megszerzésének, és nem szabnak gátat szabályrendszerrel, hogy mit szabad és nem szabad tenni ahhoz, hogy a demokrácia ne sérüljön. Sajnos a politikusok nagy többsége így tesz, de mondhatni annyira nem meglepő, hiszen alapvető emberi tulajdonságunkhoz tartozik ez a fajta önzőség, hogy amennyiben érdekünk megkövetel egy cselekedetet, döntést, akkor azt gondolkodás nélkül elfogadjuk, ha viszont ugyanazt az ellenfelünk akarja elkövetni velünk a mi érdekünk kárára, akkor már tiltakozunk.
Most valahogy ugyanezt produkálta a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és Klaus Iohannis államelnök, akik politikai számításaik érdekében minden alapvető szokásjogot felrúgtak csak azért, hogy minél szélesebb szeletet szakítsanak ki maguknak a hatalomból. A PNL már tavaly veszélyes lépésre ragadtatta magát, előzménytelen módon felelősségvállalással fogadtatta el az állami költségvetést, ami lehetőséget biztosított számára, hogy parlamenti vita nélkül préselje át a parlamenten a büdzsét. Lehet azon vitatkozni, hogy az előző évek gyorstalpalásos parlamenti vitái mennyire voltak tartalmasak vagy minőségiek, de legalább elmondható, hogy a törvényhozói testület és a pártok adtak a látszatra, és senki nem vetemedett ilyen lépésre. A PNL ezt a szokásjogot most felrúgta. Belegondolni sem merek, hogy mi történt volna a PNL, illetve az USR-PLUS szavazótáborában, ha a PSD ilyen vakmerő antidemokratikus intézkedésre ragadtatta volna magát. Minden bizonnyal több ezer, talán tízezer ember is utcára vonult volna, a közösségi oldalak pedig egyszerűen felrobbantak volna a gyalázkodásoktól, tiltakozásoktól. Ehelyett most azt látjuk, hogy a nemrég még ellenzéki szavazók rezignált némasággal, teljes nyugalommal tűrik el a parlamenti demokrácia ilyetén való megcsúfolását, vélhetően arra hivatkozva, hogy hát ezt a mieink tették, nincs baj.
A bajok viszont akkor kezdődnek, amikor megnyitjuk az utat és előzményeket teremtünk az ilyen kétes demokratikus manővereknek, hiszen ezek után bármelyik kormány, legyen az PSD vagy bármilyen más színezetű kabinet, hivatkozhat erre a precedensre és átpasszírozhatja a képtelenebbnél-képtelenebb ötleteit a költségvetési törvényben anélkül, hogy a parlamentnek lenne beleszólása. Persze, ott van a bizalmatlansági indítvány eszköze, amivel élni lehet, de sajnálattal láttuk, hogy ezúttal a pártok ezt nem használták ki, amivel jó okot adnak a PNL-nek arra, hogy Pilátusként mossa kezét.
Amúgy ez a kettős mérce nem újkeletű a román politikában, mint ismert a jobbközép kormányoknak, vagy a Cioloş-féle szakértői kormánynak szabad volt sürgősségi kormányrendeletekkel módosítania a büntetőtörvénykönyvet, az igazságszolgáltatás törvényeit, ha a PSD vetemedett erre, akkor már hatalmas felzúdulás volt. Nyilvánvalóan a szociáldemokraták is alaposan hozzájárultak káros tevékenységükkel ahhoz, hogy ennyire megcsappant a beléjük vetett választói bizalom, viszont az a zavaró leginkább, hogy a szabályok létét továbbra sem tartja fontosnak egyetlen párt sem. Mert ha az írott és íratlan szabályok fontosak lennének, akkor még eszébe se jutna senkinek, hogy nem egészen fél évvel a választások előtt kezdjen választójogi módosításokba, vagy közvélemény-kutatások eredményére hivatkozva indokolja meg az előrehozott parlamenti választások kiírását, mint ahogy tette ezt minap Klaus Iohannis. Ilyen alapon ezentúl évente akár több előrehozott parlamenti választást is szervezhetnénk, hiszen a választói akarat ugye szeszélyes, a közhangulat hamar változik. Hogy mennyire demokratikus felmérésekre hivatkozva előrehozott választást kierőszakolni, azt ki-ki maga döntse el…
Belegondolni se merek, hogy amennyiben a PSD hozott volna ilyen rövid idő alatt ennyi antidemokratikus intézkedést, akkor most éppen milyen lenne a közhangulat. Feltűnő volt, hogy Iohannis január 24-i jászvásári szereplését is inkább elhallgatta az árnyékhatalom által támogatott elnököt és jobbközép pártokat szimpatizáló média, de a közösségi oldalakon is nagy csend volt annak ellenére, hogy Iohannist nyíl színen kifütyölték és lehurrogták és a tüntetők jogosan számon kérték tőle és a liberálisoktól a nagy infrastrukturális beruházások hiányát. Próbáljuk meg elképzelni, milyen lett volna a hatása, ha például Viorica Dăncilăt hurrogták volna le, minden bizonnyal lépten-nyomon szembejött volna velünk egy kárörvendő posztolás, tévés vagy rádiós hír.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a PSD elsősorban magára vessen, hogy ennyire elvesztette a választók bizalmát, de nem tudok nem újból és újból rácsodálkozni a jobbközép tanultabbnak, felvilágosultabbnak tartott szavazórétegének passzivitására, amely hajlandó elfogadni az alapvető demokrácia szabályainak felrúgását csak azért, mert ezt a „mieink” csinálják, így hát nekik szabad. A demokrácia játékszabályainak felrúgása hosszú távon sokkal több rosszat tesz, mint amennyi hasznot hoz egy pillanatnyi politikai érdek kiszolgálása. Csak csodálkozni tudok, hogy a mobilis, világot látott, fiatal szavazók ezt nem mérik fel, és cinkos némasággal követik Iohannis és a liberálisok hetek óta tartó ámokfutását.
