Csí, Vuk, nebulók, biológia, fizika és irodalom egy NECCben
Így lehet értelmesen hatékony az ősztől választható ökológia tantárgy
Így lehet értelmesen hatékony az ősztől választható ökológia tantárgy
Vissza

Csí, Vuk, nebulók, biológia, fizika és irodalom egy NECCben

Télen madárkalácsot készítenek, a Hójában megfigyelik, mi a különbség a barna varangy és az erdei béka között, biciklivel közlekednek, és szelektíven gyűjtik a szemetet. Amikor csak lehet, kolozsvári gyerekcsoportokkal együtt. Ők a NECC-esek: szenvedélyes természetszerető biológusok, interaktív-játékosan oktató pedagógusok, akik tanteremben és erdőn-mezőn úgy szórják az élővilág érdekességeit, hogy azt hihetjük, valami profi dokumentumfilmbe csöppentünk. Őket hallgatva felnőttként is hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy elbűvölőnek találjuk a burjánnak vélt orbáncfű levélzsebeit és rácsodálkozunk, hogy a denevér olykor a méh szerepébe bújik. Tisztára, mint egy erdei iskola. Valahogy így kellene iskoláinkban is nevelni (nemcsak) a környezettudatosságra a tartós tudás érdekében. Az 5–7. osztályokban ősztől választható ökológia megtapasztaláson, kísérleteken alapuló interaktív tantárgy lenne – elméletileg…

Európai irányelvet valósít meg Románia az ökológiai és környezetvédelmi nevelés bevezetésével az iskolákban. Ezt külön tantárgyként képzelik el 5–7. osztályban.

Ökoórát terepen!

FOTÓ: NECC/FACEBOOK

Az áprilisban megjelent rendelet szerint 5. osztályban kirándulásokon, túrákon, látogatásokon általános ökológiai fogalmakkal ismerkednek a gyermekek, amelyeket 6–7.-ben közvetlen környezetükben tanulmányoznak. Ötödikben például megfigyelik és jellemzik a környezettípusokat, a hasznos (erdősítés, csatornaépítés, vízszabályozás stb.) és káros emberi beavatkozások (erdőirtás, környezetszennyező tevékenységek, illegális szeméttárolás, nem megfelelő műtrágyahasználat stb.) környezeti hatásait. 6–7. osztályban hangsúlyossá válik a csapatmunka, a diákok kommunikációs képességeinek fejlesztése, helyi környezetvédelmi kezdeményezésekbe való bevonása. A terepezés során a településüket átszelő folyó mentén, közeli erdőben, tengerparton sétálnak, kőbányába, műtrágyagyárba, vízi- vagy hőerőműbe látogatnak ökoórán a diákok. A rendelet hangsúlyozza a kísérletek, esettanulmányok fontosságát a tanulási folyamatban, amely a gyermekek sokféle (pl. matematikai, informatikai) ismereteinek interdiszciplináris alkalmazására épül.

Gyermekek nevelésében a felnőttek – szülők, tanárok, rokonok, szomszédok, az utcán járó-kelő véletlenszerű idegenek – személyes példája a leghatékonyabb. A külön tantárgy önmagában nem elég, sőt a kívánttal pont ellentétes hatás érhető el, amennyiben nem ízig-vérig pedagógusalkat tanítja. Bár választható tantárgy lenne, nem biztos, hogy a tízéves gyermek saját döntése fog érvényesülni, jól tudjuk, hogy sokszor az iskola bonyolult órarend- és tanterembeosztása is beleszólhat, a rendelkezésre álló tanárok szövevényes munkaprogramjáról, normájáról nem is beszélve. Az opció könnyen kötelezőbe fordulhat, azonnal zsigeri ellenérzést szülve. Nagyobb baj, ha mindezek tetejébe még unalmasnak is bizonyul az ökoóra. Márpedig a heti egy óra nemcsak belvárosi iskolában édeskevés ahhoz, hogy télen-nyáron terepre vihesse az osztályt a tanár. A terep ebben az esetben jelenthet tudomány(os játszó)házat is, ám az utóbbi években tapasztalható kedvező fejlemények dacára tájainkon ezekben sem bővelkedünk. Elsősorban rendszertelen, tudományos hátterű civil kezdeményezések születtek (pl. kísérletszombat, NECC) megtapasztalásos tanulásra, de a közösségi, átfogó tudományos játszóház létrehozására irányuló, sokak által megfogalmazott vágy egyelőre nem vált valóra. Tapasztalási lehetőségek nélkül pedig az ökológia igen könnyen pusztán újabb, információkat sulykoló elméleti tantárggyá válhat.

