Csend van

Csend van
Lehangoló, de egyáltalán nem meglepő a kussolás: Klaus Johannisnak a kisebbségek nyelvi jogai elleni fellépésére egyetlen román párt, politikus, de még a nemzeti kisebbségek képviselői sem reagáltak. Persze lehet, hogy kell még néhány nap, amíg magukhoz térnek az ámulatból, az államfő óvása a közigazgatási kódex ellen kétségtelenül többünket letaglózott. Na de ennyire?

Mondjuk arra nem is igazán számítottunk, hogy az elnöki párt, élükön Ludovic Orbannal értetlenségének, hogy ne mondjam felháborodásának ad majd hangot Johannis lépése miatt. Orban, aki dilettantizmusával szinte minden hidat felégetett a párt körül elszigetelve a liberálisokat, kínjában az RMDSZ-re hárítja a felelőséget az ellenzék, saját kudarcaiért. “Valami olyasmit ajánlhatott a PSD az RMDSZ-nek, amit én soha sem tettem volna!”, nyilatkozta szemérmesen a minap, majd sokat sejtetve arra utalt, hogy a közigazgatási kódex módosításáról lehet szó, a nyelvhasználati küszöbbel  “vásárolta meg” a PSD a szövetséget, ezért nem sikerült a kormánybuktatás sem, állította. Empátiáról tehát szó sem lehet irányunkba.

Valószínűleg elkerülte a figyelmem a magyar szavazatokban különben nagyon  érdekelt, a multikulturalizmust fennen hirdető  Mentsétek meg Romániát Párt (USR) állásfoglalása is, amiben Romániának a jogállam, a kisebbségi jogok tiszteletbentartása iránti elkötelezettsége mellett tesz hitet. Vagy nem is adtak ki ilyesmit? Tudtommal sem ők, sem a kényes gyomrú, a politikától, politikusoktól fanyalgó román értelmiségiek sem kapták fel a fejüket, hogy akkor most mi van, elnök úr? És ez igenis elgondolkodtat. Az persze már nem, hogy a Basescu-párt miért kussol, vagy lehet, épp csendesen dühöng, amiért Johannis hirtelen ilyen magasra emelte a lécet “kisebbségvédelem” terén.

A szociáldemokraták kínosan hallgatnak: egyrészt azért, mert felerősödtek ellenük a támadások a magyaroknak tett “engedmények” miatt, másrészt mert Johannis valóban gyengíti  alkupozíciójukat. A nemzeti kisebbségek számarányukat tekintve kevésbé érdekeltek a nyelvhasználati küszöbben, az erkölcsi támogatás pedig a jelek szerint nem egyértelmű ilyen esetben.

Ami viszont a legirritálóbb, az a Nyugat közömbössége. Az az unió, amelyik a tagfelvétel szigorú követelményének támasztotta az emberi és kisebbségi jogok védelmét, gyakorlatilag szemet huny Johannis eltévelyedésére. Ha teszem azt Ion Iliescu ragadtatta volna el magát ilyen kaliberű ámokfutására hajdanán, Max van der Stoel egykori EBESZ-főbiztos már aznap lefoglalta volna a jegyet az első Strasbourg-Bukarest járatra. Most azonban úgy tűnik, mindent lehet, úgy tűnik, minden előfordulhat, és annak az ellenkezője is …

Érthetetlen, kiszámíthatatlan és lehangoló időknek nézhetünk elébe. S a közérzeten az sem javít, hogy a napokban bejelentették: újraindítja bolgár és román adását a Szabad Európa Rádió. Tudnak máris valamit?