- Ön szerint melyek azok a nagyobb környezetvédelmi problémák, amelyekkel Románia lakossága jelenleg szembesül?
– Az egyik legnagyobb probléma véleményem szerint, a nagyvárosokban jelentkezik, ahol a jelentős autóforgalom miatt nagyon nagy a légszennyezés – ez immár probléma Kolozsváron, Bukarestben, de más nagyobb településeken is. Nyilván az ipar is szennyezi a környezetet, figyelmet kellene fordítani, hogy az ipari létesítmények többet fektessenek be környezetvédelmi célokra, próbálják tevékenységüket ilyen szempontból biztonságossá tenni.
Mindamellett, bár a lakosság egészségét közvetlenül nem érinti, a környezetre nézve káros, és vizuálisan is szenved az ember a megyei utak szélén, erdőkben, folyók mentén eldobált szemét látványától. Sokat kirándulok, biciklizem, s főként a megyei utak mentén látok rettenetesen sok hulladékot; ezek főként építkezésekből származnak, de nagyon sok pillepalack is szennyezi például az Aranyost, amelyeknek jó részét a felső folyásánál levő településeken dobják bele a folyóba, s ezeket sodorja aztán magával tovább.
- Sokak számára a lakosság fogyasztásának/hulladék termelésének visszaszorításánál sokkal fontosabb lenne az ipari cégek okozta szennyezés csökkentése. Milyen politikai eszközökhöz lehetne folyamodni, hogy valós változást lehessen az ipari létesítmények környezetszennyezésének visszaszorítását illetően elérni?
– Mivel nem vagyok környezetvédelmi szakember, nem tudom egyértelműen kijelenteni, miből származik a nagyobb szennyezettség; mindamellett, ha például Marosvásárhely példáját nézzük, megállapíthatjuk, hogy valóban nagyfokú szennyezést okoz az ottani vegyipari kombinát tevékenysége. Az ipari létesítményeket illetően olyan szabályokat, törvényeket kell meghozni, amelyek kötelezzék a gyártulajdonosokat, ipari beruházókat arra, hogy figyeljenek oda a környezetvédelemre, és a gyártás során környezetvédő technológiákat alkalmazzanak.
- Ön milyen módon igyekszik öko-lábnyomának „zsugorítására”?
– Én már régóta nagyon keveset használom a városban az autómat; csak akkor ülök a volánhoz, ha a nap úgy alakul, hogy az irodából valahova vidékre kell mennem. De ha csak a városban van dolgom, akkor vagy gyalog, vagy biciklivel, vagy tömegközlekedési eszközzel járok. Ez az egyik mód, ahogyan a magam részéről megpróbálom a légszennyezést csökkenteni.
Másrészt, próbálok egyre kevesebb műanyagot használni; nyilván, nem tudom a műanyagokat teljesen kiiktatni, de az utóbbi időben tettem egy konkrét lépést: nem vásárolok otthonra ásványvizet, mivel az üzletek többségében ez csak pillepalackos kiszerelésben érhető el. Vettem egy szűrőberendezést, amelyet a konyhai csapra szereltem, és szűrt vizet iszom, amelyből egy üvegpalackban is tárolok a hűtőszekrényben, arra az esetre, ha hidegebben szeretném fogyasztani. Ugyanakkor, szelektíven gyűjtöm a hulladékot – ez most már kötelező is egyébként Kolozsváron – otthon odafigyelünk arra, hogy a használt műanyagtárgyakat elmossuk, tehát úgy gyűjtjük szelektíven, hogy újrahasznosítható legyen.
- A globális felmelegedés sokak szerint csak mese, „ráérünkarramég” gondolni, cselekedni… A fiatal nemzedék sokkal fogékonyabb, hogyan tudjuk érdekeltté tenni az idősebb generációt?
– Ez a téma vita tárgyát képezi, sajnos valóban hit kérdése bizonyos emberek számára. De nem vagyok abban biztos, hogy csak a középkorú, vagy az idősebb generáció körében vannak olyanok, akik nem tekintik a globális felmelegedést valós problémának. A magam részéről, próbálok minél több tudományos cikket elolvasni és megosztani. Beszélni szoktam a kérdésről a barátaimmal, de a szélesebb ismerősi körömhöz tartozókkal is, próbálom tematizálni a problémát. Románia nyilván nem tudja egyedülállóan megoldani ezt a kérdést, amíg a nagy globális szereplők is be nem állnak a sorba, hogy konkrétan tegyenek is a globális felmelegedés ellen. Viszont, ez nem azt jelenti, hogy nem kell foglalkoznunk a problémával, és egyéni szinten igenis törekednünk kell arra, hogy az „öko-lábnyomunkat” valahogy csökkentsük.
