(A kordokumentumokat válogatta és rendelkezésre bocsátotta: Kassay Ildikó. Összeállította: Kerekes Edit. Szerkesztő: Tibori Szabó Zoltán.)
A kommunista rendszer számára a katolikus egyház rendkívül súlyos problémát jelentett, ugyanis spirituálisan és egyházjogilag egyaránt a Szentszéknek rendelte alá magát, amelyet a kommunisták „a nemzetközi reakció központjának” tekintettek. A kommunista rendszer idején a római katolikus egyház megtűrt státussal rendelkezett, mint ahol hatalmát az állam csak részlegesen érvényesíthette. A törvény szerint, valamennyi egyháznak saját statútumot kellett a vallásügyi minisztériumhoz jóváhagyásra előterjesztenie. A római katolikus egyház javaslatát, amelyet 1948. október 24-én Márton Áron, Anton Durcovici és Iuliu Hossu püspökök ismertettek, a kormány elutasította.
Az 1945 tavaszán, Kolozsváron berendezkedett kommunista hatóságok Boga Alajos kanonokban, konzervatív magatartása miatt, lehetséges ellenfelet láttak, akit azonnal „a népi demokratikus rendszer ellenséges elemévé” minősítettek. A Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye helynökévé történő kinevezése után, Boga Alajos 1948 januárjában Fehérvárra költözött, és Márton Áron püspök fő munkatársa lett. Költözésével egyidejűleg a Fehér megyei sziguránca megfigyelése alá került. Márton Áron püspököt 1949. június 21-én letartóztatták, útban a tövisi vasútállomás felé, ahonnan vonattal utazott volna Bukarestbe. Gyanakodva arra, hogy letartóztatása készülőben van, Márton Áron előzőleg két titkos ordináriust (ordinarius substitutus) nevezett ki esetleges helyettesítésére: Boga Alajos és Imre Sándor helynököket. Boga Alajos 1949. június 30-án levelet írt Stanciu Stoian vallásügyi miniszternek, tájékoztatást kérve a Márton Áron püspök helyzetéről, aki Bukarestbe nem érkezett meg, de a bő egy héttel korábbi távozása után haza sem tért. Levelére választ nem kapott.
Már a kommunista időszakot megelőzően is megfigyelték Boga Alajost. Titkosszolgálati jelentés 1945 novemberéből.
Márton Áron püspök letartóztatása után a titkos ordináriussá kinevezett Boga Alajos helynöktől ismételten kérték, hogy fogadja el a római katolikus egyház statútumának megszerkesztését, a kommunista hatóságoknak megfelelő változatában. Boga Alajos a hatóság javaslatait határozottan elutasította, azzal az indokkal, hogy ezt az ügyet elsősorban a Pápai Nunciatúrával kell megtárgyalni, amely a Szentszék romániai képviselete. Boga Alajos helynököt 1950 tavaszán két ízben is Bukarestbe hívták, a Vallásügyi Minisztérium képviselőivel tárgyalni a római katolikus egyház statútumának a rendszer által preferált változatban történő elfogadásának lehetőségéről. A hatóságok minden erőfeszítése dacára Boga Alajos nem módosította viszonyulását, továbbra is hű maradt a Márton Áron püspök által megfogalmazott elvekhez. Az egyházpolitikai iratok egyértelműen azt mutatják, hogy a hatalom valamennyi egyházi eseményt veszélyesnek tartott, és a csíksomlyói búcsú közeledése miatt, a hírszerzés tevékenysége is fokozódott.
A szekuritáté 1950. április 17-i feljegyzése összefoglalta a helynök tevékenységét, hangsúlyozva a római katolikus vallás statútumának és az állammal való kapcsolatának problémáját. A dokumentum végén javasolták a római katolikus helynök letartóztatását: „Figyelembe véve a fentieket, valamint Boga tervezett szerepét a csíksomlyói búcsú rendszerellenes megmozdulássá történő átalakításának előkészítésében, javasoljuk diszkrét letartóztatását és kivizsgálását. A letartóztatási javaslatot a Belügyminisztérium 1950. május elején elfogadta, és annak végrehajtásával a szekuritátét bízta meg. A szekuritáté átfogó akciója során, 1950. május 11-éről 12-ére virradóra, Boga Alajost elhurcolták a gyulafehérvári püspökség székhelyéről, és a Belügyminisztérium bukaresti fogdájába szállították.
