Augusztusi vacsorajáték egy tordaszentlászlói lakásétteremben
Kaptam egy levelet. A postaládám amúgy is mindig tele van közleményekkel és meghívókkal, a lapzártás iramban erre is csak egy röpke pillantás jutott, s máris görgettem tovább. Este aztán megnyithattam. Meghívás egy rejtélyes vacsorára. A rövid levél olvasása közben már tudtam, elfogadom a meghívást. Onnan a dolgok felgyorsultak. Mire észbekaptam, elkezdődött a játék: egy titkos közösségi csoport tagja lettem. Úgy rejtelmes ez a csoport, mint jó régen a nagymama titokzatos szelencéje a lesötétített nagyszobában, ahova délután muszáj volt belopózni, míg gyököntött a hokedlin. Először csak kifigyeled, hol van. Aztán megérinted futólag. Harmadnap a fedelét veszed szemügyre gyorsan. Mígnem egy nap torkodban dobogó szívvel kinyitod...
Kedvenc boraikat kínálták (Fotó: Makkai Bence)
Egy kicsi Budapest és London találkozik Kolozsváron
Augusztusi hétfő este. Tordaszentlászló mellékutcája. Annak is a végefelé, szemközt az utolsó ház után már a távoli dombokra nyílik a világ. Amerikai konyha, rusztikus téglaszínű munkalap, a gerendás mennyezet dióbarna. Az asztal mellett lépcső visz a galériára, fejünk felett hatalmas tér, a falakon magas ablakok diszkrét-gazdagon lefüggönyözve. A komódon hatalmas hajómakett uralkodik, három fehér vitorlával. Kellemes félhomály. A minimalista asztalon a teamécsesek lángjában tízszeresen csillognak az üvegpoharak, evőeszközök, a vizeskancsó. A kertben termett füvek-virágok a nyári rét szabadságát hozzák. Edina és Erika pedig a titok nyitja ebben a rejtélyes kincsesdobozkában.
Leopold Erika újságíróként hosszú ideig Kolozsváron dolgozott, mígnem elege lett a hírekből és a politikából. Budapesten él, és éppen mostanság kacérkodik a hazatelepülés gondolatával. A főzés régóta szenvedélye, cukrásziskolát is végzett. Lételeme a kísérletezés, a hagyományos és innovatív főzés közötti természetes lavírozás, ő az, aki – mivel munkája nem házon kívül zajlok – akár hétköznap is csudafogásokat főzhet, és nem is egyet. Felfedezéseit, receptjeit nem titkolja, gasztrokalandozásairól lassan egy évtizede blogot ír (egigeropaszuly.blog.hu). A magyar fővárosban három éven át működtetett lakáséttermet, temérdek ötletét megvalósíthatta és sok-sok tapasztalatot szerzett, szinte adta hát magát az erdélyi ötlet. Hogy ehhez társként éppen Edinát kereste meg, az sem véletlen.
Molnár Fodor Edinát még a Kolozsvári Magyar Színház színpadáról ismerhetjük – és nem kizárt, hogy egy-egy szerepben még viszontláthatjuk majd. Évekkel ezelőtt Thália szekeréről repülőgépre szállt, és családjával az Egyesült Királyságba költözött. A szigetországban töltött évek a gyereknevelésen túl egész sor új távlatot nyitottak meg számára. Nyelvtanulástól kezdve az énekhang pallérozásáig, az önkénteskedéstől a főzésig sok minden belefért a mindennapokba, ugyanakkor érdekes utazásnak bizonyult az ottaniak életfelfogását felfedezni. Már akkor minduntalan a főzést dobta ki Edina számára az élet, hiszen kétszer is kiválogatták a leghíresebb brit főzőshowba, ám a Londonba költözéssel járó kihívás helyett ő inkább maradt a gyerekei mellett. Néhány éve aztán hazatértek, a nagyközönség Edinát ma már a kvartettjéről, jazzes koncertjeiről ismerheti a leginkább. Sokan akadhatnak, akik számára főzőtudománya sem titok, hiszen Edina rendszeresen főz jól beosztott szerény összegből hajléktalanoknak, és kuktaként a keze alatt már számos, kolozsvári nyilvánosságunk szintjén közismert személyiség megfordult színművészektől újságírón át pszichológusig. Edina ott sem elégedett meg a húsleves, krumplipüré és sült hétköznapiságával, valamiféle csavart, tündöklést mindig belevarázsolt a hajléktalanok menüjébe. De amit a lakásétteremben Erikával együtt produkálnak...!