Amit-akit szeretünk, azt óvjuk

A Necc csapata ízig-vérig nagybetűs Tanítókból áll. Hozzáállásukat figyelve az az érzésünk, hogy számukra az ökológia, környezettudatosság és -védelem egyszerre munka is, szórakozás is, hobbi is, életforma is. Ehhez hozzájön még sziporkázó ötletekben megnyilvánuló határtalan kreativitásuk, mindez pedig játékos, interaktív, egyben mégis komoly, céltudatos tanulási folyamatot teremt, ami szinte garantálja az ismeretek tartós rögzülését.

A kolozsvári NECC (Nature Education Community Center/Természettudományos Közösségi Oktatóközpont) a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) végzett biológusoknak és ökológusoknak a természet változatosságát hirdető szakmai társasága, amelynek célja a szemléletformálás és tudománynépszerűsítés természetismereti foglalkozások révén. Tudományos játszóházaikkal fesztiválokon is találkozhatunk, visszatérő vendégei például a Kolozsvári Magyar Napoknak. Heti több alkalommal rendszeres foglalkozásokat tartanak a kolozsvári Rhédey-házban különböző korosztályoknak, hétvégenként megfigyelőkirándulásokat szerveznek, meghívásra osztályokba is elviszik tematikus tevékenységeiket.

A NECC-esek egyetértenek abban, hogy a környezettudatosságra való nevelés a családban kezdődik, hiteles példaképekkel bővülve életmóddá válik. Nagyanyáink még tudták, milyen teát főzzenek hascsikarásra, lázra, ma már legtöbben legfeljebb a fenyőt tudjuk megkülönböztetni a bükkfától. A harmadik évezredre az ember nagyon elszakadt a természettől, így nem érzi, hogy annak a része lenne, nem érzi, hogy felelősséggel tartozik érte. A környezettudatossághoz nagyon fontos lépés a megismerés: hogy tudjuk, miféle növények teremnek a lakhelyünkhöz közeli erdőben, mezőn, milyen madarak énekelnek a tömbház melletti kertben.

Ehhez jó leckét adott a koronavírus-járvány. Emlékezzünk csak vissza, a teljes bezártság első hónapjaiban világunk leszűkült arra a térre, amit az ablakunkból láttunk. Megfigyeltük a kertben fészket rakó madarakat, kikerestük (ó, áldott internet!), miféle szerzet adja ki szürkülettől kezdődően azt a ritmusosan ismétlődő rövid, sípoló hangot (eleséget hozó mamájára váró füleskuvik-fióka), és Vuk fajtatársaira ismertünk a szürkület után olykor felhangzó hátborzongató sikoltásban. Gombát szedtünk, bogyókat, és elbűvölt, hogy rétjeink-erdeink zamatát kóstolhattuk. Sokunknak sikerült visszakapcsolódni – vagy életünkben először igazán kapcsolódni – közvetlen környezetükhöz, megismerni, megkedvelni a minket körülvevő élőlényeket. „Ha ez megvan, akkor már természetesen adódik, hogy amit-akit szeretünk, azt óvjuk, tehát ettől kezdve máris környezettudatosan élünk” – fogalmazza meg Macalik Kunigunda, a BBTE Biológia és Geológia Karának egyetemi adjunktusa. A NECC-csapat pedig pontosan ezen dolgozik: megismerteti a gyermekekkel közvetlen és tágabb környezetükben a természetet.

Megismertetni a gyermekekkel közvetlen és tágabb környezetükben a természetet FOTÓ: NECC/FACEBOOK

Mindent ki lehet próbálni, kézbevenni, kóstolni, szagolni

Bárdos Réka tanító évek óta rendszeresen meghívja a NECC-eseket, havonta találkoznak.

– Nagyon friss a gondolkodásmódjuk, jókedvűek, ötlettel tele és biológusokként sokkal alaposabb és szakszerűbb a tudásuk, mint egy általános műveltségű tanítónak vagy átlagembernek, rendszerben jobban látják a dolgokat. Nemcsak ismereteket adnak át, nagyon szeretem, amikor ok-okozati viszonyokat bontogatnak, összefüggésekre világítanak rá a közvetlen környezetünk kapcsán. Nem mindegy, hogy én megyek a határozóval és keresgélem, vagy ő ránéz és rögtön látja az összefüggést is, hogy itt miért ilyen fenyő van és miért nem olyan.