Részlet a Boga Alajos letartóztatásának éjszakáján végrehajtott műveletet összefoglaló titkosszolgálati jelentésből
Boga Alajos helynök letartóztatása a szekuritáté összetett intézkedéseinek keretében zajlott, amelyek célpontja a csíksomlyói ferences kolostornál szervezett éves zarándoklat „meggátolása” volt. Boga Alajosnak a Büntetőeljárások Osztályán összeállított 6504. számú bűnvádi aktájában megtalálható az a dokumentum, amely a csíksomlyói búcsú megakadályozására kidolgozott akcióterv keretében addig megtett intézkedéseket összefoglalta:
„– A hadügyminisztérium eddig két hegyivadász és egy tüzérségi ezredet rendelt a helyszínre, a megfelelő alegységekkel együtt. Ezek az ezredek meghatározott területeken az előírt gyakorlatokat fogják végezni. A rendőrség elkezdte a milicisták diszkrét behívását a környékbeli őrsök állományainak megerősítésére.
– Ugyanakkor a rendőrség figyelmeztette azokat az árusokat, akik a csíksomlyói zarándoklatra el szoktak menni, hogy maradjanak otthon. A rendőrség összeállította a községek (települések) fontosabb agitátorainak, kulákjainak névjegyzékét, akiket a szekuritáté szervei figyelmeztettek, hogy maradjanak otthon, és ne keltsenek feszültséget.
– Az óvintézkedések pontosításáig, május 14., hétfő reggelre a Milícia Országos Igazgatósága Brassóba összehívta a megyei parancsnokok értekezletét. A szekuritáté vezetői intézkedjenek a Boga Alajos helynök és a Baritz Dénes vezette négy agitátor pap letartóztatásáról.
– A brassói, a jászvásári, a kolozsvári Népi Szekuritáté Tartományi Igazgatósága összeállította azoknak a papoknak a jegyzékét, akiket meglátogatnak, és figyelmeztetnek arra, hogy tilos zarándoklatra buzdítaniuk, továbbá a szétszórt barátpapok és apácák jegyzékét és a megfigyelés alá nem vont agitátorokét, megfigyelésük érdekében.
– Május 15. reggelre összehívják a Népi Szekuritáté Igazgatóságainak igazgatóit, hogy helyzetjelentést tegyenek, és további parancsot kapjanak.”
Boga Alajos 1929-ben
A börtönben Boga Alajost többször is kihallgatták, a közelgő búcsúról is nyilatkoznia kellett.
Nyilatkozat
Alulírott Boga Alajos pápai prelátus, a gyulafehérvári egyházmegye püspöki helytartója, Alba Iulia, Str. Marx 27. szám alatti lakos, a következőket nyilatkozom:
A csíksomlyói búcsú eredete visszanyúlik az 1571. május havában, pünkösd szombatján, a Hargita-hegy Tolvajos nevű tetején, a csíki katolikus vallású mindkét nembeli hívő népnek János Zsigmond erdélyi fejedelem hadain, a csíksomlyói Szűz Mária védelme alatt aratott győzelméig, aki az unitárius vallást reá akarta kényszeríteni a csíki székelységre is. (Újabb kutatások szerint a búcsú 1567-es eredetmítosza csak a 18. században keletkezett, a zarándoklat 15. századi vagy annál is korábbi kezdetei a helyi ferencesek középkori Mária-tiszteletéhez kapcsolódnak – szerk. megj.)