Két kreatív konyhabűvész (Fotó: Makkai Bence)
Mi fán terem a lakásétterem
No, de hadd ingereljük még egy kicsit a kedves olvasók ízlelőbimbóit, és mielőtt a menüt és egy-két katartikus receptet ismertetnénk, nézzük meg, miből is áll ez a lakásétterem? Nem, nem egyenlő azzal, hogy áthívod a haverokat egy vacsorára, s ha nem sikerül a zöldséges rántotta és a tejszínhabos torta, netán az éppen aktuális világsztárséf receptje is biztos buktával végződik, még mindig kéznél a szalonna hagymával és a lekváros kenyér. Nem egyenlő azokkal a gurmand luxuséttermekkel sem, ahol minden fogás szemet gyönyörködtető és egytől egyig falatnyi, s bár egy vacsora alatt akár ötvenféle alapanyag is próbára teszi a közönséget, mégis gyakran éhesen távozik a vendég. És nem, korántsem borkóstoló, bár a vendégváró falat, a három fogás és a desszert mellé mind más-más isteni nedűt kóstoltunk.
Csendélet... (Fotó: Makkai Bence)
A világ első lakásétterméről többféle elmélet létezik. Az egyik szerint a kommunizmusnak köszönhetjük... A lakásétterem Kubában született, illegalitásban, amikor a hatalom betiltotta a magánéttermeket, a kantinok pedig ehetetlen fogásokat kínáltak. Egy másik elmélet szerint Kínában alakult ki ez a műfaj, amikor a kommunisták megnyirbálták az éttermek egyre inkább kapitalizmusra hajazó luxusjellegét. Csíki Sándor gasztroíró, gastro-coach, foodstylist, étteremkritikus szerint a lakásétterem természetesen Magyarországon született, és már száz éve, jóval a kommunizmus ideje előtt. Food@wine nevű blogja szerint a világ legelső lakáséttermének „elkövetője” az Újházi-tyúkhúsleves névadója, Újházi Ede színész, aki úgy próbált gyenge kocsmát működtető színésztársának segíteni, hogy fakanalat ragadott, és maga felügyelte-kóstolta a készülő ebédet, a vendégeket pedig válogatott népekből hívták, Herczeg Ferenc, Bródy Sándor, Gárdonyi Géza is megfordult ott – adta hírül 1930-as visszaemlékező cikkében Nagy Endre író a Nyugat hasábjain. Ma már széles körben elterjedt a lakásétterem műfaja Magyarországon, vannak specifikus kínálatok is, például zsidó ételeket vagy a cigány konyha remekeit kínáló kezdeményezések is. A lakásétterem a vendéglátó műfajban olyan, mint egy főnyeremény. Az sem ritka, hogy elismert sztárséfek vágnak bele, hiszen a lakásétteremben nem a főnök mondja meg, mi legyen a menü. Azaz de, ám ott a sztárséf maga a főnök, így kedvére játszadozhat a kreativitásával.
