Cioloș, a Szeku, a Vatra és a magyarok
Vissza

Cioloș, a Szeku, a Vatra és a magyarok

Éles vitákat váltott ki az interneten a magyar közösségben kolozsvári Gazeta de Cluj nemrég megjelent tényfeltáró cikke* Dacian Cioloș múltjának egy eddig elhallgatott, kínos eleméről. A cikk nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a magyarok körében is népszerű technokrata exminiszterelnök fiatalkorában a magyarellenes Vatra Românească és annak politikai szárnya, a Román Nemzeti Egységfront (PUNR) tagja volt. Méghozzá nem is akármilyen tag: alapítótag!

A Vatra ifjúsági szervezetében alelnöki, a PUNR ifjúsági szervezetében pedig elnöki tisztségig vitte. Ezt eredeti dokumentumokkal támasztja alá:  az egyesület tagdíjbefizetés-nyilvántartásának, a vezetőséget megválasztó jegyzőkönyvnek, a bírósági bejegyzés okiratának és egyéb hivatalos iratok fénymásolatainak bemutatásával. Leírja azt is, hogy rendőrségi és szekus rokoni kapcsolatainak köszönhette karrierjét, és hogy e hálózatnak az embere maradt a későbbiekben is. Konkrétan: az egyik titkosszolgálatis szerv, a DGIPI egyik magasrangú vezetője, Virgil Ardelean, aki korábban rendőrségi vezető volt, és aki Cioloș nagybátyja, nos ő egyengethette a politikai és külföldi kémtevékenységét. Állítólag Ardelean és Cioloș apja csoport- vagy évfolyamtársak voltak a rendőrtiszti iskolán is.  

A közösségi oldalakon megfigyelt reakciók, viták alapján kijelenthető, hogy a magyarok tekintélyes része nagyot csalódott benne, egy másik része pedig strucc módjára egyszerűen nem akarta elhinni, elutasította a cikk állításait. Sok magyar annyira nem akarta elhinni, annyira ragaszkodott a Cioloșról kialakult makulátlan vezető képéhez, hogy inkább az újságot támadták, hogy hazudik. (A Gazeta de Clujnak volt egy rágalmazási, zsarolási pere, amit sokan beidéztek, elfelejtve, hogy az illető perben később felmentették az összes újságírót. De ez a peres múlt inkább azt sugallja, hogy tapasztalatuk van abban, hogy ilyen súlyos vádak súlyos pert eredményeznek, amennyiben nem bizonyulnának igaznak.) Mások meg, akik az RMDSZ-ből kiábrándultak, inkább az RMDSZ bűneivel próbálták relativizálni Cioloș múltjának e sötét fejezetét. Jellegzetes és sajnálatos magyar reakció mostanában, - anyaországi mintára -, hogy az ellenfélre mutatogatnak:  „de hát a ők is ...”, „de ők még többet...” vagy, hogy „hát, de azok sem jobbak...”. Mintha az egyik fél erkölcstelensége legitimálná a másik felet arra, hogy ő is korrupt, hazug, csaló, tolvaj, autoriter, stb. legyen. Természetesen nem legitimálja, ellenben ennek a hozzáállásnak az elterjedése biztosítja a legjobb táptalajt a társadalom polarizálódásához, a társadalmi konszenzusok felrúgásához, a politikai aktorok egyre szélsőségesebbé és gátlástalanabbá válásához, illetve az általános értékvesztéshez, a társadalmi szolidarizáció felszámolásához. Magyarán: a mértéktartás felszámolása az egyre több kompromisszummal  gátlástalan, autoriter hatalmak kiépülését eredményezheti. A kommunisták és a nácik is annak idején egymás bűneire mutogatva ijesztgették a lakosságot és konszolidálták egyre jobban saját hatalmukat.

Miért váltott ki ilyen intenzív reakciókat Cioloș?

Az RMDSZ-nek mintha csak megrendelte volna, annyira kapóra jött ez a hír. A szövetség egyelőre a Cioloș-sal szembenálló PSD-t támogatják. Sok RMDSZ-ből kiábrándult magyar inkább rá, azaz a technokrata eddig még nem kompromittálódott pártjára szavazna. Kiváló alkalom volt, hogy a szembenálló konkurrenciát támadják ezen új információkkal, az RMDSZ egyes tisztségviselői  rá is kattantak a témára, előszeretettel osztották, kommentálták a hírt.  De korábban is volt már pár csörte, például nemrég Cioloș és pártja hevesen kritizálta az RMDSZ nemrég benyújtott autonómiatervezetét.