István alfalvi [gyergyóalfalui] pap vezetésével egész Csíkból sok nép gyűlvén össze, kapákkal és kaszákkal, meg fejszékkel felfegyverezve, elűzték a fejedelem hadait, s azután diadalmenetben visszatértek a csodatevő Szűz templomába, hol hálát adtak a győzelemért. Azóta a csíki kat. [katolikus] nép s később a kat. [katolikus] székelyek is ennek a győzelemnek emlékére évenként, pünkösd ünnepén, elzarándokolnak Csíksomlyóra, s buzgó imádsággal és ájtatos énekléssel ülik meg ezt a napot.
Ebben az évben, melyet a Szentatya jubileumi Szentévnek nyilvánított, ha a csíksomlyói búcsú megtartatik, ezen alkalommal a hívek az előírt és előttük is ismeretes feltételek mellett, amelyek tisztán hitbéli feltételek, a zarándokló hívek megnyerhetik a Szentévben elnyerhető kegyelmet, mivel ezek a hívők a sok nehézség miatt nem tudnak az Örök városba (Rómába) elzarándokolni.
A búcsúnak helybeli megszervezése a Szt. Ferences rendet illeti, mely rendnek Provinciálisa jelenleg P. dr. Benedek Fidelis, aki Kolozsváron lakik.
Csíksomlyón a búcsúsok házigazda szerepét az ottani Szt. Ferenc-rendi ház látja el, míg az istentiszteletek és más lelki szükségletek megtartását az összes megjelent papok végzik. Régi szokás szerint, pünkösd ünnepe előtti vasárnaponként az egyes egyházközségek hívőinek a helybeli lelkészek hozzák tudomására a búcsú megtartását, és ők teszik meg a szükséges előkészületeket.
A búcsú nagyobb része rendesen gyalog vallásos körmenetben teszi meg az utat hazulról Csíksomlyóra és vissza, ezek éjszakájára Csíksomlyón vagy a szomszédos községekben nyernek szállást és elhelyezést. Pünkösd szombatján, szokás szerint du. 3 órakor veszi kezdetét az összes beérkezett keresztaljákból alakult általános körmenet a somlyói szent hegy körül, amelyet rendesen a püspök vagy az ő távollétében más főpap végez, szentbeszéddel.
Az idei csíksomlyói búcsúról csak annyit tudok, hogy Lestyán Ferenc karcfalvi plébános felterjesztésében kérdést intézett hozzám az egyházi körmenetek és [a] csíksomlyói búcsú megtartása érdekében, mivel a húsvéti feltámadási körmenetet a legtöbb csíki egyházközségben nem lehetett megtartani.
A felterjesztésre azt feleltem, hogy nincs tudomásom olyan hatósági rendeletről, amely a szokásos körmenetet eltiltaná, ami megerősíti azt is, hogy több helyről jött jelentés a húsvéti körmenet zavartalan megtartásáról.
Ugyanakkor azt feleltem neki, hogy nem tartom célszerűnek magasabb hatóságokhoz fordulni ebben az ügyben, hanem kérjék az engedélyt a helyi hatóságoktól.
Különben, az ez évi csíksomlyói búcsú ügyében Salamon Imre pisli [elírás; helyesen: piski] plébánostól feltett ama kérdésre, mi történik abban az esetben, ha a hívek engedély nélkül is megjelennek a búcsúban, nem tudtam határozott véleményt nyilvánítani, hogy meg fogják tartani a búcsút vagy elhagyják, mivel én sem szóval, sem írásban nem adtam senkinek semmiféle utasítást, de valószínűnek tartom, hogy a hivatalos búcsú ebben az évben elmarad, legfeljebb a helybeli és [a] közeli községekből jönnek hívek, kiknek magatartásáért a felelősséget viselnie kell a Ferenc-rendi ház főnökségnek, illetve Hajdú Leander házfőnöknek.
Fenti nyilatkozatom magam szerkesztettem, és ezennel saját kezemmel aláírom.
Aláírás (kék tintával)
Boga Lajos
Többszöri kihallgatás után, 1950. május 18-án, a szekuritáté levelet íratott a fogvatartott püspöki helytartóval.