Az előző osztályommal Kolozsvár minden kijáratán terveztünk kimenni és megnézni, hogy mi veszi körbe a várost. Voltunk a Bükkben, a városi parkokban, a Szamos-parton is, ahol nagyon sok madarat láttunk. Megtanultuk megnevezni őket fajok szerint, milyen típusú madarak, miért vannak itt, mikor vannak itt, miért a Szamoson, találnak-e ott táplálékot, mire van szükségük.

Nagy fokú biztonságot ad, hogy még legalább három felnőtt jön velem, akik a terepet nagyon jól ismerik. Lépten-nyomon megállunk, arról beszélünk, amit látunk, gombát, köpetet, nyomokat, az éppen nyíló virágot vagy termő bokrot, a fákat, amik mellett elmegyünk, miről lehet őket felismerni, mire használják. Vannak örökzöld témák, a gubacsokat mindig imádják a gyermekek. A legtöbben nagyon hamar rákattannak erre a típusú foglalkozásra, hiszen izgalmas, érdekes, és az élővilág mindig is vonzó számukra. Aztán észrevesszük, hogy a harmadik kirándulás után nem az lesz az első ösztönük, hogy agyontapossák a pókot vagy lecsapják a méhecskét, már tudják, hogy a beporzásnál miért olyan fontos. Játékosan sajátítanak el egy csomó olyan ismeretet, amitől aztán tudatossá válik az életmódjuk, a reakciójuk, a látókörüket nagyon szépen lehet jó irányba tágítani.

Kunigunda a rangidős, a keze alól kinövő lányokból lettek a NECC-es társak. Rendkívül tanulékonyak, nagyon kreatívak, hihetetlenül ügyesek. Katika versbe szedi a fontos információkat a madarakról, nem csoda, hogy a Szivárványnak egyből munkatársai lettek. A tantervben szereplő témákat követjük, elmondom, mit szeretnék, és ők elképesztően jól alkalmazkodnak. Amikor Fekete István Csí könyvét olvastuk, kértem, hogy legyen ehhez egy foglalkozás. Nem egy Fekete István könyvből hoztak idézetet, hanem egy csomóból, utánajártak irodalmi szempontból is, Kunigunda mindig kiegészíti kulináris érdekességekkel. Csilla rendkívül ügyes szervezésben, tájékozódásban, bármilyen útvonalat a térképen kinéz, nagyon jól kiegészítik egymást.

A harmadik kirándulás után nem az lesz az első ösztönük, hogy agyontapossák a pókot vagy lecsapják a méhecskét FOTÓ: NECC/FACEBOOK

Nagyon hamar beletanultak abba, hogy az elemis, óvodás korosztállyal valamit folyamatosan kell manipulálni és nem lehet nagy létszámmal dolgozni. Kis csoportban dolgoznak rotációs menettel és mindig van tevékenység. Saját fejlesztésű memóriajátékaik vannak, az összeszedett szarvasagancsokat és egyéb szarvtípusokat meg lehet fogni. Fantasztikus, ahogy mindent odaadnak a gyermek kezébe, tehát nem muzeális jellegű a foglalkozás, hogy nézheted, de nem tapinthatod meg, hanem mindent ki lehet próbálni, meg lehet kóstolni, meg lehet szagolni, a megismerési folyamattal minden érzékszervre hatnak. És nem csak a természetismeretet hozzák, hanem nagyon ügyesen tágítanak.

Jól adagolják az információkat, rendkívül megbízhatóak, rugalmasak. Komolyan veszik amikor azt mondod, hogy lányok, ez nem működött ebben a foglalkozásban. Nagyon ügyesen beépítik a visszajelzéseket. Játékosan fegyelmezni tudnak, uralják a csoportot. Kirándulni járnak kamaszokkal is, és velük is megtalálták a hangot. A logikájukat nagyon szeretem, ezzel is segítenek a gondolkodási műveletekkel, következtetések levonásával nehezen boldoguló gyermekeknek. Hihetetlen lelkesedéssel dolgoznak, hitelesek abban, amit csinálnak. Nem unottan, nem kényszeredetten, hanem szívből, lélekkel, jókedvűen és hittel, és egyre ritkább most már, hogy valaki így csináljon valamit. Ott vannak a gyerekek között, a gyerekek pedig felnéznek rájuk. Csodálják az egész magatartásukat, az otthonosságukat, amivel mozognak a természetben. Ez nagyon fontos, merthogy ezt a korosztályt érzelmi szinten lehet megfogni – összegzi a János Zsigmond-kollégium „másodikos” tanítója.