Dacian Cioloș rövid kormányzása nyugodt, stabil időszak volt. Azóta mondhatni állandóan és kiszámíthatatlanul változnak az adózási és egyéb törvények, lehetetlen akár egy évre is előre tervezni. Nem voltak különösebb negatív fejlemények, a lakosság nagy részének az emlékezetében ő a független szakember, s ezáltal a remény megtestesítőjeként maradt meg. Miniszterként sem fűződtek hozzá botrányok (sajnos ma már ez, vagyis még a szürke normalitás is erénynek számít egy politikus esetében). Nem halmozott fel vagyont, eddig nem voltak gyanús ügyei, pártfüggetlen szakértőként maradt meg a többség emlékezetében. A mi szempontunkat illetően magyarellenes események, uszítások, konfliktusok sem voltak. Vagy pontosabban fogalmazva: azt a párat, ami volt, a magyar sajtó annak idején nem igazán tematizálta, így a magyar választókban tovább élhetett az idealizált kép. (Itt két esetet említenék meg: az RMDSZ az ő kormányának a számlájára írja a csíksomlyói bucsú UNESCO világörökségi listájára kerülésének a meghiúsítását. Ez most hihetőbb lett a leleplezés fényében, de ennek a sajtóbeli tematizálása során az RMDSZ akkor nem Cioloșt, hanem az illető gyűlésen jelenlévő államtitkárt okolta. A másik eset az volt, amikor miniszterelnökként a belügyminiszter javaslatára felmentette tisztségéből Marossy Zoltán Temes megyei alprefektust, aki egy interjúban arról mert beszélni, hogy az autonómia szükséges, illetve, hogy Románia nemzetállami önmeghatározása elhibázott. Erről a román, illetve magyarországi sajtóval ellentétben csupán egyetlen tudósítást találtam az erdéyi magyar sajtóban.)

Ugyanakkor – tudtommal - nem voltak különösebben emlékezetes megvalósításai sem. Sőt, az Apador-CH kifejezetten bírálta pár kormányrendeletét, amelyek a demokrácia leépítésének a veszélyét rejtették magukban (pl. amelyek növelték az ügyészek hatalmát), és ami most, e titkosszolgálati kapcsolathálókkal való viszonyának fényében egészen más megvilágításba kerül. (Itt meg kell jegyezni azt is, hogy az igazságszolgáltatást érintő mostani, ellenkező előjelű intézkedések fényében  ezek talán eltörpülnek …) De az emlékezetes megvalósítások hiányát lehet a rövid kormányzás számlájára is írni, ilyenformán Cioloș sokak számára a romániai politikai reménye maradt, mind szakmai, mind erkölcsi szempontból.  

A hír értelmezési lehetőségei 

Mégis, mit jelenthet ez a hír, milyen következtetéseket vonhatunk le belőle, illetve az elmúlt napok ehhez köthető eseményeiből?

Elsősorban azt a tényt, hogy voltak személyi kapcsolatok, szoros összefonódások a szélsőséges pártok és a volt Securitate emberei között. (Persze ez érvényes volt a FSN-re is, a különbség talán annyi, hogy a PUNR, PRM-nél sokkal több volt a nyugalmazott szekus és katona-, illetve rendőrtiszt, önkéntes vagy fizetett besúgó, de lehet, hogy több volt az aktív tag is.).

