DR. ROBU JÚLIA
Mi is az igazság?
Tény és való, hogy mind a kutya, mind a macska főleg és leginkább húsevő (bár a kutyák egészségéhez, normális bélműködéséhez szükség van növényi eredetű táplálékra is). Vad őseik vadásztak vagy dögöket ettek, szőröstől-bőröstől, húsostól-csontostól. Csak az a kérdés, hogy mennyire hasonlítható össze a mai, sok esetben túltenyésztett kutya-macska az ősökkel. Egyrészt az emberközeli lét teljesen más életkörülményeket feltételez: nem azt az ételt eszi, ami természetéből adódóan jó lenne neki, hanem amit a gazdi elé rak, és nem mozog annyit, mint a vad rokonai. Másrészt a különböző fajták kitenyésztésével sokkal érzékenyebbek lettek.
Rendelőnkben nagyon sok esettel találkozunk: vannak kutyák, akik bármilyen kevés csontot is, ha esznek, rögtön hánynak, másoknak hasmenése lesz. Vannak, amelyek hajlamosak nem megrágni az ételt, így a csontot is nagy darabokban nyelik le, aminek sokszor bélelzáródás a következménye. Másoknak annyira lassú a bélműködése, hogy míg áthalad a táplálék a tápcsatornán, beleszárad a csontos széklet, és e miatt nem tudják kiüríteni. Egyesek nagyon érzékenyek, és ha érzik, hogy a csontszilánkok szúrják a végbelüket, nem mernek kakilni. De természetesen nagyon sok állatnak semmi baja sincs a csonttól.
Nagyon fontos ismernünk az állatunkat. Ha zabál, nem rágja meg az ételt, akkor nem szabad csontot adjunk neki. Ha nyugodtan eszik, és szeret rágcsálni, eljátszani egy-egy darab csonttal, akkor adhatunk neki, de csak óvatosan: eleinte csak 1–1 darabot, ami ne legyen annyira pici, hogy egyből lenyelje, de ne is legyen olyan nagy, hogy kipukkad, ha netán megeszi az egészet. Ha nem hány, széklete normális, nem kínlódik ürítéskor, akkor máskor is adhatunk neki. Nagyon fontos a mértékletesség: egy héten 1-2 alkalommal kapjon csontot, és mindenképpen figyeljünk a székletre. Fiatal állatoknál, illetve az idősebbeknél gyakoribbak a problémák. Öreg kutyának már ne adjunk csontot! Ugyanakkor kölyköknek sem, várjuk meg, amíg lenyugszanak, nyugodtan esznek és eléggé szófogadóak (szükség esetén lehessen elvenni tőlük a csontot).
És akkor jöhet a következő kérdés: milyen csontot adjunk nekik?
Megfőve a csirkecsont nagyon puha, azt akár az ember is meg tudná rágni. Úgyhogy ha a kutya-macska nyugodtan megrágja az ételt, akkor ehet csirkecsontot (főve!). Arra azért figyeljünk oda, hogy ne a nagyon vékony darabokat adjuk oda, mert ezek valóban megakadhatnak a torkukon. A tyúkcsont, pulykacsont, nyúlcsont sokkal keményebb, ezek szilánkosan tőrnek, gyakrabban okoznak problémát, úgyhogy ezek a kerülendő ételek listáján vannak. A disznócsont, marhacsont, báránycsont elég nagy ahhoz, hogy ne tudják egyből lenyelni. Lábszárcsontokat vagy lapockát érdemes adni, ezekkel jó sokáig el tudnak szórakozni. Nem elhanyagolandó tény, hogy a csontrágás a legjobb fogpucoló módszer.
