Digitális szülőség: bukósisakkal nevelni a virtuális térre

Digitális szülőség: bukósisakkal nevelni a virtuális térre
A kiskorúak internetes szokásairól, az online felületek veszélyeiről, az internet és az elektronikus eszközök okozta függőség kialakulásáról beszélt dr. Varga Felicia, a magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány Gyermekjogi Központjának tagja az Engame Akadémia által szervezett Digitális szülőség című online előadásában.

Tagadhatatlan, hogy a mai gyerekeket születésüktől kezdve elektronikus eszközök veszik körül; „telefonnal a kezükben születnek” – mondják. A digitális tér természetes és szerves része az életüknek. Kapcsolataikat online építik, a világjárvány miatt online tanulnak, okos eszközeiken szórakoznak, a közösségi média platformjain vállalják fel személyiségüket. Mindezek tükrében Varga Felicia arra figyelmeztet, hogy fontos már egészen korán megtanítani a gyerekeknek az internet és az okoseszközök megfelelő használatát.

A szülő ebben is szerepmodell

Már a fiatal gyerekek körében megfigyelhető a multitasking jelensége: képesek egyszerre sms-ezni, chatelni, a közösségi médián posztolni és játszani. Az előadó szerint ez a jelenség ijesztő, hiszen minél több célra használja a kiskorú az elektronikus eszközeit, annál nagyobb veszély fenyegeti az online közegben. Kockázati tényezőt jelent az idegenekkel való kapcsolatfelvétel, de akár online bántalmazás vagy internetes pedofilhálózatok áldozatául eshet, valamint képernyőfüggővé válhat a gyermek. A képernyő előtt töltött időbe beletartozik a telefon, számítógép, táblagép, televízió, de akár az okosóra használata is. Ez a gyerekek esetében átlagosan napi 7-8 óra eszközhasználatot jelent. Az előadó szembesítette a résztvevőket azzal, hogy ha a fiatal 4-8 órát iskolában tölt, és a nap további részében az online térben van jelen, akkor valójában csak az alvásra marad ideje. A szülőknek viszont tudatosítaniuk kell, hogy az online tér a mindennapi történések nem kézzelfogható, de valós helyszíne, így a gyerekekkel elengedhetetlen ismertetni a virtuális világ helyes használatát.

Mi, felnőttek is minden nap használjuk digitális kütyüjeinket. Elég, ha csak a reggeli ébresztőre, a napi hírolvasásra, telefonálásra, filmnézésre gondolunk, és még nem is említettük a közösségi médiában való jelenlétet. Tíz felnőttből – saját bevallásuk szerint – hat tartja magát telefonfüggőnek. Varga Felicia arra buzdít, hogy a felnőttek ismerjék meg saját internetes szokásaikat; figyeljék meg, mikor és hogyan csökkenthetnék eszközeik használatát. Ugyanis a szülők a mintaadók a gyerekeik szemében. A szülői magatartás nagyban befolyásolja, hogy már 5-6 évesen internet/telefonfüggővé válhat a kiskorú. Jellemző, hogy a szülők a digitális eszközt bébiszitterként alkalmazzák, stresszoldás, unaloműzés céljából adják az 1-2 éves kezébe, de persze az eszközt jutalomként is megkaphatja, de büntetésképp is megvonhatják a gyermektől. Ezek az impulzusok apró szokásminták, amelyek rétegekben tapadnak egymáshoz, majd nagyobb korban szorongáshoz vezethetnek. A függőség és a további netes veszélyek tekintetében a gyerek akkor sérül az online térben, ha nincs kellőképpen felkészítve, ha a felnőtt nem tudatosítja magában, hogy ő egy szerepmodell.

Tartsunk családi digitális detoxhétvégéket

Varga Fecilia úgy véli, az ideális megoldás három alapelvből indul ki. Az egyensúly elve szerint a szülőnek el kell fogadnia, hogy az internetet és az okoseszközöket nem lehet kizárni a gyerek életéből, rá kell jönnie, hogy nem érdemes őt eltiltania azok használatától. A jó hír az, hogy a digitális szülőség is tanulható, de ehhez felnőttként informálódni kell a digitális világról, annak veszélyeiről. Bizalmas kapcsolatot kell kialakítani a gyermekkel, és beszélni vele az online kapcsolatokról, a magánéletről, a posztolásról, önmaga megmutatásáról. „Szülőként, ha a gyereknek biciklit veszel, utána nem engeded egyből útjára. Előbb bukósisakot vásárolsz neki, térdvédőt, majd a bringa után szaladva tanítod őt, és végül elengeded. Így kell megtanítani a gyereket a digitális tér használatára is, lépésről lépésre haladva.” – példálózott az előadó.

A szerepmodell és szabályok elve szerint előre átgondolt szabályokat kell létrehozni, amelyek a család minden tagja számára egyértelműek, és a felnőttek is kötelezően betartják azokat. Varga Felicia szerint jó megoldás lehet, ha a szülők 3-tól 6 éves korig minimalizálják az eszközök jelenlétét a gyerek előtt. Az is hasznos, ha a kiskorút is bevonják a szabályok kialakításába. Ha a család minden tagja betartja ezeket, akkor a gyerek is alkalmazni fogja, hiszen ezt tanulja és látja a szüleitől.

A stratégia elve szerint kis lépésekben kell haladni. Az előadó azt tanácsolja, kezdő lépésként a család minden tagja dokumentálja, hogy hány órát internetezik egy héten. Ezzel szembesülve általában a kamaszok döbbennek meg leginkább. Ezt követően érdemes összeírni, hogy minek a rovására megy a telefonozással töltött idő. Majd olyan gyakorlatok elvégzése ajánlott, amelyek csökkentik a képernyő előtt töltött időt, mint például digitális detoxhétvégék beiktatása a család életébe.

Dr. Varga Felicia a Hintalovon Alapítvány kutatási eredményeire hivatkozva elmondta, a gyerekek 82%-a szüleitől vár információkat a biztonságos internethasználatról, a szülők elsődleges feladata tehát a telefon-internethasználat tiltása nélkül felkészíteni a kiskorút arra, hogy biztonságos digitális lábnyomot hagyhasson a virtuális közegben.