A Gazeta de Cluj cikkében olyan iratok kerültek elő, amelyek kemény nyomozó munkát igényelnek. Ezt valószínűleg „könnyíthették” a politikushoz annak idején közel álló személyek. Vagyis hát inkább a Ciolos múltjának ezt a részét jól ismerőktől kaphatták a tippet a szerzők. Ilyesmi elég gyakran előfordult olyan esetekben, amikor a titkosszolgák, a „mély állam” sajtóban jelenlevő emberei végzik, vagy „segítik” az újságírókat tálcán hozott tippekkel. Jelen esetben nincs erre bizonyíték, de élek ezzel a gyanúval. Lehet, hogy valakik, akikhez annak idején közel állt Cioloș, kiadhatták valamiért. Ami azt jelentheti, hogy valamiben nem követhette az utasításokat, azaz már nem szolgál aktívan vagy csak egyszerűen kellemetlen lett a szerveknek a függetlendett valamikori emberük tevékenysége. (Ami  önmagában jó hír, inkább növelnie kéne a hitelét.) De állhat bosszú is a háttérben vagy egyszerűen csak más, könnyebben befolyásolható, kontroll alatt tartható politikai pártokat favorizálnak vele szemben a  titkosszolgálati szervek. Hogy mi volt az igazi ok, miért adhatták ki Cioloșt , az valószínűleg sosem derül majd ki, mint ahogy az sem, hogy milyen mértékben kötődött a titkosszolgálatokhoz. Tény, hogy ezúttal nem védték meg, sőt, megpróbálhatták ellehetetleníteni –annak ellenére, hogy aki egyszer belépett titkoszolgálatokhoz, annak általába nem igazán van lehetősége azok védőszárnyai alól kilépni.  

A romániai titkosszolgálatok sok tekintetben a hajdani Securitate örökösei (például abban is, hogy a magyarokra mind a mai napig állambiztonságra veszélyes tényezőként, azaz ellenségként tekintenek). Nem igazán van fölöttük ellenőrző szerv (a parlamenti ellenőrzőbizottság nekem inkább bóhozatnak tűnt eddigi tevékenysége alapján s hajlok arra, hogy a közelmúltig többnyire vagy beépített szolgálatisok vagy zsarolt emberekből állt össze). Mielőtt valaki paranoiával vádolna, megjegyzem: jelen pillanatban is Romániának van a legtöbb titkosszolgálati alkalmazottja. A Riscograma blogot is működtető  oknyomozó újságíró, Lucian Davidescu adatai szerint körülbelül 12 ezer alkalmazottja van a belföldi tevékenységű hazai titkosszolgálatoknak. Ez több mint Anglia, Németország, Franciaország  és Olaszország hasonló szerveinek  összes alkalmazottja . A GDP-hez mérten is messze a legnagyobb büdzsében részesülnek a hazai belföldi tevékenységet folytató titkosszolgálatok. (Részletek itt .) A Securitate is az egyik legnagyobb, mindent átható titkosszolgálat volt, utódjai sok korábbi embert átvettek (a többes szám azért indokolt, mert a SRI-n kivül még több más titkosszolgálati szerv is van ma Romániában). Ezek a titkoszszolgálatok a legnagyobbak az EU-ban, továbbra is mindent ellenőrizni akarnak. A sajtóban és politikusok között is számos ügynökük van. Az igazságszolgáltatásra is ugyanúgy hatást gyakorolnak, mint nemrég kiderült, titkos paktumaik voltak, de ez csak ami eddig a felszínre került. A személyi átfedések, kapcsolatok valószínűleg sosem fognak kiderülni. (Igen, sokakat ez a Dragnea által is emlegetett „mély állam”-ra emlékeztet, s erről is van szó.  De mert Dragnea nem hiteles ezügyben, mert csak a bőrét akarja menteni, attól még a titkosszolgálatok túlhatalma Romániában valós tény marad.)

Örvendetes, hogy Cioloș valószínűleg okult a fiatalkori ideológiai tévelygéseiből. Ma nem azért hallgathatja el és tagadja le múltját (ami önmagában elítélendő), mert még mindig titkos ügynök lenne, hanem mert nyilván beláthatta Nyugaton, hogy ez az út idejétmúlt, a sovinizmus káros, és pragmatikusnak sem mondható, mert nyugati partnereket sem kap olyan párthoz, ami csupán egy őshonos kisebbség gyűlöletére épül. Nyugaton gyarapodhatott a politikai kultúrája, ám az autonómiára vonatkozó elítélő kijelentéseiben, tetteiben ott kísért az ideológiai múlt. Az enklavizációt nem mint semleges politikai-földrajzi fogalmat használja diskurzusában, hanem mint mumust, amivel manipulálhatja a román nacionalistákat és ugyanakkor dorongolhatja az RMDSZ-t is. A Temes megyei alprefektus akkori lemondatása is erre vall.