Kutatók és laikusok között még mindig nagy a szakadék

A NECC-csapatban mindenkinek mást jelent a környezettudatosság: van köztük, aki előre megtervezi a menüt és piacon szerzi be hozzá az alapanyagokat, van, aki biciklizik, van, aki gyalog szeli át Kolozsvárt, de általában arra próbálnak odafigyelni, hogy feleslegesen ne használjanak el semmit és ne vegyenek meg felesleges dolgokat. Ez persze nem mindig megy, mint a karikacsapás, ezért ha bizonyos szinten nem sikerült, másik szinten próbálnak jobban odafigyelni, mondhatni kompenzálni. A játékaik megtervezésénél, előállításánál, foglalkozásaik megtervezésénél, kivitelezésénél is igyekeznek figyelembe venni a környezettudatosságot. Mert játékot is kitaláltak ám, nem is egyet. Különleges a faleveleket, madarakat társító, fából készült memóriajátékuk, a baglyos kirakósuk, amiket a szerencsésebbek meg is vásárolhatnak, amikor a NECC-esek korlátozott mennyiségben egy-egy újabb adagot elkészíttetnek.

Különféle oktató társasjátékokat is megalkottak a neccesek FOTÓ: NECC/FACEBOOK

Nem ülnek a babérjaikon, hanem folyton fejleszteni, többre, jobbra törekednek. Szabó Csilla például olyan Kolozsvár közeli helyszínre vágyik, ahova egynapos-egyhetes erdei iskolaprogramokra jöhetnek az osztályok, és azt is szeretné, hogy ez a tanterv részévé váljon: „A biológia tele van kémiával, matekkel és fizikával, egy hét alatt lenne idő ezekre a kapcsolatokra is érdemben kitérni. Nagyon jó lenne olyan helyszínt kialakítani, ahol ezekről a tantárgyakról együtt is lehet tanulni, de ezek a tervek még nagyon álom szintjén mozognak.” Az ökológia tantárgy új fejezetet nyithat ebbe az irányba is.

A közösségi oldalak széles körű elérhetőségével egyértelművé vált a hiteles, igazolt tudományos tájékozottság fontossága (és ijesztő méreteket öltő hiánya) az általános lakosság körében, az a bizonyos hasznos tudástár, amiről folyton szajkózzuk, hogy szükséges lenne a nagybetűs életbe kikerülő diákok számára. A NECC-eseket arról is megkérdeztem, hogy a konteók virágkorában milyen eszközökkel, módszerekkel látják hatékonyan megvalósíthatónak a felnőttek tájékoztatását klímaváltozásról, környezetvédelemről.

Rés Katalin: – Nem olyan egyszerű kiszűrni az igaz dolgokat a hamis információk közül. Van, hogy egymásnak teljesen ellentmondó dolgokat olvas az ember, és néha csak olyan dolgokra hivatkozik afelől, hogy melyiknek hisz, hogy mennyire volt érthető számára, vagy hogy egyáltalán mit szeretne elhinni. Egyrészt olyan emberekre van szükség, akik közérthetően beszélnek, és logikusan felépített a mondanivalójuk, érvelnek és megmutatják az okokat vagy következményeket. Másrészt a befogadó fél valóban „befogadó” kell hogy legyen, de amikor annyi egymásnak ellentmondó dolog van, néha nehéz felismerni az igazat.

Macalik Kunigunda: – Tájékoztatás van, az érzékenyítés, befogadás az, ami hiányzik. Itt megint csak azt tudom mondani, hogy az értékrendünkkel van baj. És azzal, hogy megszoktuk, mindenre van szolgáltatás. Sokan azt hiszik, hogy a környezetvédelmet is szolgáltatások oldják meg, itt van például a szelektív hulladékgyűjtés. Holott nem az a nagy lépés, hogy szelektíven gyűjtsük és szállítsuk a hulladékot (ehhez megint újabb és újabb cégek kellenek, infrastruktúra stb.), hanem hogy a lehetőségekhez mérten minimalizáljuk a hulladéktermelésünket. A 21. század emberének a kényelme, illetve a kényelemre való igénye igen megnöveli az ökológiai lábnyomát. Akik már megpróbálták, hogy néha feladják a kényelmet (például akár csak azzal, hogy kora hajnalban kibújnak a jó meleg ágyból és kimennek sétálni, szaladni, kutyát sétáltatni), megtapasztalták, hogy sokszor sokkal többet nyernek, kapnak (például a napfelkelte látványát, hajnali madárcsicsergést, a virágokon csillogó harmatcseppek látványát), és ez a tapasztalat hozzásegíti őket ahhoz, hogy legközelebb is így indítsák a napot. Azt akarom ezzel mondani, hogy a „megengedhető” kényelem sokszor többet árt nekünk. És ha erről le tudunk mondani, akkor azzal környezettudatosabbak is vagyunk...