Seperc alatt elkészül a kókusztejes paradicsomleves: Hozzávalók: 4 db nagyobb paradicsom; 1 evőkanál szárított oregano; 3-5 dl kókusztej; só; bors. Elkészítése: Lehúzzuk a paradicsomok héját, és nem túl apróra felkockázzuk. Az oreganot, ha szükséges, lemorzsoljuk, majd száraz fazékban, állandóan kevergetve, elkezdjük pirítani. Amikor már elképesztő illatokat bocsát ki magából, de még nem égett meg – itt azért résen kell lenni –, beleöntjük a paradicsomot. Miután kifröcsögte magát, körülbelül 5–8 percig főzzük, majd levesszük a tűzről, és kicsit hűlni hagyjuk, majd botmixerrel pürésítjük, sózzuk. Visszatesszük a tűzre, felöntjük ízlés szerint kókusztejjel, és ismét felforraljuk.
Citromos tormás áfonyaszósz:Hozzávalók: 3 evőkanál áfonyalekvár, 2 evőkanál frissen reszelt torma, 3 evőkanál csípős mustár (dijoni), 1-2 ek tokaji borecet (muskotályból), ízlés szerint citrom leve, só. A hozzávalókat összekeverjük.
Blini céklával, tartine sült paprikakrémmel
Akárhogyan is, nagy esély van rá, hogy országunk első lakásétterme az Edina és Erika Diningstudiója legyen Tordaszentlászlón. Első vacsorájukra olyan fogásokat válogattak össze, amelyek távoli rokonai egy-egy erdélyi ételnek. Szeretik felkutatni ezeket a „rokoni szálakat”, roppant izgalmasnak találják megvizsgálni, hogy egyes ételek hogyan alakultak, változtak a különböző népek konyháiban, illetve mi lett belőlük, mire hozzánk kerültek. Az egyes fogásokhoz mesélnek is, történetek kerekednek ki, históriák és személyes élmények, de a vendégeknek arra is adnak időt, hogy egymással beszélgessenek. Ezúttal finom zene ment a háttérben, de tervezik, hogy extraként Edina is énekel majd alkalomadtán.
Házikenyér királybúzából sóskametélttel, sült paprikakrémmel, pirított dióval, ...
Hófehér tányérjainkon a színes blini várt, az oroszok vastag palacsintája. Oroszországon belül is többféle változata és mérete létezik. Állítólag hagyományosnak csak az a blini nevezhető, amely tönköly- vagy hajdinalisztből sül élesztővel, de készítik sütőporral, hígítják vízzel, tejjel, joghurttal, kefirrel. Általában valamilyen hallal vagy kaviárral kínálják. A nekünk készített blini feltétjeiben Erikáék eltértek a megszokottól, mert szerették volna megmutatni, mennyire sokoldalúan lehet felhasználni hagyományos alapanyagainkat. Így került az orosz palacsintadarabkára cékla tatár, kecskesajt, de szardella is.
A vendégváró falatka után a francia tartine jött. A „nyitott” szendvicsből négyfélét kóstolhattunk. Már maga a kenyér sem hétköznapi, saját sütéssel, királybúzából készült. A tönköly és tönkebúza keresztezéséből született, magas fehérjetartalmú, magyar nemesítésű búzafaj a speciális őrlési eljárás miatt az igen hasznos csíra és korpa apróbb részeit is tartalmazza. A kenyérszeletkék egyikén tehéntúró, pesztó, murok, petrezselyem és napraforgómag tornyosult, a másikon sóskakrém, rajta durvára tört főtt kukoricaszemek, majd sóskametélt, a harmadikon sült paprikakrém snidlinggel és pirított dióval, a negyediket már el sem sorolom, inkább megyek és gyorsan bekapok valami sokkalta prózaibbat a hűtőből...
Országomat az áfonyaszószért!
A kókusztejjel készült paradicsomleveshez az oreganót egyenesen Szicíliából hozták, benne zsenge csírákat harsogtathattunk fekete szezámmaggal, és hozzá betűtésztát adtak. Nem, ez nem laska, hanem tényleg tészta, Erika családi sós rudacskái, bazsalikommal megbolondítva. Az i betűn a pont pedig maga a leves...
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