Valamennyi Főtiszt. Főesperesnek és Valamennyi t. Plébánia Hivatalnak,
A közeledő pünkösd ünnepe alkalmával szokásos csíksomlyói búcsú kapcsán szeretettel és bizalommal közlöm Főtisztelendőségeiddel, Tisztelendőségeiddel, hogy egyházmegyénk mai nehéz körülményei között célszerűnek, egyházi érdekeinkre hasznosnak, s drága katolikus híveink nyugalmára és lelki békéjére üdvösebbnek tartom, ha ebben az évben Csíksomlyón a hivatalos búcsú elmarad. Alapos megfontolás és tudomásomra jutott egyes adatok és híresztelések késztetnek erre az elhatározásra.
Ehelyett helyesen és a lelkek érdekében járnak el Tisztelendő Paptestvéreim, ha híveinknek okos tapintattal, papi szerető lélekkel rendelkezésre állnak, hogy a szentgyónás elvégzésével minél többen elnyerjék a búcsú kegyelmeit, különösen a Szentévre meghirdetett kegyelmi kincseket. Imádkozzunk kölcsönösen egymásért, s e szent napokon mindnyájan a csodálatos somlyói Szűz Máriához, aki mindig érkezett segítségét most sem fogja megvonni népétől, hanem elhozza mindnyájunknak a megbékélés és lelki béke áldott napját.
Kelt București, 1950. május 18., Urunk Mennybemenetelének ünnepén.
Aláírás: Boga Alajos püspöki helytartó.
Boga Alajos kézírásos nyilatkozata hírszerzési dossziéjából
A vizsgálati eljárás során adott első nyilatkozatai és a cellájában elhelyezett informátor tájékoztató feljegyzései alapján, a szekuritáté nyomozási igazgatóságának tisztjei 1950. május 19-én összeállítottak egy feljegyzést, amely a katolikus helynök válaszait a katolikus egyház és az állami hatóságok kapcsolatára vonatkozóan összefoglalta. „Boga A. azt mondja, hogy ha szabad lenne, engedélyezné a csíksomlyói búcsú megtartását. Szerinte, ha a kormány be is tiltaná, a hívek akkor is elmennének, ugyan a menetet vezető kereszt nélkül, hogy feloldozásban részesüljenek Csíksomlyón, ahol tavaly csodák történtek. Azt mondja, lehetséges, hogy az idén már mintegy 300 ezer ember venne részt. Elmondta, bár körlevélben kérte, hogy a búcsút ne tartsák meg, őrizetben szeretne maradni, hogy ne róhassanak fel neki semmit, ugyanis úgy gondolja, hogy egyes papok és híveik engedelmeskednek körlevelének, mások viszont nem, főleg, hogy a körlevélen [a] București, május 18-i dátum szerepel, és ez kérdéseket vet fel azzal kapcsolatosan, hogy mit kereshet a főpap Bukarestben. Tudják, hogy Bogát letartóztatták, és a körlevél kiadására kényszerítették, tehát nem fogják azt figyelembe venni.”
A Belügyminisztérium văcăreşti-i börtönében töltött év után, 1951. május 4-én, Boga Alajost Zsilavára költöztették, majd onnan, 1951. szeptember 17-én, a máramarosszigeti börtönbe. Miután másfél évnél hosszabb ideig mindenféle jogalap nélkül fogva tartották, a Belügyminisztérium 1952. január 30-i, 64. számú határozatával, elrendelték adminisztratív internálását 24 hónapra „a Duna különleges nyilvántartó egységbe”, ami a máramarosszigeti börtön kódolt elnevezése volt a Belügyminisztérium irataiban. Büntetését később további 24 hónappal növelték, a Belügyminisztérium 530/953. számú határozatával. Az embertelen börtönkörülmények, a korral és az orvosi ellátás hiányával együtt jelentősen hozzájárultak a szigeti rabok magas elhalálozási arányához. Miután több mint négy éven át mindenféle tárgyalás nélkül tartották fogva, Boga Alajos 1954. szeptember 14-én elhunyt, a 48-as cellában. 1956. november 5-én Ioan Duma püspök ezt írta XII. Pius Pápának: „1954. szeptember 14-én a máramarosi börtönben, mint egy mártír meghalt Boga Alajos, a Gyulafehérvári Püspökség Püspöki Helytartója.” Teljes névtelenséggel temették el a Tisza parti földben, földi maradványait mindmáig nem sikerült azonosítani.