Szabó Csilla: – Ez külön szakma: tudomány-népszerűsítés. Szükség van azokra a szakemberekre, akik a kutatók és a laikusok között lavírozva közérthetően közvetítik az eredményeket. Ez nehéz, mert mindenkivel máshogy kell beszélni és az elég elrugaszkodott gondolat, hogy mindenkinek mindent el lehet magyarázni. Kutatók és a laikusok között még mindig nagy a szakadék, ezen kell dolgozni, ami valóban egyre nehezebb, hiszen bárki bármit megoszthat és bárki bármiről véleményt mondhat. Ugyanakkor a társadalom válasza egy ilyen kérdésben vajmi kevés, ha a politikai életben, törvények szintjén nem történik változás, ami még utópisztikusabb gondolat. Amit Kunigunda is említ, miszerint megszoktuk, hogy mindenre van szolgáltatás, azt jól példázza a „greenwashing” jelenség. (A zöldre mosás, zöldre festés vagy greenwashing olyan marketingfogás, amely a környezettudatos fogyasztói szokások térnyerését kihasználva megtévesztően környezetbarátként tünteti fel az adott terméket, tevékenységet. – szerk. megj.)

Szabó Csilla, Rés Katalin és Macalik Kunigunda – szívből, lélekkel, jókedvűen és hittel

Ez a csapat nemcsak Nobel-díjas minőségű, ráadásul kétségbevonhatatlan szerénységük is lehengerlő – mintha eszükbe sem jutna, ami pedig teljesen egyértelmű: ők maguk a zálogai (egyre növekvő léptékben) a társadalom értelmes környezettudatosságának. Azáltal, hogy a gyermekekkel megismertetik a természetet, nemcsak a jövő felnőttjeinek adnak a kezébe szilárd tudásalapot a helyes és természetes környezettudatos viszonyuláshoz, hanem a mai felnőtteknek is, akiknek a hazatérő gyermekek lelkendezve elmesélik NECC-es élményeiket, elindítva, elhozva a pozitív változást.

Nyári, őszi programok gyermekeknek, felnőtteknek

Ősztől ismét a Rhédey-házban, de addig is folyamatosan a Facebook-oldalukon, nyáron pedig egész sor táborban találkozha(t)tunk a NECC-esekkel: az Adrenalin Park szeptemberig zajló erdei kalandtáboraiban, az Instru-Mentor Egyesülettel közös BioZene táborokban, Szatmárnémetiben az Aranykapu Kulturális Egyesület természetismereti táborában, a Tranzit Ház interkulti táborában, a tranzit.ro Szolidáris utópiák elnevezésű vármezői táborában, a Transylvania Trust épített és természeti örökségünkről szóló Nagyító alatt az örökség nevet viselő szakmai táborában.

Egyre bővül saját táboraik listája is: két, nagyobb korosztályt (5–8. osztályos tanulók) megcélzó táboruk lesz idén, Vármezőn és Szenétén. Tavaly sok kirándulással, közös főzéssel, bográcsozással, esti tábortűzzel és énekléssel telt, idén is hasonlóan tervezik. Idén először hirdették meg a kicsiknek (1–4. osztályos tanulók) szóló kirándulós táborukat, ahol egy héten keresztül Kolozsvár környéki erdőket, mezőket járnak be. Aki siet, az most még éppen elkaphatja az utolsó helyek egyikét augusztus 8–13. közötti táborukra.

Figyelhetjük felnőtteknek szánt programjaikat is, az idén négy alkalommal is díjtalan foglalkozást tartottak környékbeli növényekről, madarakról, invazív fajokról, túllegeltetésről, „közösségi tudományi” (citizen science) projektekről.

Július közepe táján pedagógusok válaszúti szakmai találkozóján, a Napsugár-napokon tartott interaktív foglalkozást a széki nádasban Kunigunda, majd augusztus végén Szatmárnémetiben gyermekeket és felnőtteket okosít a növények gyűjtésére és felhasználására a Borókagyökér Egyesület erdélyi népi játszóházvezető-képzésén, és ez a felsorolás korántsem teljes. A magot tehát sokfelé és sokféleképpen elvetették, lehetetlen, hogy idővel szárba ne szökkenjen.


EZ ÉRDEKELHETI
SMART ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Újabb bölcsődéket építenek
Évadújranéző Nemzetközi Találkozások ...
Elvetették a parlamenti képviselők ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