Csörte
Vissza

Csörte

Politikai szópárbaj tette mozgalmassá a hétvégét a hazai közéletben – a sportszerű párbajtól eltérően aligha mondhatjuk, hogy ezek versenytársak – , az ellenfelek vérmérsékletüktől, szókincsüktől függően igyekeztek szónoklataikkal hatást kelteni, és azt a végletekig fokozni. Mindenki, aki számít a hazai politika frontvonalán, nyilatkozott és üzengetett egymásnak.

Kezdjük talán az állam első emberével, Klaus Johannisszal, aki az Európai Néppárt helyi és regionális vezetőinek bukaresti csúcstalálkozóján szólalt fel, nem is annyira román államfőként, mint inkább a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szószólójaként, és önmagát is népszerűsítőként. Persze, azzal nem okozott meglepetést, hogy fő mondanivalója a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) bírálata volt, amelynek politikusait hamis hazafisággal, látszatnacionalizmussal, kétszínűséggel vádolta. Egyrészt Európa-ellenesek, az unió értékeit lekicsinylik, félelmet és bizonytalanságot keltenek, másrészt épp ezáltal próbálnak szavazatokat szerezni jelöltjeiknek a kritizált unió intézményeibe. Az egyetlen lehetséges alternatíva, az államfő szerint, csakis a liberális párt lehet, amely elhivatottan európai, kiáll a demokrácia és jogállamiság mellett. Ennél egyértelműbb kampányolást el se lehet képzelni, de ha meg is szokhattuk Johannistól, mégis zavar, hiszen mindezt „pártatlan”, „független” államfőként teszi folyamatosan.           

A viszontdicséret sem maradt el Ludovic Orban, a PNL elnöke részéről, aki meg Klaus Johannist repítette a magasságokba, és az elismerés ezúttal már nem is az államfőnek, hanem az államfőjelöltnek szólt. Akinek a szíve minden nap a PNL-ért és Romániáért dobog, mondta. Orban történelmi példával is előhozakodott, érdekes összefüggésben. A lengyel lovasság krémjét, a szárnyas huszárokat emlegette, akik elsöprő csatában legyőzték a Bécset ostromló törököket a tizenhetedik században, és így sikerült megőrizniük Európát olyannak, amilyennek ma ismerjük. Orban szerint a szárnyas huszárok ismét készen állnak a harcra – tehát a liberálisok készek megvédeni Európát, és a csatát itthon már akár megnyertnek is tekinthetik, állította a PNL vezetője. Ennek alátámasztására egy felmérésre hivatkozott, amely Johannis elsöprő győzelmét és a PNL-nek a PSD-t túlhaladó népszerűségét mutatta ki. Állítólag. Mert az ellenfél épp ellenkező statisztikai eredmények birtokában van… Ennyit a megrendelt statisztikákról. Visszatérve Orban „csatakiáltására”, talán jobb nem belegondolni, mit is akart a szárnyas huszárokkal példázni, meg az osztrák főváros ostromával, az elkergetett törökökkel, a lovassági rohammal… Remélhetőleg, csak a PNL pártvezér fejében dúl háború, vagy egyszerűen a gondolatait kergette egy jól hangzó hasonlat kedvéért.

Liviu Dragnea, a PSD elnöke hétvégeken a párt területi gyűlésein igyekszik fokozni a hangulatot és növelni az elszántságot párttársaiban. Úgy érzi, saját pártjukban a legnagyobb az egység, az erő meg a hazaszeretet. A „jobboldal diskurzusa idegengyűlölő, fasizmushoz közelítő”, mondta, és tudni vélte, hogy ellenfelei azért idegesek, mert „Románia kezd felébredni”. Minden bizonnyal van igazság a megállapításaiban, csak az a kérdés, ki mit ért felébredés alatt, és főleg ki ellen. Mert a közhangulat eléggé megosztott, és sem a PSD, sem Dragnea nem áll a népszerűség csúcsán, főleg, ha korrupcióról, igazságügyi törvényekről, börtönbüntetésről esik szó. Ezekhez a kifejezésekhez már szinte rokonértelmű szóként kapcsolják a PSD-t és elnökét.

Végül Calin Popescu-Tariceanu, a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) elnöke, aki Konstancán népszerűsítette saját EP-jelöltjeiket, tett még hozzá kijelentéseivel a hétvégi politikai csörtéhez. Habár az ő felvetése mélyebb elemzést kíván, arról az alkotmánybírósági döntésről lévén szó, amely kimondta, hogy nem sérti az alaptörvényt, ha népszavazást írnak ki az EP-választás napjára. Tariceanu – mondhatni helyesen az ő szemszögéből – két dologra mutatott rá ennek kapcsán: egyik az alkotmányossági szempont, ami szerinte rendben van, tehát nem alkotmányellenes a népszavazás megszervezése; a másik a politikai időszerűség. Szerinte cseppet sem időszerű, sem nem szerencsés dolog népszavazást is tartani bármely más választással egyidőben, legyen az parlamenti, helyhatósági vagy adott esetben európai parlamenti, mivel fennáll a veszélye a választás eltérítésének, eltorzításának. Ami valóban elgondolkoztató helyzetet teremthet: az államfő, ha megszervezi a népszavazást igazságügyi törvények és korrupció témában egyidőben az EP-választásokkal, kitűnően tudná mozgósítani a kormányelleneseket, növelné a részvételt , és saját magát is népszerűsítené a közelgő államfőválasztásra.

A szónokok tehát már üzennek a politikai ellenfelek mellett a választóknak is. Hiszen rövid az idő a május 23-án kezdődő európai parlamenti választásokig, és már az államfőválasztásra is készítik a szavazókat, annak ellenére, hogy még csak Johannisról köztudott, hogy ismét megpályázza ezt a tisztséget. És ebben a csörtetésben hol, milyen helyzetben találhatjuk magunkat mi, magyar kisebbségként? Érdemes meghallani ilyenkor a megjegyzéseket, például amit Liviu Dragnea mondott a közigazgatási törvénykönyv kapcsán, amelyet korábban Klaus Johannis államfő kifogásolt többek között azért, mert (engedékenyebben) előírta a kisebbségek anyanyelvhasználatát illetve több előnyös(ebb) helyzetre adott lehetőséget ezen a téren. Dragnea ugyanis azt nyilatkozta arra vonatkozóan, miszerint támogatna-e olyan előírást, amely alapján lefordíthassák magyarra a helyi közigazgatási okiratokat, hogy „majd meglátjuk, de valószínű nem”. Tehát olyan idők jönnek, amikor nemhogy követelni, de talán egyezkedni sem igen lesz lehetőség magyar érdekek ügyében. Mert továbbra is úgy érzik sokan a politikában, hogy magyarság ellenességgel nagyobb népszerűségre tehetnek szert, meg éppenséggel eszerint alakítják a politikai- és közhangulatot.    

 

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Jereván és Tbiliszi: nyolc nap alatt az ...
Magyar filmek is indulnak a szarajevói ...
Folyó menti szeméthegyek miatt ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