Részlet a megfigyelési iratcsomóból
A csíksomlyói búcsút, 1949-től kezdődően, a mindennemű gyülekezést gyanakvással kezelő kommunista hatalom minden módon igyekezett akadályozni. A zarándoklatot és a kültéri rendezvényeket betiltották, a környéken katonai gyakorlatokat szerveztek. Az 1950-es évek végén megengedték, hogy egy ferences pap Csíksomlyón szolgáljon, a nyolcvanas évek derekán több ezren gyűltek össze pünkösdkor Csíksomlyón, bár a jelenséget az államhatalom részéről továbbra is nagy figyelem kísérte. A csíksomlyói búcsúban, a rendszerváltás után, 1990-től kezdve, ismét szabadon lehetett részt venni.
Boga Alajos imája hírszerzési dossziéjából:
Ima a szent jubileumi év alkalmából
Mindenható Örökkévaló Isten, szívünk mélyéből Neked köszönjük meg ebben az évben a megváltás nagy kegyelmét.
Mennyei Atyánk, Te mindent látsz, kifürkészed és kiigazítod az emberek szívét: kérünk Téged, hogy ebben az áldott és felemelő időben az emberek megértsék Szent Fiad szavait.
Add meg, hogy ez a megváltó év mindannyiunk számára a tisztesség és az üdvözülés éve legyen a lelki életben, és erős legyen a lelki betöltekezés. Az eltévedetteknek boldog legyen a visszatérés Hozzád, és az Ő bűnbocsánatuk éve legyen.
Erősítsd meg a lelküket azoknak, akik üldöztetést szenvednek hitük miatt, és megtörni akarják őket, maradjanak Krisztus és a templom egységében.
Uram, védelmezd a Te Szent Fiad földi helytartóját és a püspököket, papokat, méltóságokat és híveket.
Add, hogy a papság és a hívek, ifjúság, felnőttek és özvegyek lelkileg szorosan összekapaszkodjanak egymással, és ezáltal erős sziklává váljanak, amiről lehullanak a Te ellenségeid támadásai.
A Te kegyelmed segítségével gyúljon égő szeretet a szívekben a megszámlálhatatlan szerencsétlen iránt, akik nyomorúságban és nélkülözésben élnek egy emberhez nem méltó életet.
Azoknak a lelkében, akik Téged Mennyei Atyának hívnak, ébreszd fel az éhséget és szomjúságot a társadalmi igazságosság iránt, ami a testvéri szeretetből adódik, és tettekben és igazságosságban nyilvánuljon meg.
Uram, adj békét a mindennapokban, békét a lelkekben, békét a hazában, békét a nemzetek között.
Ragyogja be az egész földet az Ő sugaraival, amelyet a Te Isteni Fiad élete és szenvedése szentelt meg, ragyogja be a béke és megkönnyebbülés égi ragyogó fénye.
Minden Vigasztalás és Remény Istene, nagy a nyomorúság és nagyok a vétkeink, megszámlálhatatlan a szükségünk, de még ennél is nagyobb a Benned élő Hit.
Fiaidként, ismerve gyengeségeinket, sorsunkat Rád bízzuk, és áldozatos imáinkban Szűz Mária és az összes szentek erősítését és közbenjárását kérjük.
Adj a betegeinknek békés türelmet és gyógyulást, a fiataloknak erős hitet, a lányoknak a szeplőtelenség tisztaságát, a szülőknek-apáknak bőséget és áldott életet, az anyáknak jó eredményt a gyermekeik nevelésében, az árváknak jó védelmet, a disszidáltaknak és foglyoknak add vissza hazájukat, és minden embernek add meg a megbocsájtást, az égi boldogság reményét. Ámen.
