Ditrói Tamás (1950‒2012) üzenete
Vissza

Ditrói Tamás (1950‒2012) üzenete

Bonyolult hagyaték a Ditrói Tamásé, olyan rejtjelezett hátrahagyott üzenet, amelynek a megfejtése nem egyszerű, de távolról sem lehetetlen. Megkönnyíti ezt az a tény is, hogy a kolozsvári Művészeti Múzeumban rendezett gyűjteményes emlékkiállítása két alkotói tevékenységének és két tematikájának produktumait, illetve variációit vonultatja fel. Szobrászat és festészet, ezen belül pedig az egyik témája a tengeri kagyló, a másik pedig az örök nő köré épül.

(Elhangzott kedden, április 23-án a Művészeti Múzeumban, a kiállítás megnyitóján.) 

Érdekes körülmény, hogy ennek a rendkívül értékes hagyatéknak a kiállítására éppen a kolozsvári Művészeti Múzeumban kerül sor, abban az intézményben, amelyet 1950-ben édesapja, a közülünk szintén elköltözött Ditrói Ervin művészettörténész alapított, és amelynek ő volt az első legendás igazgatója is.

Fia, Tamás, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola 1973-as szobrász végzettje, a diplomájának átvétele után egy évvel kivándorolt Izraelbe, az ő munkáival való megismerkedésre tehát a kolozsvári és az erdélyi művészetpártoló közönségnek eddig nem volt alkalma. Csak néhány szakembernek adatott meg az a privilégium, hogy külföldön élő művészek híradásai révén ‒ és itt elsősorban a szintén Kolozsvárról elszármazott, Svájcban élő és alkotó Valentin Lustigra gondolok ‒ ezekkel a munkákkal, Ditrói Tamás művészi tevékenységének termékeivel megismerkedhessen. 

Ditrói Tamás akkortájt született, 1950-ben, Kolozsváron, amikor édesapja a múzeum megszervezésén munkálkodott. Két holokauszt túlélő egyetlen gyermeke volt. Édesanyját Auschwitzba deportálták, a háború után pedig a Brassai líceumban tanított történelmet, édesapja viszont a munkaszolgálatból menekült el, és csatlakozott a Tátrában harcoló partizánok egyik csoportjához. Nem csoda, hogy ez a keményen megkínozott emberpár a gyermekét fokozott féltéssel nevelte fel. Amikor tehát Ditrói Tamás műveit szemügyre vesszük, pillanatig sem feledkezhetünk meg erről a körülményről, amelynek nyomait, amint azt látni fogjuk, a kiállított alkotásokon is felfedezhetjük.

Mert mit is üzen nekünk Ditrói Tamás tengeri kagylója? A kagyló ugyanis sok mindent jelképezhet. A képzőművészetben ‒ irodalmi előzmények után ‒ asszociálták már mások is például a megkérdőjelezhetetlen szépséggel, annak megszületésével. A legismertebb Sandro Botticelli Vénusz születése című reneszánsz remekműve, amelyet a firenzei Uffizi galériában őriznek, és amely éppen azt a pillanatot rögzíti, amikor a szépség, a szerelem és a termékenység istennője, abban a kagylóban, amelyben megszületett, Zephürosz szélisten és hitvese segítségével eléri Ciprus partjait. A tökéletes harmóniájú alkotás azonban borzasztó történetre épül, Vénusz világra jötte ugyanis kegyetlen körülmények nyomán vált lehetővé: Zeusz kasztrálja apját, Kronoszt, heréjét pedig a tengerbe veti, ahol annak spermája megtermékenyíti a kagylót, és ebből az aktusból születik meg az érzékien szépséges Vénusz.

A kagyló ‒ amely motívumként végigkíséri a reneszánsz és a barokk alkotásait, de ott látható a Cézanne fekete márványórás impresszionista csendéletén is ‒ sok más esetekben is az érzékiséget sugallja, és ez a jelentése Ditrói Tamás munkáiban is tetten érhető. Nála azonban a sérülékenységet is szimbolizálja, és ezzel tulajdonképpen az emberre utal. Mert valóban sérülékenyek, törékenyek, kiszolgáltatottak vagyunk. Olyan lények, akiket erőszakkal ki lehet tépni a környezetükből, megfosztani mindenüktől, amijük van, és megsemmisíteni csupán azért, hogy birtokolt javainkat az agresszorok elsajátítsák, és pozícióikat elfoglalják. Ezt ‒ Valentin Lustigtól tudjuk ‒ Tamás is megrémülve tapasztalta, amikor a Vörös-tenger mélységeiből általa kihozott két kagylót az egyik erre felkért beduin nagy rutinnal és teljes közömbösséggel „preparálta”, azaz megölte a kagylóhéjakban élő lényeket, és ezáltal a kagyló házát elvihető emléktárggyá változtatta. Ha eddig kétségeink lehettek is a művész valós szándékait illetően, ez a sorozat meggyőzően bizonyítja azt, amiről Lustig beszél: hogy Ditrói a tengeri kagyló-sorozatába a saját életrajzát sűrítette bele.

{Tovább olvasható még 611 szó.}
Amiatt is remek szimbólum ebből a szempontból a kagyló, mert ‒ gondoljuk csak végig ‒ megszületésétől fogva a haláláig építi és növeli a házát, akárcsak a csiga, ennek a típusú tevékenységnek a másik ismert mestere. S felépített házukat, amely minden, amijük van, mindenhova magukkal viszik, amiért őket ismét csak csodálni lehet. De csodálatunkra az
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, 

EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Narancs színű vészjelzés Kolozs ...
EP-választás - Kelemen Hunor: az ...
Cannes – Dél-koreai thriller ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