A magyar viták tanulságai

A magyarok ragaszkodása, hitetlenkedései,  az, ahogy a dokumentumok elől a fejüket a homokba dugva  próbálják védeni Cioloșt, igencsak gondolkodóba kéne ejtse az RMDSZ-t. Ez a struccpolitika, a valóság elutasítása, ez a ragaszkodás az ideálhoz azt mutatja, hogy óriási igényük van egy tiszta politikusra, akit büszkén felvállalhatnak akár román polgártársaik előtt is. Akivel lehetne azonosulni, aki erkölcsileg is szalonképes. Ez az igény akár politikai vakságot is okoz, sokan foggal-körömmel ragaszkodnak egy-egy ilyen ideálhoz. A PSD-vel szövetséges RMDSZ pedig ennek már nem felel meg. A PSD-nek vállalhatatlan, bűnözőket felmentő politikája antipatikus a legtöbb erdélyi magyar számára. Mint ahogy lassan a románok többsége számára is.  Egyre több ember érzi úgy: a PSD legfőbb célja, hogy  a vezetői megszabadujanak a börtöntől, márpedig az a párt, amelyiknek ez az egyetlen látható, érzékelhető országprojektje, előbb-utóbb megbukik. Főleg, hogy úgy tűnik, nem igazán működnek azok a pénzügyi, és gazdasági manőverek sem, amelyekkel meg szándékozták venni a leszakadó rétegek szavazatait.

A napokban megjelent közvéleménykutatás szerint is óriásit zuhant a PSD. A jelenlegi irányt tartva az RMDSZ-t is magával ránthatja a PSD. A különböző internetes fórumkon is tapasztalható az RMDSZ egyre hevesebb elutasítása, olyan mértékben,  hogy az már a legközelebbi parlamenti bejutását is kérdésessé teszi. Ez viszont a magyar közösség számára fatális következményekkel járhat. Én elhiszem, hogy fontos projekt az RMDSZ számára a mélyállam, azaz a titkosszolgálati befolyás leválasztása, törvényes keretek közé szorítása, s erre a PSD most személyes ügyek miatt kapható is, ez így, együtt, most vissza nem térő alkalomnak tűnhet. De úgy tűnik, hogy ez a projekt annyira leköti az RMDSZ-t, hogy előre tervezni sem tud már. S mindez nem igazán volt lekommunikálva a választók fele, akik csak azt látják, hogy megint valami titkos kompromisszum köttetett. S ami titkos, az gyanús is. S ha nem is lenne titkos, a választók tekintélyes része akkor is inkább a korrupció felszámolását tartaná fontosabbnak, s emiatt az ellenzék retorikája sokkal egyszerűbb, érthetőbb, életközelibb számukra. Nem volt erről sosem nyilvános vita, az RMDSZ úgy tűnik, rég elvesztette a kapcsolatát a valamikori választói egy részével.

Ha be is jut legközelebb az RMDSZ a parlamentbe, akkor minden valószínűség szerint mással kell majd kiegyezzen, ha megint kormányon vagy ahhoz közel akar maradni. Ehhez pedig el kell dönteni, hogy ki/mi a kisebbik rossz? Az automómiát egyelőre nem fogadja el egyik jelenlegi román parlamenti párt sem, nem csak a Cioloș pártja. (Ez sincs lekommunikálva a választók fele, mert egyelőre jó mézesmadzagnak a kampányban …) Minden bűne ellenére úgy látszik, Cioloș fejlődőképes. Autonómiát ugyan nem ígér, de talán mégis jobb lenne vele tárgyalni. És persze a magyar választókkal is megértetni,  hogy kicsoda Cioloș. Óvatosságra inteni őket: ne fűzzenek óriási reményeket hozzá, hogy ne legyen olyan csalódás, mint amilyen Johannis volt. Ciolos mégse maga az ördög, a PSD-nél mindenképp szimpatikusabb a magyar választók számára. Úgy néz ki, hogy jelen pillanatban lehetetlen feladat Cioloșt diabolizálni a magyar választók előtt -főleg annak, aki PSD-vel egy szekeret tól.

 

*A Gazeta de Cluj tényfeltáró cikke


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Nyolcaddöntőbe jutott Simona Halep
Australian Open - Babos és Fucsovics a ...
Lehullt a vakolat az Első Magyar ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • Történelmi látogatás
  • Visszahelyeznék a Sissi-szobor ...
  • „Ahogyan élek, az a hazám”
  • Még nincs vége
  • Szépen hangzó szavak mellett jó ...